Janesch Péterrel és Farkas Laurával, a Janáky-hagyaték tulajdonosával és a JÖ kiállítássorozat kurátorával beszélget Kecskés Tibor és Jancsó Miklós. Arról, hogy az embernek hogyan lesz Janáky-hagyatéka, mit kezd vele, honnan a vágy (és a lehetőség), hogy megszerezze, rendszerezze, megossza velünk. Kezdés 15:15-kor, helyszín a lakó tanszék terme (K274, a tanszék K273).
kép: JÖ 01 kiállítás - lepkék, bicikli és barokk zene, forrás: © Octogon.hu
Mit gondol az utókor Janáky életművéről? Beszélhetünk-e bármilyen értelemben is nemzetközi beágyazottságáról? Milyen nyelven és kikhez szóltak, illetve szólnak az írásai? Hogyan folytatható egy ennyire személyes építészeti stílus? És a kötelező kérdés: mit keresett Janáky? Kecskés Tibor kérdez, Szemerey Samu, Pazár Béla és Szalai András válaszol. Vitára számítunk! Kezdés 15:15-kor, helyszín a lakó tanszék terme (k274, a tanszék k273).
kép: az időkerék építés közben, forrás: wikipédia
Megpróbáljuk elkapni a gyűjtések kezdetét: Iparterv, közös munkák, gyűjtések biciklivel és autóval, és persze a visszautasíthatatlan kérdés: mit keresett Janáky? Major György és Mátrai Péter beszél, vetít és rajzol, Kecskés Tibor kérdez. Kezdés 15:15-kor, helyszín a lakó tanszék terme (k274, a tanszék k273).
kép: a fiatal Janáky István, fotó: kiderül a beszélgetés során
kép: utolsó művezetés Hódmezővásárhelyen, fotó: Janáky György
Az eredetileg szeptember 20-ra tervezett beszélgetést (meghívottak: Mátrai Péter és Major György - Iparterves munkák, spontán építészet, biciklis túrák) két héttel későbbre, október 4-re tettük át!
A májusi előzetes minden mondata érvényes, ezeket kár lenne újra leírni, térjünk inkább a tárgyra. Mi is lesz, mi a lényeg? A félév 11 alkalomból áll, ebből 4 alkalommal beszélgetünk meghívottakkal, 4 alkalommal meghívottak nélkül dolgozunk (felkészülés az előadásokra, utólagos megbeszélés, kiegészítés, értelmezés, feladatkiadás és megbeszélés, stb.), 3 alkalommal konzultálunk. Ugyanez kicsit részletesebben és időrendben:
szeptember 6 - Janáky, az építész
bemutatkozunk, beszélünk a félévről, Janáky István építészetéről és A hely című könyvéről
szeptember 13 - Janáky, a gyűjtő
beszélünk Janáky különböző gyűjtéseiről, Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon című könyvről, az építészeti középről és Peitl Péter kapcsolódó DLA kutatásáról
szeptember 20 - Korai évek gyűjtései
meghívottak: Mátrai Péter és Major György
Iparterves munkák, spontán építészet, biciklis túrák
szeptember 27 - Későbbi gyűjtések
meghívottak: Janáky György és Herczeg Tamás
MOME doktori iskola, falusi ravatalozók, utolsó munkák
október 4 - Műhelymunka
kicsit megbeszéljük az előző két alkalom tanulságait, kicsit felkészülünk a következőre. mindenki választ feladatot, ha eddig nem tette meg
október 11 - Janáky helye a világban
meghívottak: Szalai András, Pazár Béla, Szemerey Samu
Janáky, a rejtőzködő építész. folytathatatlan építészet, folytathatatlan építészeti írások, nemzetközi beágyazatlanság
október 18 - Vázlattervi hét (az óra elmarad)
október 25 - Janáky Összes
meghívott: Janesch Péter
az építész hagyatéka papíron, filmen, fényképen, írásokban, dossziék sokaságában
november 1 - Mindenszentek (az óra elmarad)
november 8 - Összefoglalás
megpróbáljuk a félév során elhangzottakat összerakni, ami természetesen nem fog sikerülni, de már maga a próbálkozás is hasznos lesz
november 15 - konzultáció
a félév végén beadandó kisfeladat egyéni konzultációja legalább egy alkalommal
november 22 - konzultáció
a félév végén beadandó kisfeladat egyéni konzultációja legalább egy alkalommal
november 29 - konzultáció
a félév végén beadandó kisfeladat egyéni konzultációja legalább egy alkalommal
Várunk mindenkit:
Jancsó Miklós, Kecskés Tibor, Máthé Dóra, Peitl Péter
kép forrása: Janáky István: Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon, grafika: Máthé Dóra
Kis terveink valóra váltak: volt egy kellemes félévünk szuper előadásokkal, a posztok elkészültek, a tárgyfelelős (ha kellett) kicsit megszerkesztette őket, végre olvashatók a blogon. A nagy cél, a Habitatio tananyag új fejezete egyelőre beláthatatlan távolságra, de próbának vagy ízelítőnek jó volt ez a félév, sokat tanultunk belőle.
