Elnagyolt épületrészek fekszenek egymáson, a jól ismert alkotóelemek nem a rendeltetésszerű helyükön vannak felszerelve. Neonszínek, kis balusztrádok mindenhol, arányok sehol, egy szegény leszakadt konzol, amit kitámasztottak valami fadarabbal. Berlin, Hamburger Bahnhof, 2012.
Marjetica Potrč, a képet készítette: Luka Cjuha [1]
Marjetica Potrč szlovén építész és szobrász, 1954-ben született Ljubljanában, azóta Ljubljanában és Berlinben él, a Hamburgi Képzőművészeti Egyetemen tanít. Valós helyszíneken, informális városokban talált építészeti struktúrákat dolgoz fel művészeti installációk formájában, emelett helyszíni beavatkozások keretében helyi lakókkal működik együtt.
Caracas: Growing Houses installáció, 2012 (jobbra), fekete-fehér fotó az eredeti épületről (balra), Hamburger Bahnhof - Museum für Gegenwart, Berlin. [2]
Potrč ház-szerű műtárgyaihoz minden esetben társul egy fekete-fehér fotó az inspiráló épületről. A művek elkészítését hosszú (a Caracas: Growing Houses esetében hat hónapos) helyszíni tartózkodás előzi meg, azonban az eredeti helyzetről közreadott vizuális és tényszerű információ limitált, átalakított, egy művészeti szűrőn keresztül érkezik hozzánk.
Az egyes művek esetében az egyszerűsítés mértéke nyilvánvalóvá válik, ha összehasonlítjuk a fotót az installációval. Így közelebb kerülhetünk az informális építészet eszköztárának, szimbolikájának meghatározásához, hiszen a konstrukció önálló, jól értelmezhető, ismerős elemekből épül fel.
Prishtina House installáció, 2007 (jobbra), fekete-fehér fotó az eredeti épületről (balra), a képet készítette Fred Dott. “This Place is my Place - Begehrte Orte,” Kunstverein, Hamburg. [3]
Az újraértelmezett épületek hozzáadott, elvett, megtartott, eltúlzott, finomított vagy ‘rendbetett’ elemeinek vizsgálatából kitűnik, hogy egy esztétikai szempontokat - még ha nem is tudatosan - szem előtt tartó alkotó kommunikál velünk, akinek nem tetszik az eredeti ablakkiosztás, vagy úgy érzi, még kívánkozna egy oszlop a sarokra. A hangsúlyok elmozdulnak, a léptékváltásból adódóan egy kerítés az épülettel egyenrangú elemmé válhat.
A szobrokon megjelenő erőteljes színek a tervezetlenség, spontaneitás hatását keltik, mégis egyensúlyban vannak - itt találhatunk egy kis csúsztatást. A ‘természetben’ nem tökéletes a színpaletta minden alkalommal, építészként csak a véletlenül eltaláltra figyelünk fel. Ez a megmagyarázhatatlan vonzalom a harmonikus színkombinációk fetisizálásához is kötődik, ami hozzáad egy építmény ‘érdekességéhez’.
Potrč munkáin átszűrődik az építészeti látásmód és szelekció képessége, műveiben a spontán építészetben alkalomadtán fellelhető kaotikus harmóniát állandó szereplővé teszi, ami megnyugvással tölti el a szemlélőt.
Az építményeket kontextusukból kiragadva azonban az eredeti helyzettel és az ott élő emberekkel való kommunikáció egyirányúvá válik, a végeredmény pedig a posztmodern kor műroma, ami a romantikus műromok példájára egy elfeledett építészet esztétikáját kanonizálja az azzal ritkán találkozó rétegek számára.
Gall Eszter
Források, további tartalmak:
https://www.potrc.org/
http://www.uncubemagazine.com/blog/12082941
https://artmargins.com/the-artist-as-mediator-an-interview-with-marjetica-potr-d1/
https://www.youtube.com/watch?v=B2M0qxHcYfc
Képek forrásai:
kezdőkép https://www.domusweb.it/en/architecture/2012/11/15/architektonika-2.html
[1] https://www.dnevnik.si/1042857567
[2] https://www.smb.museum/en/museums-institutions/hamburger-bahnhof/events/detail.html?tx_smb_pi1[event_id]=103348
[3] https://artmargins.com/the-artist-as-mediator-an-interview-with-marjetica-potr-d1/
[4] https://nordenhake.com/artists/marjetica-potrc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.