The art of the gyrosos burkolatok



A budapesti gyrosozók világa valószínűleg mindenki számára ismert, gyakran tévedünk be ezekbe az éttermekbe egy fárasztó nap vagy egy hosszú éjszaka után. Azonban legtöbbször miután megkaptuk a pitánkat, egyszerűen továbbállunk, vagy ha esetleg le is ülünk, hogy helyben fogyasszuk el az ételt, akkor is csak a csöpögő szószokra tudunk koncentrálni. A színes falak, a padló, a berendezés és a dekoráció csak a megszokott hangulat részét képezik, különösebb jelentőséget nem tulajdonítunk nekik, pedig ha figyelmesebben körbepillantunk, nem mindennapi kincsekkel találjuk szembe magunkat. 

Tervezett spontán

Spontán: saját jószántából történő, gondolkodás nélküli, természetesen őszinte, külső beavatkozás nélküli. De milyen az, amikor koncepció a spontán és tudatosan tervezett a különbözőség? Jó példa erre a budapesti Csendes, amit szimplán csak úgy szoktak emlegetni, hogy „az a nagyon random bár az Astoriánál”. És valóban, első pillantásra úgy tűnik, mintha semmi tervezettségről nem lenne szó, hanem egyszerűen csak a hely tulajdonosa összehordott volna mindenféle, számára kedves holmit, de jobban szemügyre véve a helyet látszik, hogy nagyon is tudatosan vannak összeválogatva a különböző elemek. 

Foltos Ház, avagy spontán homlokzat




Az építész egy épületen sokféle módon ott tudja hagyni a saját „lenyomatát”, mi történik azonban akkor, amikor az idő hagy nyomot az épületen?

Mi szép, ha ez nem?


Emlékszel, amikor megtanultad használni a Microsoft Word-öt? Nem kell lesütni a szemedet azért, mert anno te is oda voltál a háromdimenziós betűkért, a színátmenetért! Félkövér dőlt aláhúzott, neonszínek és árnyékok, és egészen elképesztő, de lehet függőlegesen is írni! Sőt igazából az sem baj, ha most is odavagy, ugyanis mások is odavannak.

Szánom-Bánom


Szeretnél Pécsre költözni? Esetleg pont a Bánom közt nézted ki magadnak? Ez nagyszerű hír!
Mi magunk is rajongunk az említett helyszínért, jöjjön pár kedvencünk a talán eddig szkeptikus olvasóknak!

Mit mutat az ajtónk?



Manapság már bármilyen színben, méretben és stílusban lehet bejárati ajtókat kapni, mindenki kiválaszthatja az egyéniségéhez és pénztárcájához legjobban passzoló darabot, és ezt meg is teszik az emberek. Belépve egy átlagos budapesti társasházba csupa különböző bejárati ajtóval találkozhatunk. A legtöbb házban már az eredeti ajtók közül csak nagyon kevés van, vagy egyáltalán nincs.

Légkondik



Mindenhol, és mindig ott vannak, és csak egyre több lesz belőlük.
A légkondik kültéri egységei szerintem valamilyen szinten mindenkit zavarnak, sokszor vannak rosszkor, rossz helyen, vagy esztétikailag, vagy csak simán azért, mert rosszkor fújnak rossz hőmérsékletű levegőt kifelé, de az biztos, hogy senkinek nem okoztak még örömet.

Híd a Jókai utcában




Mende egy nagyjából négyezer fős község bő negyven percre vonattal a Keleti Pályaudvartól. Hét dombra épült, mint minden dicső település, kettő várrom is megtalálható itt, egy bronzkori, a "Leányvár", és egy Árpád-kori a "Lányvár". Ugyan itt nőttem fel, soha nem láttam ezeket, vagy nem vettem észre, mert ezek csak földvárak voltak, szóval az egyik dombon egy másik kisebb domb a vár.

De nem is ez az érdekes most. Életem első 18 évét itt töltöttem, itt nőttem fel, és visszatekintve, emlékszem, hogy sok építészeti cifraságot láttam, ha akkor még nem is tűntek fel. Furcsa egy világ volt építészhallgató szemével nézve, ezért is mindenképp innen akartam egy házat bemutatni.

Mivel a Google Maps autója sajnos csak a főúton haladt át, nem volt akkora a választék. Ezt a csodát ugyan eddig nem ismertem, de egy ingatlankereskedő oldalon rábukkantam, és tudtam, hogy ő lesz az igazi.

Marjetica Potrč esettanulmányai



Elnagyolt épületrészek fekszenek egymáson, a jól ismert alkotóelemek nem a rendeltetésszerű helyükön vannak felszerelve. Neonszínek, kis balusztrádok mindenhol, arányok sehol, egy szegény leszakadt konzol, amit kitámasztottak valami fadarabbal. Berlin, Hamburger Bahnhof, 2012.

Szép kúria a falu szélén

Az eredeti tervek szerint nem erről a házról írtam volna, hanem egy kedves vietnami étterem belsőépítészeti spontán megnyilvánulásairól. Azonban a minap épp "hagyományos alföldi tanyák" után nézelődtem az interneten, amikor a semmiből jött és rögtön levett a lábamról.  Gyorsan végigpörgettem a bőséges képanyagot, majd elégedetten bekönyvjelzőztem.






