Sok fontos építészről beszéltek a meghívottak Janáky kapcsán. Volt olyan, akinek a neve mind a négy alkalommal elhangzott, voltak példaképek és elődök, voltak pályatársak, voltak kollégák és tanítványok. Magyarok és külföldiek, fiatalok és idősek, úttörők és követők. A beszélgetések kontextusa mutatja be őket igazán, de nem haszontalan felidézni a neveket néhány adattal, linkkel, az elhangzás logikája szerint csoportosítva.
2022 őszén négy alkalommal szerveztünk beszélgetéseket a Lakóépülettervezési tanszéken Janáky István munkásságáról. Érdeklődésünk középpontjában Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon című könyv házai álltak, de beszéltünk biciklis és autós gyűjtőutakról, az IPARTERVről, az elmúlt század második felének szellemi környezetéről, a falusi házak műépítészetet megtermékenyítő hatásáról, és minden egyébről, ami valamilyen módon kapcsolódott Janáky személyéhez. Meghívott résztvevőink között találni barátot, testvért, régi kollégát, társtervezőt, tanítványt, kritikust, műelemzőt, a hagyaték gondozóját - sokszor többet is egy személyben.
Mit keresett Janáky? Erre a kérdésre kerestem a választ az egyik általa lefotózott épülethez gyűjtött analógiák segítségével.
Mit keresett Janáky? Szép házakat.
De mi az, ami neki szép, és mi az, amit egy átlagember szépnek tart? Megvizsgáltam, hogy hogyan változott az épület azóta, hogy Janáky István lefotózta a saját gyűjteménye számára, és megkérdeztem néhány ismerősömet, hogy ők hogyan látnák szép háznak a Balatonfüred, Kossuth Lajos utca 2. alatt található házat.
Janáky István számos településre ellátogatott azzal a céllal, hogy gyűjtse a szerinte szép épületpéldákat. Tapasztalatai összegzéseként született meg Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon című kötet. A legtöbb, könyvben szereplő példa nem tartozik se a mű-, se a spontán építészet témakörébe: valahol a kettő között helyezkednek el. Egyszerű mesteremberek munkái, akik értették a dolgukat, de nem befolyásolta őket a közízlesnek való megfelelési vágy vagy az egyetemi oktatás. Janákyt ez a sokak számára megfoghatatlan, nem kategorizálható épületréteg foglalkoztatta, valamint a szépség és az érték felkutatása, bemutatása.
Miért kerülhetett be Janáky István gyűjteményébe az 1970-es évek végén épült, későmodern nyaralóház?
Az épület karakterét főként a markáns homlokzati tagolás adja, amely a ház arányrendszerét is meghatározza. A hosszanti homlokzat függőlegesen osztott a konzolos erkélyek ütemes kiugrása által, míg a harántirányú homlokzat három apró, lőrés jellegű nyílást enged meg az erőteljes hosszirányú felosztásban.
Fél évet beszélgettünk róla, mégsem ismertük ki. Talán nem is kell kiismerni, vagy talán nem is lehet igazán. Így nem tudok válaszolni arra kérdésre, hogy ki is volt Janáky, mit keresett pontosan, és mi volt ezzel a célja. Könnyen lehet, hogy rajta kívül senki nem tud erre felelni. Így nekem is inkább csak benyomásaim vannak. Talán így érdekesebb is az örökség, amit ránk hagyott: mindenki fejtse meg, ahogy maga gondolja…
A természetben is előfordul, hogy valami, ami alapvetően a haszna miatt épül, kedves lesz a szemnek. Ha nem szól bele tanult esztétika, olyan harmónia jöhet létre, amely egyszerre nevezhető unalmasnak, semmilyennek és tökéletesnek a maga akaratlanul logikus egyszerűségében.
Janáky István Az építészeti szépség rejtekei című könyvében többek között ez a kisebb egri elhagyatott épület is szerepel. Jelen épület Egerben a Berva felé vezető út mellett található. A Berva része Egerben egy külvárosi, már-már vidéki hangulatú rész Felsőtárkány felé haladva. Ez az útszakasz tele van elhagyatott gyárépületekkel, ezekbe az épületekbe már évtizedek óta mindig más és más cégek költöznek, állandó cégeket nem igazán tartanak itt nyilván. Ezért az erre található épületeknek már sok arcát láthatták az itt élők.
Mitől Ház egy ház, és azt miért látja valaki szépnek? Hogy másoknak mitől szép, vagy miért tetszik, arra nem tudok válaszolni. Hogy nekem mitől tetszik, arra viszont igen. Az épületet külső látvány szempontjából elemeztem, és azt vizsgáltam, milyen részekből és anyagokból áll, és ezek milyen szerepet töltenek be látványilag és egyben funkcionálisan is.
Janáky legtöbb terve nem valósult meg, a tervezési fázisokban alkotott vázlatai és skiccei, homlokzati rajzai, metszetei és perspektív látványai azonban önállóan is teljes értékű képzőművészeti alkotásoknak tekinthetők.
Mégis miért ez a kis házikó? Ha megnézzük a formáját, pont olyan, mint amilyet egy óvodás gyerek rajzolna. Van egy nyeregteteje, ablaka, kéménye és kerítése, tömegében archetipikus házacska. De a kis részleteiben és anyaghasználatában rejlik a valódi varázsa. A részletek összetett anyagkompozíciója igazán egyedi és szerethető élményt ad. Mi történik ha ezeket a részleteket kiemeljük?
Mi történik azokkal a gyárépületekkel, amelyeket már nem használunk?
A barnamezők többsége, amely egykor jelentős értéket képviselt, mára az enyészettel egyenlő, és teljesen elkerüli az emberek figyelmét. A városszöveti helyzetből, a meglévő épületállomány műszaki paramétereiből, építészeti, kulturális értékeiből, a kiépített infrastruktúra meglétéből, az épület karakteréből adódóan rengeteg potenciált jelenthetnek ezek az területek, legtöbbjüket mégsem hasznosítják újra.
