Híd a Jókai utcában




Mende egy nagyjából négyezer fős község bő negyven percre vonattal a Keleti Pályaudvartól. Hét dombra épült, mint minden dicső település, kettő várrom is megtalálható itt, egy bronzkori, a "Leányvár", és egy Árpád-kori a "Lányvár". Ugyan itt nőttem fel, soha nem láttam ezeket, vagy nem vettem észre, mert ezek csak földvárak voltak, szóval az egyik dombon egy másik kisebb domb a vár.

De nem is ez az érdekes most. Életem első 18 évét itt töltöttem, itt nőttem fel, és visszatekintve, emlékszem, hogy sok építészeti cifraságot láttam, ha akkor még nem is tűntek fel. Furcsa egy világ volt építészhallgató szemével nézve, ezért is mindenképp innen akartam egy házat bemutatni.

Mivel a Google Maps autója sajnos csak a főúton haladt át, nem volt akkora a választék. Ezt a csodát ugyan eddig nem ismertem, de egy ingatlankereskedő oldalon rábukkantam, és tudtam, hogy ő lesz az igazi.

Marjetica Potrč esettanulmányai



Elnagyolt épületrészek fekszenek egymáson, a jól ismert alkotóelemek nem a rendeltetésszerű helyükön vannak felszerelve. Neonszínek, kis balusztrádok mindenhol, arányok sehol, egy szegény leszakadt konzol, amit kitámasztottak valami fadarabbal. Berlin, Hamburger Bahnhof, 2012.

Szép kúria a falu szélén

Az eredeti tervek szerint nem erről a házról írtam volna, hanem egy kedves vietnami étterem belsőépítészeti spontán megnyilvánulásairól. Azonban a minap épp "hagyományos alföldi tanyák" után nézelődtem az interneten, amikor a semmiből jött és rögtön levett a lábamról.  Gyorsan végigpörgettem a bőséges képanyagot, majd elégedetten bekönyvjelzőztem.






A ház Orgoványban található, a Bem utcában. Az állapota újszerű, már-már újépítésűnek hat, de a leírásból kiderül, hogy 1980-ban fejezték be a munkálatokat, és 2000-ben egy felújítás történt. Alapterülete 180 m2, az ingatlaniroda szerint akár két generáció is elfér benne. Ha a kert felől közelítünk, érdekes látványt nyújt a ház sziluettje és a (kötelező) kerti tó.

Bács-Kiskun, Kecel



Nagy-Magyarország bontott tégla szelet, narancs körítéssel, Kádár kockán tálalva.

Bár a szimmetria hagy némi kívánnivalót maga után, alapvetően kikezdhetetlen a kompozíció, hiánytalanul benne van minden, ami a szemnek és a szívnek fontos: múlt és jelen találkozásának tökéletes összhang az eredménye (gondolok itt az utóbbi évtizedben dívó magyar-mediterrán házakra jellemző sötét barack szín és a kockaház házasítására).

A homlokzat fő eleme mégis a Trianon előtti Magyarország sziluettje, hiszen az önkifejezés és a kommunikáció hatalmas szerepet játszik a traumák feldolgozásában. A körvonalak nem pontosan ott vannak, ahol lenniük kellene, de ez nem is baj, a téglából rakott ország mondanivalója így is tökéletesen érthető: Nem, nem, soha!

Péter-Szabó Eszter

Forrás: saját fotó

A SZEM A LÉLEK TÜKRE

A szem a lélek tükre, tartja a mondás. Szerintem pontosabb lenne úgy megfogalmazni, hogy a lélek ablaka. Az embernek van egy olyan tulajdonsága, hogy képes akármibe belelátni arcokat, ilyenné tett minket az evolúció millió évek alatt.

Sokak szerint nem vonzó az egybenőtt szemöldök, angolul egy szóval, elegánsan: unibrow. Ennél a példánál nem taszító, inkább csak nem értem. A visszafogott színkompozíció kárpótol.

Luxus mellett, alatt a XVI. kerületben

Sashalom, a XVI. kerület belvároshoz legközelebb eső része. Kertes házas környék, a házak java része huszadik század eleji villa felújított vagy eredeti állapotban, de van rengeteg pár éves luxus családi ház is. A lakók nagy része nem tartozik azonos társadalmi réteghez, gondolok itt az örökölt ingatlanokba beköltözőkre, idős régi lakosokra, vagy az újgazdagokra.

Sok más irányzatban és itt is megfigyelhető a státuszszimbólummal való kapcsolódás a “gazdagok” felé, ez persze nem mindig sikerül feltűnésmentesen. Ezekre kerestem példákat.