Kis terveink valóra váltak: volt egy kellemes félévünk szuper előadásokkal, a posztok elkészültek, a tárgyfelelős (ha kellett) kicsit megszerkesztette őket, végre olvashatók a blogon. A nagy cél, a Habitatio tananyag új fejezete egyelőre beláthatatlan távolságra, de próbának vagy ízelítőnek jó volt ez a félév, sokat tanultunk belőle.
Mi is volt az old school / new school félév kiindulása? Ezt írtuk akkoriban: tervezzük, hogy a nem túl távoli jövőben belekezdünk a tradicionális lakóhelyek fejezetbe. Célunk az öt földrész hagyományos városi lakóhelyeinek feltérképezése, de nem a szokásos módon: egyszerre törekszünk az eredeti használatot és kortárs igényekhez igazodó, építészetileg releváns átalakításokat bemutatni. Ehhez a komoly munkához tervezünk egy könnyed és színes előkészítő félévet. A világban szétszóródott vagy épp hazatért építész barátaink fognak minket segíteni rövid előadásokkal, online bejelentkezésekkel.
Az előadók (és az összefoglalókat készítő hallgatók) persze mind egyéniségek, ennélfogva hol a régi használat, hol a kortárs átértelmezés kapott nagyobb hangsúlyt, aminek egyenes következménye, hogy a másik kevesebbet.
Rabb Péter előadása, a Gecekondu - az egy éjszaka alatt felépített ház (Buzás Dorina, Jelinek Dorka, Tölgyes Viktória) a hivatalos építészet spontán kiegészítőiről szólt, Elaheh Golzari, iráni PhD hallgató két elődása, a Süllyesztett udvarú házak - Irán, Tunézia, Kína (Kerner Janka Anasztázia, Magyari Kincső Eszter, Szerdahelyi Dalma) és az Irán - föld alá mélyített házak (Szűcs Petra, Budai Boglárka, Mihály Léna) a fenntarthatóság tradicionális megoldásaira mutatott példát.
Közelebbi, mégis elérhetetlennek tűnő példákat mutatott Máthé Dóra előadása, a Belgium - kortárs flamand városi házak (Balogh Laura, Berzsák Barna, Meizl Domonkos) arra, hogy a küsőre szinte illeszkedő beépítések milyen forradalmi térszervezést rejthetnek. Müllner Péter és Major Zoltán előadásában a tervezőktől hallhattunk a hosteltervezés és építés leginnovatívabb megoldásairól: Budapesti bérlakásból hostel - Partizan Architecture (Elek Anna Dalma, Mayer Nóra Martina, Putovici Zsolt).
Két előadást hallhattunk Giap Thi Minh Trangtól Vietnám építészetéről, az első a Hanoi - hosszú, keskeny lakóházak az óvárosban (Bertalan Alexandra, Héder Júlia, Molnár Eszter) egy tradicionális épülettípus tartósságáról és továbbfejlesztéséről szólt, a második Hanoi - szocialista lakótelepek átváltozásai (Appel Rebeka, Pécsi Richárd István, Réthelyi Gergely) az európai szemmel elképzelhetetlenül burjánzó spontán lakásbővítésekről.
Bessenyei Krisztina két előadásából megtudhattuk, hogy hiába szinte ugyanazok a tokiói épülettípusok (és a velük járó problémák) mint vietnámban, a megoldások egészen mások. Akár a keskeny városi telkeken, Machiya - tradicionális japán lakás és üzlethelyiség (Balajthy Lilla, Kovács Fanni, Matta Greta Mirjam), akár a lakótelepeken vizsgáljuk, Dan chi - huszadik századi japán lakótelepek (Belle Mariann, Holcsek Tamás, Jakab Zsolt), az eredmény japánosan tervezett, közel sem nevezhető spontánnak.
Utolsó alkalommal Kovács Gergely jelentkezett Hongkongból. Az első előadásban a mindig szűkös alapterületű épületek magassági és alaprajzi fejlődéséről beszélt, Hongkong - lakótelepi élet pár négyzetméteren (Petrák Zita, Dézsi Dániel), második előadásban Hongkong - kompozit építészet és mikrolakások (Ferancz Fanni, Ritoók Mihály) a Chungking Mansions bemutatása után két ráadásszámot hallhattunk, illetve láthattunk.
A tradicionális épületeket egyelőre félretesszük, a Lakóhelyek elemzése (és a másik szabvál tárgy, a Lakásépítés 1900-tól napjainkig) Habitatio néven folytatódik, az őszi félév témája újra a spontán építészet, pontosabban a spontán és a műépítészet közötti szürke zóna, a félév címe és mottója: Mit keresett Janáky?
