L21 félév!

Masznyik Csabával nem nagyon értünk rá, ezért elmaradt tavasszal a Lakásépítés 1900-tól napjainkig [magyarul: L21] félév, és hogy mindenki jól járjon, ősszel cserélünk, nem Lakóhelyek elemzése jön. Tehát: a szerves és expresszionista félév után téma a klasszicizmus mindenféle kortárs megjelenése, plusz a történelmi előzmények összefoglalása, de ez a rész lesz a kisebb, és nagy valószínűséggel a tanárok feladata lesz. A részleteken még dolgozunk, annyi biztos, hogy a félév első tíz csütörtökjén 17:15 és 19:30 között érdekes házakról fogunk beszélgetni. Utána kis beadandó és csók!

Knut Knutsen - Sommerhus, Portor

Knut Knutsen norvég építész 1925-ben fejezte be tanulmányait, majd 1936-ban megnyitotta saját irodáját. Knutsen szemlélete szemben állt a korra jellemző stílusalapú építészettel, szerinte a funkcionális gondolkodásmódot kellene egyszerű, kényelmes formákkal párosítani.

John Lautner - Arango Residence

John Lautner 1911-ben született Michigan államban, Marquette városában. Édesapja 1870-ben migrált Ausztriából Amerikába és tanárként dolgozott, édesanyja a művészi vonalakat képviselte. 

Bart Prince - Price Residence

Bart Prince a 70-es 80-as évek amerikájának egyik legkiemelkedőbb organikus építésze. 1947-ben született, Albuquerque-ben, Új-Mexikó legnagyobb városában.

Josef Gocár - Fekete Madonna ház

Josef Gocár (1880-1945) cseh származású építész volt. Először műszaki, majd iparművészeti iskolában tanult. Itt ismerkedett meg Jan Koteraval, aki az egyik tanára volt, és nagy benyomást tett  Gocárra. Tanulmányai befejeztével  Koteranál dolgozott egy ideig.

Paolo Portoghesi - Casa Baldi

Paolo Portoghesi (szül. 1931, Róma) olasz építész, teoretikus, történész és az építészet professzora a római La Sapienza Egyetemen. A Velencei Biennále építész szekciójának elnöke volt (1979–92).

Oscar Niemeyer - Casa Das Canoas

Oscar Niemeyer Rio de Janeiroban született brazil Pritzker díjas építész, a 20. századi brazil építészet egyik meghatározó alakja volt.

Fritz Höger - Mätressenhaus

Johann Friedrich Höger 1877. június 12-én született Elmshornban (Hamburghoz közel). 1949. június 21-én Bad Segebergben hunyt el. Egy különleges építész volt, nem járt egyetemre, főiskolára, magát fejlesztette építésszé. 

Makovecz Imre - Antropozófus ház

„Fontosabb felismerni, hogy minden Makovecz-ház mögött ott van egy másik, és minden háza mögött további házak, együtt: az egész alkotó élet – mind az antropozófia építészének imaginációja.”

/Szegő György/

Ekler Dezső - Sarokház

Ekler Dezső 1953-ban született Szombathelyen. Az építész diploma megszerzése után városszociológiával foglalkozott a BUVÁTI Tudományos Kutató Osztályán. Példaképének Makovecz Imrét és Aldo Rossit tekinti.

Victor Horta - Maison et Atelier

Victor Horta (Gent, 1861 – Brüsszel, 1947.) Gentben tanult iparművészetet, festészetet és építészetet, majd Párizsban belsőépítészként dolgozott, ahol megismerkedett a fém és üveg együttes alkalmazásával, ami későbbi munkáiban is fontos szerepet kapott. Épületeire jellemző a görbült felületek jelenléte, amit praktikussági okokból használt. Gazdag ornamentikája, indaszerű fémváz szerkezetei a belga Art Nouveau kiemelkedő alakjává tették. Legfőbb mestere Alphonse Balat, valamint a párizsi impresszionisták és barátja, Paul Hankar jelentős hatással voltak építészeti stílusának alakulására.

Alvar Aalto - Wohnhochhaus

Korának legsikeresebb finn építésze, pályafutása során számos építészeti stílus tükröződik a munkájában a kezdeti skandináv klasszicizmustól a racionálisabb International Modern Style-on keresztül az organikus modernista építészetig. Munkásságának fontos eleme a teljességre törekvés: a városrész-tervezéstől az alaprajzon át az asztali vázáig mindennel foglalkozott.

Hans Scharoun - Haus Schminke

Bernard Hans Henry Scharoun (1893 – 1972), német építész, expresszionista festő. Az organikus és expresszionista építészet jelentős alakja. Tagja a Bruno Taut vezette Üveg Lánc nevű, expresszionista építészeti csoportnak és a Der Ring-nek. A második világháború végeztével, Berlin főépítésze. Ő alapozza meg a német főváros újjáépítését. Leghíresebb és legmegbecsültebb munkája a Berliner Philharmonie. A koncertterem közepén elhelyezett színpadon a zene mind fizikálisan mind koncepcionálisan a középpontba kerül. 