Mi is volt az old school / new school félév kiindulása? Ezt írtuk akkoriban: tervezzük, hogy a nem túl távoli jövőben belekezdünk a tradicionális lakóhelyek fejezetbe. Célunk az öt földrész hagyományos városi lakóhelyeinek feltérképezése, de nem a szokásos módon: egyszerre törekszünk az eredeti használatot és kortárs igényekhez igazodó, építészetileg releváns átalakításokat bemutatni. Ehhez a komoly munkához tervezünk egy könnyed és színes előkészítő félévet. A világban szétszóródott vagy épp hazatért építész barátaink fognak minket segíteni rövid előadásokkal, online bejelentkezésekkel.
Az előadók (és az összefoglalókat készítő hallgatók) persze mind egyéniségek, ennélfogva hol a régi használat, hol a kortárs átértelmezés kapott nagyobb hangsúlyt, aminek egyenes következménye, hogy a másik kevesebbet.
Rabb Péter előadása, a Gecekondu - az egy éjszaka alatt felépített ház (Buzás Dorina, Jelinek Dorka, Tölgyes Viktória) a hivatalos építészet spontán kiegészítőiről szólt, Elaheh Golzari, iráni PhD hallgató két elődása, a Süllyesztett udvarú házak - Irán, Tunézia, Kína (Kerner Janka Anasztázia, Magyari Kincső Eszter, Szerdahelyi Dalma) és az Irán - föld alá mélyített házak (Szűcs Petra, Budai Boglárka, Mihály Léna) a fenntarthatóság tradicionális megoldásaira mutatott példát.
Közelebbi, mégis elérhetetlennek tűnő példákat mutatott Máthé Dóra előadása, a Belgium - kortárs flamand városi házak (Balogh Laura, Berzsák Barna, Meizl Domonkos) arra, hogy a küsőre szinte illeszkedő beépítések milyen forradalmi térszervezést rejthetnek. Müllner Péter és Major Zoltán előadásában a tervezőktől hallhattunk a hosteltervezés és építés leginnovatívabb megoldásairól: Budapesti bérlakásból hostel - Partizan Architecture (Elek Anna Dalma, Mayer Nóra Martina, Putovici Zsolt).
Két előadást hallhattunk Giap Thi Minh Trangtól Vietnám építészetéről, az első a Hanoi - hosszú, keskeny lakóházak az óvárosban (Bertalan Alexandra, Héder Júlia, Molnár Eszter) egy tradicionális épülettípus tartósságáról és továbbfejlesztéséről szólt, a második Hanoi - szocialista lakótelepek átváltozásai (Appel Rebeka, Pécsi Richárd István, Réthelyi Gergely) az európai szemmel elképzelhetetlenül burjánzó spontán lakásbővítésekről.
Bessenyei Krisztina két előadásából megtudhattuk, hogy hiába szinte ugyanazok a tokiói épülettípusok (és a velük járó problémák) mint vietnámban, a megoldások egészen mások. Akár a keskeny városi telkeken, Machiya - tradicionális japán lakás és üzlethelyiség (Balajthy Lilla, Kovács Fanni, Matta Greta Mirjam), akár a lakótelepeken vizsgáljuk, Dan chi - huszadik századi japán lakótelepek (Belle Mariann, Holcsek Tamás, Jakab Zsolt), az eredmény japánosan tervezett, közel sem nevezhető spontánnak.