A ház Orgoványban található, a Bem utcában. Az állapota újszerű, már-már újépítésűnek hat, de a leírásból kiderül, hogy 1980-ban fejezték be a munkálatokat, és 2000-ben egy felújítás történt. Alapterülete 180 m2, az ingatlaniroda szerint akár két generáció is elfér benne. Ha a kert felől közelítünk, érdekes látványt nyújt a ház sziluettje és a (kötelező) kerti tó.

Bács-Kiskun, Kecel



Nagy-Magyarország bontott tégla szelet, narancs körítéssel, Kádár kockán tálalva.

Bár a szimmetria hagy némi kívánnivalót maga után, alapvetően kikezdhetetlen a kompozíció, hiánytalanul benne van minden, ami a szemnek és a szívnek fontos: múlt és jelen találkozásának tökéletes összhang az eredménye (gondolok itt az utóbbi évtizedben dívó magyar-mediterrán házakra jellemző sötét barack szín és a kockaház házasítására).

A homlokzat fő eleme mégis a Trianon előtti Magyarország sziluettje, hiszen az önkifejezés és a kommunikáció hatalmas szerepet játszik a traumák feldolgozásában. A körvonalak nem pontosan ott vannak, ahol lenniük kellene, de ez nem is baj, a téglából rakott ország mondanivalója így is tökéletesen érthető: Nem, nem, soha!

Péter-Szabó Eszter

Forrás: saját fotó

A SZEM A LÉLEK TÜKRE

A szem a lélek tükre, tartja a mondás. Szerintem pontosabb lenne úgy megfogalmazni, hogy a lélek ablaka. Az embernek van egy olyan tulajdonsága, hogy képes akármibe belelátni arcokat, ilyenné tett minket az evolúció millió évek alatt.

Sokak szerint nem vonzó az egybenőtt szemöldök, angolul egy szóval, elegánsan: unibrow. Ennél a példánál nem taszító, inkább csak nem értem. A visszafogott színkompozíció kárpótol.

Luxus mellett, alatt a XVI. kerületben

Sashalom, a XVI. kerület belvároshoz legközelebb eső része. Kertes házas környék, a házak java része huszadik század eleji villa felújított vagy eredeti állapotban, de van rengeteg pár éves luxus családi ház is. A lakók nagy része nem tartozik azonos társadalmi réteghez, gondolok itt az örökölt ingatlanokba beköltözőkre, idős régi lakosokra, vagy az újgazdagokra.

Sok más irányzatban és itt is megfigyelhető a státuszszimbólummal való kapcsolódás a “gazdagok” felé, ez persze nem mindig sikerül feltűnésmentesen. Ezekre kerestem példákat.

Portó omladozó homlokzatai

Portó Portugália második legnagyobb városa, amely történelmében és hangulatában egy mediterrán kikötővárosra emlékeztet. Minden bája és varázsa ellenére, - mert van neki bája és aki meglátogatja, nehezen tud csak elszakadni tőle – az óváros omladozik. Sok helyen már csak a homlokzat áll.  Ennek egyik oka az 1920-as években hozott törvény, amely szabályozta a bérleti díjakat, így nem volt elég pénz a felújításokra; a másik, hogy a történelmi belváros, a Ribeira negyed az UNESCO által számon tartott világörökség része, így nem lehet lerombolni, hanem csak fel lehet újítani.

Hiány-gesztusok



Szükség és hiány - hasonló szavak, mégis, egy árnyalatnyi különbség elválasztja őket. A mi szóhasználatunkban most a 'szükség' tudatos igény, melynek konkrét, kézzelfogható határai vannak, pótlásával ki-egészítünk. A 'hiány' számunkra ennél titokzatosabb fogalom, kiterjedése homályos, helyét hozzáadással töltjük be.

A spontán építészetről beszélgetve megállapítottuk, hogy főként 'szükség-mozdulatai' vannak, emellett viszont találtunk 'hiány-gesztusokat' is. Ezek inkább apró adalékok, amikről sokszor nehéz megfogalmazni, hogy miért ragadják meg a figyelmünket. Gesztusok, mert ez a szó magában hordozza a figyelmességet, a gondoskodást.

KERÍT ÉS REPREZENTÁL



Soha nem kedveltem a kerítéseket. A félreértés elkerülése végett, illetve tisztázásul: európai kultúránkat azt hiszem jogosan alapul véve nem tartom elítélendőnek és haszontalannak a kerítés intézményét, nem gondolom, hogy baj lenne a telek határát jelölni. Ennek viszont vannak módjai, szintjei, kéne hogy akadjon valahol határa a határnak is. Problémám elsősorban a fal jellegű, minden bizonnyal birodalmakat ölelő példányokkal van. Személy szerint nem tudom, mégis kitől félünk, illetve kinek bizonyítunk? A kérdések természetesen amolyan költőiek. A gyűjtés során Budakeszi egyik szegletét járva igyekeztem összeszedni egyfelől a teljesség igénye nélkül, másfelől pedig önkényesen, a mondandómat alátámasztandó kerítéseket.