Mende egy nagyjából négyezer fős község bő negyven percre vonattal a Keleti Pályaudvartól. Hét dombra épült, mint minden dicső település, kettő várrom is megtalálható itt, egy bronzkori, a "Leányvár", és egy Árpád-kori a "Lányvár". Ugyan itt nőttem fel, soha nem láttam ezeket, vagy nem vettem észre, mert ezek csak földvárak voltak, szóval az egyik dombon egy másik kisebb domb a vár.
De nem is ez az érdekes most. Életem első 18 évét itt töltöttem, itt nőttem fel, és visszatekintve, emlékszem, hogy sok építészeti cifraságot láttam, ha akkor még nem is tűntek fel. Furcsa egy világ volt építészhallgató szemével nézve, ezért is mindenképp innen akartam egy házat bemutatni.
Mivel a Google Maps autója sajnos csak a főúton haladt át, nem volt akkora a választék. Ezt a csodát ugyan eddig nem ismertem, de egy ingatlankereskedő oldalon rábukkantam, és tudtam, hogy ő lesz az igazi.
Ahogy a legelső, igen mozgalmas képen látjuk, nagyon sok minden történik a házon. A spontán és a "kell az oda még" elv egyvelege mutatkozik meg.
Ami nekem elsőre feltűnt, az a korlátok sokszínűsége. Lentről haladva az egy gerendás, konzolos lépcső tetejére felérve, szép beton balluszterek díszítik a pihenőt. Ezt felváltja a máshol ablakrácsként szolgáló kovácsolt vas korlát, majd egy félméteres szakaszon egy átlagos hegesztett vas korlát következik. Ez fordul át egy általában kiskerteknél használt, formásabb fa kerítés szakaszba, ami már a beton hídon óvja a testi épségünket. No igen, beton hídon.
Ugyanis a kertet kettészeli egy "magas lábakon álló betonhíd – „sóhajok hídja”, ahogyan nevezik". Hogy jobban megértsük, mi is történik, a második kép segíthet.
Látjuk, hogy a híd kifut egészen a telken túlra, a melléképületek fölött. Igen bizarr látvány lehet elsőre, szerintem kis idővel igen szerethető is. Hogy mi célt szolgál ma, valószínűleg semmit. De arra gyanakszom, hogy régen ez a ház két tulajdonossal rendelkezett, az egyiké volt a földszint, másiké az emelet. A hirdetés is úgy mondja, hogy két, elkülönülő lakórész a két emelet, több generáció együtt élésére ajánlják. Lehet, hogy ez volt a bejárata a másik lakórésznek.
Viszont a Google térképet böngészve látom, hogy a hidacska a telekszomszédba fut bele, szóval furcsa lenne, ha régen onnan közelítették volna meg a házat.
Valószínűbb a következő lehetőség. A hirdetés azt írja: "átsétálva juthatunk el a domb oldalában fekvő kis konyhakertbe, és gyönyörködhetünk a panorámában". Lehetséges, hogy az a kis melléképület a híd végében még ehhez a telekhez tartozik, és ténylegesen ahhoz vezet a szerkezet. Viszont, hogy miért ezt a megoldást választották, például egy beton lépcső helyett a kert végében, az nem derül ki. De na, működik, nem?
Igaz, ami igaz, tényleg egész szép a kilátás onnan, ellátni egészen a lottózóig.
Az udvarra kicsit visszatérve látjuk azt a kis redőnyös pavilont. Egy medence mellett egészen nyári strand hangulata is lehetne. Nem tagadom, akár egy esősebb nyári délutánon/estén azért elég jól lehetne sütögetni benne.
A házbelső követi a kissé kaotikus külső ritmusát. A kandalló melletti tégla falburkolat igen szabadon lett kialakítva, a valószínűleg vágott tégla helyenként állítva, vagy szögben lett rakva, és a csepp alakú tükör is hozzáad a teljességhez.
Belső formákban is változatos. Kicsit barlangos, barlangfürdős hangulatot kölcsönöz ez a szögletes boltozat, bár nem hiszem, hogy tartószerkezeti szerepe is volna.
Összegezve, a beton híd kifejezetten frappáns megoldás a közlekedési problémák áthidalására, a káosz mögött látszik a szépítés szándéka, és az egyedi megoldások inkább érdekesebbé és szerethetővé teszik a házat, kívülről, belülről.
Samicskov Milán
1. 2. 4. 5. 6. kép forrása: https://ingatlan.com/mende/elado+haz/csaladi-haz/pest+megye+mende+jokai+utca/29750939
3. kép forrása: Google Maps
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.