Antoni Gaudí - Casa Míla

Antoni Gaudí (Reus, 1852. június 25. - Barcelona, 1926. június 10.) egy kézműves családba született. Először kovácsinasként tanult, majd a barcelonai Építész iskolába jelentkezett. Korai épületeire jellemző a mór, majd a gótikus stílus, arab-perzsa, illetve francia neogótikus elemek, ám jellemzően az organikus építészet képviselője. Egyes szakírók ezt "katalán modernizmusnak" nevezik.

Bruno Taut, Edwin Könemann - Käseglocke

Bruno Taut német építész, pár évig Magdeburg városépítésze, a kertváros-mozgalom követője. Az 1924-ben alapított GEHAG-nál főépítészként alkalmazták, így az 1920-as évek berlini szociális lakások tervezésében jelentős szerepe volt.

Josef Chochol - Apartment Hodek

[kep_01.jpg: jellemző fotó az épületről]

Organic Express

Már csak egy hét, és kezdődik az első óra, szóval ideje a félév témájáról is beszélni. Mint a plakáton is látható (köszönet érte Máthé Dórának!), megpróbáljuk feltérképezni a múlt század expresszionista és organikus építészetét, hátha kicsit tisztábban látjuk majd, hogyan függnek össze a dolgok. Lesznek magyar házak is, de csak a világ építészetében elfoglalt súlyukkal arányosan.

Luis Barragán - Casa Barragán

lakóház és műterem

-

Tacubaya, Mexico // 1947 // Luis Barragán Morfin

-

A 20. század egyik legnagyobb hatású építőművészeti személyisége, egyben Mexikó leghíresebb építésze. Tevékenységére nagy hatást gyakorolt Jose Clement Orozco mexikói muralista művésszel, Le Cobusier-vel (modern stílus és lakógép fogalma), és Ferdinand Bac tájépítésszel (nyugalmat megtalálni a térben) való találkozása. Nekik köszönhetően a 40-es évekre Barragán egyedi stílusra és nagy hírnévre tett szert.

Már akkor szakított a nemzetközi stílus formanyelvével, amikor 1947-ben Tacubajában egy zárt udvar köré építette fel első lakóház és műterem épületét. Munkássága során mégis mindvégig hű maradt ahhoz az elvont formavilághoz, amely korunk művészetét jellemzi.

Az egyszerű tömegekből álló, tökéletesen a környezetébe illeszkedő, zárt udvar köré épült házról aligha gondolná bárki, hogy itt élte életének négy évtizedét. Épületén introvertált személyisége, természetszeretete, a modern világgal és a nyilvánossággal való ellenérzése jól nyomon követhető. A markáns geometrikus formák és élénk színek használatáról közismert Barragán csak a belépés után tárja fel igazi tehetségét, építészeti eszközrendszerének javát: a belső tereket karakteres atmoszféra, rusztikus végződésű falak, indirekt fény jellemzi. Jól érezhető, hogy a mester szembe menve a funkcionalista irányzattal, munkásságában egyértelműen az érzelmi alapú építészetet részesítette előnyben. A tradicionális és a modern egyedi keverékeként a hallban tiszta vágású rózsaszín fal, korlát nélküli lépcső, egyszerű bútorozás, és egy arany GOERITZ kép egészíti ki a fények és színek játékát. A központi szobában a dzsungelszerű kertre néző hatalmas ablak a természet és az ember kapcsolatának bizonyítékául szolgál, és szakrális jelleget kölcsönöz. A tetőteraszon újra tiszta vonalvezetésű tömegek vesznek körül, a belső, az absztrakt formavilág, a mexikói színpompa és az ég találkozik itt.

Az épület nem a hely, a kor és a szellem következménye, hanem az ezek hatására létrejött érzelmek formába öntése.

Barragán 1980-ban másodikként kapta meg a Pritzker-díjat, lakóházát pedig 2004-ben a Világörökség részévé nyilvánították. Ma múzeum, a helyi önkormányzat és az építész nevét viselő alapítvány fenntartásában.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Luis_Barragán
http://www.casaluisbarragan.org
http://www.barragan-foundation.org
http://manzardcafe.blog.hu/2011/04/04/a_szinek_koltoje_luis_barragan
https://www.youtube.com/watch?v=lQn8PjIe20w

Pitlu András Bence

Carlo Scarpa - Villa Ottolenghi

családi ház
-
Bardolino, Verona, Olaszország // 1974-1978 // Carlo Scarpa
-

A „részletek xx. századi mestere” élete utolsó szakaszában épült a Villa Ottolenghi, Olaszországban a Garda-tó mellett. Scarpára nagy benyomást tett Hoffman, Wright (organikus építészet), a De Stilj és a japán építészet. Ellentétben Scarpa többi épületével a Villa az organikus építészet jegyében épült.

