The art of the gyrosos burkolatok

A budapesti gyrosozók világa valószínűleg mindenki számára ismert, gyakran tévedünk be ezekbe az éttermekbe egy fárasztó nap vagy egy hosszú éjszaka után. Azonban legtöbbször miután megkaptuk a pitánkat, egyszerűen továbbállunk, vagy ha esetleg le is ülünk, hogy helyben fogyasszuk el az ételt, akkor is csak a csöpögő szószokra tudunk koncentrálni. A színes falak, a padló, a berendezés és a dekoráció csak a megszokott hangulat részét képezik, különösebb jelentőséget nem tulajdonítunk nekik, pedig ha figyelmesebben körbepillantunk, nem mindennapi kincsekkel találjuk szembe magunkat. 

Tervezett spontán

Spontán: saját jószántából történő, gondolkodás nélküli, természetesen őszinte, külső beavatkozás nélküli. De milyen az, amikor koncepció a spontán és tudatosan tervezett a különbözőség? Jó példa erre a budapesti Csendes, amit szimplán csak úgy szoktak emlegetni, hogy „az a nagyon random bár az Astoriánál”. És valóban, első pillantásra úgy tűnik, mintha semmi tervezettségről nem lenne szó, hanem egyszerűen csak a hely tulajdonosa összehordott volna mindenféle, számára kedves holmit, de jobban szemügyre véve a helyet látszik, hogy nagyon is tudatosan vannak összeválogatva a különböző elemek. 

Foltos Ház, avagy spontán homlokzat

Az építész egy épületen sokféle módon ott tudja hagyni a saját „lenyomatát”, mi történik azonban akkor, amikor az idő hagy nyomot az épületen?

Mi szép, ha ez nem?

Emlékszel, amikor megtanultad használni a Microsoft Word-öt? Nem kell lesütni a szemedet azért, mert anno te is oda voltál a háromdimenziós betűkért, a színátmenetért! Félkövér dőlt aláhúzott, neonszínek és árnyékok, és egészen elképesztő, de lehet függőlegesen is írni! Sőt igazából az sem baj, ha most is odavagy, ugyanis mások is odavannak.

Szánom-Bánom

Szeretnél Pécsre költözni? Esetleg pont a Bánom közt nézted ki magadnak? Ez nagyszerű hír!
Mi magunk is rajongunk az említett helyszínért, jöjjön pár kedvencünk a talán eddig szkeptikus olvasóknak!

Mit mutat az ajtónk?

Manapság már bármilyen színben, méretben és stílusban lehet bejárati ajtókat kapni, mindenki kiválaszthatja az egyéniségéhez és pénztárcájához legjobban passzoló darabot, és ezt meg is teszik az emberek. Belépve egy átlagos budapesti társasházba csupa különböző bejárati ajtóval találkozhatunk. A legtöbb házban már az eredeti ajtók közül csak nagyon kevés van, vagy egyáltalán nincs.

Légkondik

Mindenhol, és mindig ott vannak, és csak egyre több lesz belőlük.
A légkondik kültéri egységei szerintem valamilyen szinten mindenkit zavarnak, sokszor vannak rosszkor, rossz helyen, vagy esztétikailag, vagy csak simán azért, mert rosszkor fújnak rossz hőmérsékletű levegőt kifelé, de az biztos, hogy senkinek nem okoztak még örömet.

Híd a Jókai utcában

Mende egy nagyjából négyezer fős község bő negyven percre vonattal a Keleti Pályaudvartól. Hét dombra épült, mint minden dicső település, kettő várrom is megtalálható itt, egy bronzkori, a "Leányvár", és egy Árpád-kori a "Lányvár". Ugyan itt nőttem fel, soha nem láttam ezeket, vagy nem vettem észre, mert ezek csak földvárak voltak, szóval az egyik dombon egy másik kisebb domb a vár.

De nem is ez az érdekes most. Életem első 18 évét itt töltöttem, itt nőttem fel, és visszatekintve, emlékszem, hogy sok építészeti cifraságot láttam, ha akkor még nem is tűntek fel. Furcsa egy világ volt építészhallgató szemével nézve, ezért is mindenképp innen akartam egy házat bemutatni.

Mivel a Google Maps autója sajnos csak a főúton haladt át, nem volt akkora a választék. Ezt a csodát ugyan eddig nem ismertem, de egy ingatlankereskedő oldalon rábukkantam, és tudtam, hogy ő lesz az igazi.

Szép kúria a falu szélén

Az eredeti tervek szerint nem erről a házról írtam volna, hanem egy kedves vietnami étterem belsőépítészeti spontán megnyilvánulásairól. Azonban a minap épp "hagyományos alföldi tanyák" után nézelődtem az interneten, amikor a semmiből jött és rögtön levett a lábamról.  Gyorsan végigpörgettem a bőséges képanyagot, majd elégedetten bekönyvjelzőztem.

A ház Orgoványban található, a Bem utcában. Az állapota újszerű, már-már újépítésűnek hat, de a leírásból kiderül, hogy 1980-ban fejezték be a munkálatokat, és 2000-ben egy felújítás történt. Alapterülete 180 m2, az ingatlaniroda szerint akár két generáció is elfér benne. Ha a kert felől közelítünk, érdekes látványt nyújt a ház sziluettje és a (kötelező) kerti tó.

Bács-Kiskun, Kecel

Nagy-Magyarország bontott tégla szelet, narancs körítéssel, Kádár kockán tálalva.

Bár a szimmetria hagy némi kívánnivalót maga után, alapvetően kikezdhetetlen a kompozíció, hiánytalanul benne van minden, ami a szemnek és a szívnek fontos: múlt és jelen találkozásának tökéletes összhang az eredménye (gondolok itt az utóbbi évtizedben dívó magyar-mediterrán házakra jellemző sötét barack szín és a kockaház házasítására).

A homlokzat fő eleme mégis a Trianon előtti Magyarország sziluettje, hiszen az önkifejezés és a kommunikáció hatalmas szerepet játszik a traumák feldolgozásában. A körvonalak nem pontosan ott vannak, ahol lenniük kellene, de ez nem is baj, a téglából rakott ország mondanivalója így is tökéletesen érthető: Nem, nem, soha!

Péter-Szabó Eszter

Forrás: saját fotó

A SZEM A LÉLEK TÜKRE

A szem a lélek tükre, tartja a mondás. Szerintem pontosabb lenne úgy megfogalmazni, hogy a lélek ablaka. Az embernek van egy olyan tulajdonsága, hogy képes akármibe belelátni arcokat, ilyenné tett minket az evolúció millió évek alatt.

Sokak szerint nem vonzó az egybenőtt szemöldök, angolul egy szóval, elegánsan: unibrow. Ennél a példánál nem taszító, inkább csak nem értem. A visszafogott színkompozíció kárpótol.

Luxus mellett, alatt a XVI. kerületben

Sashalom, a XVI. kerület belvároshoz legközelebb eső része. Kertes házas környék, a házak java része huszadik század eleji villa felújított vagy eredeti állapotban, de van rengeteg pár éves luxus családi ház is. A lakók nagy része nem tartozik azonos társadalmi réteghez, gondolok itt az örökölt ingatlanokba beköltözőkre, idős régi lakosokra, vagy az újgazdagokra.

Sok más irányzatban és itt is megfigyelhető a státuszszimbólummal való kapcsolódás a “gazdagok” felé, ez persze nem mindig sikerül feltűnésmentesen. Ezekre kerestem példákat.

Hazai spontán építészet

Kétévente van Lakóhelyek építészete, mindig új témával. A mostani látszólag nem új, mert a tavalyi Lakásépítés 1900-tól napjainkig / L21 tárgy témája a spontán építészet volt, és Kecskés Tibort is már kipróbáltuk, de azóta nagyon sok dolog történt, például a Malter, ami leginkább Kecskésnek és a tárgynak köszönhető.

A világ nem csak Malter. A Malter csak egy kedves, ízes, de elég vékony szelet a hazai ilyenolyan építészet tortájából. Azt tervezzük, hogy félévben sokat beszélgetünk (egymással és veletek) arról, hogy mi micsoda a hazai építészet zavarosában. Mert van az igazi népi építészet (vagyis az nincs már), van a világszínvonalú hazai műépítészet (nyomokban), vannak a spontán csodák (amíg ki nem irtják őket teljesen a hivatalok, az építőanyagosok és mindenki más), és van a túlnyomó többség, a se nem ez, se nem az, se nem amaz építészet. De van-e benne érték? Ez itt a kérdés, és nem is kevés.

A félévre vonatkozó információk a plakáton igazak: igen, csak 9 alkalom, de hosszabbak, hogy a félév (használhatatlan) végét ne kelljen igénybe venni; igen, mi leszünk, de leszenek vendégeink is, csak még nem tudnak róla; igen, kérek egy levelet, mert szeretem tudni, hogy olvastál már a tárgyról bármit is vagy csak egy random kattintás voltam a naptunban. És amit nem írtunk: a félévhez tartozik mindenkitől egy blogposzt képekkel és szöveggel. Nem fog fájni!

plakát: Máthé Dóra