Utolsó alkalommal Kovács Gergely jelentkezett Hongkongból. Az első előadásban a mindig szűkös alapterületű épületek magassági és alaprajzi fejlődéséről beszélt, Hongkong - lakótelepi élet pár négyzetméteren (Petrák Zita, Dézsi Dániel), második előadásban Hongkong - kompozit építészet és mikrolakások (Ferancz Fanni, Ritoók Mihály) a Chungking Mansions bemutatása után két ráadásszámot hallhattunk, illetve láthattunk.
A tradicionális épületeket egyelőre félretesszük, a Lakóhelyek elemzése (és a másik szabvál tárgy, a Lakásépítés 1900-tól napjainkig) Habitatio néven folytatódik, az őszi félév témája újra a spontán építészet, pontosabban a spontán és a műépítészet közötti szürke zóna, a félév címe és mottója: Mit keresett Janáky?
A flamand építészet egyik jellemzője a zártsorú emeletes házépítés. Gyakran egy család birtokol egy keskeny egységet, amelyben legtöbbször a tetőteret is beépítik a maximális kihasználhatóság érdekében.
A háború után a 20-as 30-as években nagy bevándorlási hullám indult, amely jelentős lakhatási váltságot generált. Ennek fő oka az volt, hogy jóval kevesebb lakás állt rendelkezésre, mint amire szükség lett volna. Így a Lakásügyi Bizottság 1935-ös jelentésében a gyarmati kormány javasolta, hogy teremtsenek jóval több lakóhelyet a megnövekedett népesség számára, hogy megoldják a válsághelyzetet. Hongkong azonban akkoriban gazdaságilag nem engedhette meg magának ezt, emiatt csak később indult jelentős változásnak a város ilyen szempontból.
A süllyesztett udvarú házak olyan lakástípusok, melyeket jellemzően sivatagi környezetben építenek a föld felszínébe besüllyesztve. A süllyesztés mélységétől függően több típusát különböztethetjük meg, s ezekre láthatunk példát Iránban, Tunéziában és Kínában. Közös jellemzőjük, hogy egy belső kert áll a központban, innen nyílnak a különböző lakófunkciók.
Budapest lakóházainak jelentős része gangos épület. A beépítést a rendelkezésre álló hely maximális kihasználása szabta meg. Az utcára néző, ma is jól használható polgári lakások mellett sok sötét, folyosóra néző, komfort nélküli szoba-konyhás jött létre. A gangos házak összetett problémáira keresnek alternatív és praktikus megoldásokat a Partizan Architecture építészei, akik az elmúlt kor építészetének bátor újragondolásával, új lakásfunkciókkal egészítik ki a belváros hagyományos lakhatását.
Irán vernakuláris építészete közel 7000 éves múlttal rendelkezik, mégis kiváló előképként szolgálhat a mai fenntartható építészet számára. Közép-Irán (Kashan, Naein, Yazd) területén a kegyetlen időjárási viszonyokkal és gyakori homokviharokkal sújtott területen az ember úgy tudta megvetni lábát, hogy ezekhez alkalmazkodva egyedi válaszokat talált problémáira. A zord körülmények befelé forduló, föld alá bújtatott épületeket szültek, melyeket lakóik az évszakok függvényében különböző módon használnak. A tikkasztó meleg ellen a víz és a hideg levegő is kifejezetten hatásos, így az épületekhez széltornyok kapcsolódnak és igen korai időkben megkezdődött a terület ivóvízellátó rendszerének a kiépítése.
Kovács Gergely előadásának második felében először a Chungking Mansions-ről, Hongkong egyik híres kulturális-etnikai olvasztótégelyéről beszélt, mely funkcionális sokszínűsége miatt a kompozit építészet műfajába sorolható. A nagyon vegyesen egymásra pakolt funkciók mellett a Hongkongban kicsi beépítésre hasznosítható összterület következménye a helytakarékos lakásépítés; így a félév “old school/new school” sorozata egy csőlakásos foghíjbeépítéssel és egy maximálisan variálható lakás bemutatásával ért véget.
Ázsiai kultúrákban szokásos a generációk együttélése, szervezett lakótelepi körülmények közé helyezésének problémája érdekes megoldásokat eredményezett Vietnám fővárosában.