A telek nagyjából 7600 négyzetméter nagyságú az ehhez tartozó szőlő és olajfákkal együtt. Azért, hogy ne bontsa meg ezt a nagy teret, a villát a telek egyik sarkában helyezte el. A tervezését korlátozta a Bardolino település földszintes beépítési előírása. Ezért Scarpa a villa egy részét földbe mélyesztette, így egyesítve a házat a természettel. Scarpa terveinek legfontosabb aspektusa: tér, helyszín és az épület kapcsolata. Apró részletekre különös figyelmet fordít, egyedi kézműves megoldásokkal gazdagítja a házat.  

A főutcáról a villa szinte láthatatlan, így olvad bele környezetébe. A ház külseje visszafogott, naturális, belül viszont megjelennek különböző, élénkebb színek is. Az első bejárat, szemben a Garda-tóval meglepi a látogatót, mintha csak látszólagos homlokzata lenne a háznak, a gipsz falak szabálytalan nyílásokat alkotnak egymás mellett, és egy kis bepillantást enged a vastag oszlopok között. A tóra széles ablakok néznek. Szokatlanok a szűk sikátorszerű lejáratok, felettük leomló növényzet teszi emberibbé. Ez a bemetszett folyosó a velencei utcákra emlékeztet, és ez teszi lehetővé a szobák természetes megvilágítását is. 

A lakrész közvetlen kapcsolatban van a külső térrel, a tájjal. A külső és belső terek egymásra hatnak, mindkettőt formálja a természetes terep, a táj és a látszólag véletlenszerű helyeken kilenc nagy szerkezeti oszlop, így ötvöződik eggyé. Szintbeli eltérések alakulnak ki a nappali, a konyha, az étkező és a fürdőszoba között. A víz teremti meg az egyensúlyt a belső és külső között, valamint a természetes és az ember alkotta között. A szokatlan szerkezetű ház struktúrájában a koherencia látszólagos hiánya jelenik meg, azonban a kilenc oszlop egymáshoz való viszonya teljesen koherens.

http://en.wikiarquitectura.com/index.php/Villa_Ottolenghi
http://www.designoitaliano.it/plugin/architettura/articles/show/VillaOttolenghi
http://www.domusweb.it/en/architecture/2012/05/17/carlo-scarpa-the-architect-at-work.html
http://www.architectural-review.com/folio/unseen-drawings-of-carlo-scarpas-villa-ottolenghi/8629116.article
http://archidose.org/wp/1999/03/15/villa-ottolenghi/

Pintér Alina Felícia

Goldfinger Ernő - Balfron és Trellick Tower

szociális lakóépületek
-
London Anglia // Balfron Tower - 1965-1967// Trellick Tower - 1966-1972 // Goldfinger Ernő
-

A magyar származású Goldfinger Ernő által tervezett Balfron és Trellick tower az angol brutalista építészet két ikonikus lakóépülete. A Balfron tower eredetileg szociális lakások biztosításaként épült a 60-as évek Londonjában. Legszembetűnőbb eleme a házhoz külön tömegként kapcsolódó közlekedő és gépészeti mag, amelybe három szintenként kötnek a zárt, de az üvegezésnek köszönhetően mégis világos közlekedő folyosók. A házban található lakások többszintes kialakításúak. Az átadást követően maga Goldfinger Ernő is beköltözött a házba két hónapra feleségével, majd az így szerzett tapasztalatokat felhasználta következő nagy lakóház tervénél a Trellick Towernél. A két épület nagyon sokban hasonlít, ám a Balfron Tower hiányosságait igyekezett orvosolni következő művénél, így például a liftek számát növelte illetve a fűtés rendszer is fejlődött, valamint a lakások és a szintek száma is nőtt. A 70-es és 80-as években a környezet szociális problémái miatt meglehetősen lelakottá vált, aminek köszönhetően rossz hírre tett szert, majd a 90-es években felújításon ment keresztül illetve a biztonsági rendszereket is fejlesztették az állagmegóvás és a lakók nyugalma érdekében. Jelenleg mind a két épület műemlékvédelmi státuszban van, valamint további felújítások vannak tervben.

http://www.housingprototypes.org/project?File_No=GB010
http://modernarchitecturelondon.com/pages/trellick-tower.php
http://tervlap.hu/cikk/show/id/1519
http://en.wikipedia.org/wiki/Balfron_Tower
https://www.youtube.com/watch?v=So74FO4PFng

Pákh Andor