A lakóházépítés a globalizáció és a nagyléptékű népességrobbanás hatására a 20. századi Japánban is nagy változásokon ment keresztül. A lakhatási válság kezelésére épültek meg a nagyméretű lakótelepek, a Dan chi házak. A Japán nagyvárosok külterületein találhatók meg, céljuk olcsóbb, kedvező lakhatást teremteni a kisebb családok számára.
A törökországi nagyvárosok építészeti látványosságai közt megbújó gecekonduk, azaz „egy éjszaka alatt felépített házak” fontos részei a város struktúrájának. Az apró, általában talált alapanyagokból tákolt lakóházak a XX. században hirtelen megindult városiasodás lenyomatai.
A japán városi életnek több, mint ezer éve hagyományos elemei a machiya kereskedő- és lakóházak, amelyek helyet adnak a munkának, az üzletnek és a lakásnak egyaránt. Napjainkban a legtöbb ehhez hasonló épület Kiotó, Kanazawa, Takayama és Kurashiki területén található, ezek az épületek évszázadokon át meghatározták a belváros építészeti karakterét.
A tárgy új, mert ebben a formában eddig nem létezett. 2022-től az építőművészeti specializáció kötelezően választható tárgya, neptun kódja BMEEPLAQ701, három kreditet ér. Új, de nem előzmény nélküli: a Lakóhelyek elemzése (HBT, ebben a blogban legörgetve) és a Lakásépítés 1900-tól napjainkig szabadon választható tárgyak közvetlen utódja. Az elődökhöz hasonlóan a Habitatio is őszi tárgy, a témája a továbbiakban is minden alkalommal megújul. Digitális tananyagunk a Habitatio, amely nem mindig kapcsolódik a félév tematikájához, a feldolgozás formáját tekintve azonban példa lehet.
2022 őszi témánk: Mit keresett Janáky?
Janáky István a huszadik század második felének talán legnagyobb magyar építésze két könyvet írt. Az első, A hely fogadtatása egyértelműen pozitív volt, ebben a saját terveit, épületeit és írásait találjuk és leginkább a szerző különleges minőségű építészeti grafikáiról híres. A másodikkal viszont sok építészt és építészettel foglalkozó szakembert hozott zavarba, akik azt hitték, hogy a kortárs folyóiratok, a műemlékek és a skanzenek hordozzák az igazi építészeti értéket, nem a szinte észrevehetetlen falusi házak.
A zavar azóta is tart. A megjelenés óta eltelt 18 év, ennyi idő alatt egy újszülött felnőtté válik, de a könyvet a hazai közönség azóta sem tudta megemészteni. Az építészeti szépség kérdése nem jutott nyugvópontra, Janáky véleménye egy maradt a sok közül. Hogy lehet ez? Ennek a kérdésnek jártunk utána Peitl Péter DLA hallgatóval a tavaszi félév kutatásában.
Elsőként Mátrai Pétert és Major Györgyöt, Janáky régi munkatársait kérdeztük a kezdetekről, a spontán építészeti gyűjtésekről az IPARTERV legendás idejéből. Az interjúk második szakaszában azokat kérdeztük, akik szerint Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon fontos mű, és ezt szakmai folyóiratokban meg is fogalmazták. Így jutottunk el Pazár Bélához (Az ártatlan kép), Szalai Andráshoz (Poézis és forma) és Szemerey Samuhoz (Megjegyzések Janáky István: Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon című könyvéhez).
Tervezzük, hogy meghívjuk őket beszélgetni, akár vitázni is, mert biztos nem lesz teljes az egyetértés. Tervezzük, hogy újabb szereplőket vonunk be, mert tavasszal idő hiányában nem mindenkit értünk el, akit szerettünk volna. Tervezzük, hogy mi is hozzáadunk valamit akár a DLA kutatás, akár a Malter révén. A csapat formálódik (Jancsó Miklós, Peitl Péter, Máthé Dóra, Kecskés Tibor), nyár végére a félévet is kitaláljuk, addig is olvassátok, nézegessétek a könyvet! Már akinek megvan, mert kifogyott és nem lesz utánnyomás... helyette a Dezarch jóvoltából itt vannak legalább a szkennelt képek.
kép forrása: Janáky István: Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon
