A vietnámi főváros keskeny házai első ránézésre megdöbbenthetik a szemlélőt. Mégis hogyan és miért építettek alig egy szoba szélességű házakat a város lakói?
Hanoi, Vietnám fővárosa a 11. században alakult ki, régi nevén Thang Long. Már ekkor fontos kereskedelmi központ volt. A város szerkezete, a mai óváros organikusan alakult kis utcák szövetéből áll.
A hanoi “hosszúházak” története a 19. századi francia gyarmatosítás koráig nyúlik vissza, amikor is a franciák ingatlanadót vetettek ki a lakosságra a házak utcafronti szélességétől függően. Hogy elkerüljék a magas adókat, a helyiek keskeny, ám a telken hátrafelé elnyúló házakat építettek. Ez az építkezési mód lehetővé tette azt is, hogy sok ház legyen közvetlen kapcsolatban az utcával, ami kereskedés szempontjából fontos volt a zsúfolt fővárosban.
Az óvárosi (hosszúházas) lakóházak és Hanoi jelenlegi utcai (hosszúházak, keskenyházak) lakóházak (nhà phố) eltérőek. Eltérő időben jöttek létre, az utcai lakóházak sokkal később. Az óvárosi lakóházak hosszabbak (30-100m hosszúak), emiatt eredetileg az épületrészek között van közbenső udvar, általában csak 1-2 emeletesek. Az utcai keskenyházak ugyan szélességre hasonlóak, illetve funkciójuk is hasonló - utcafronton kereskedés, hátul lakóhelyiségek -, de mélységben eltérőek (itt 12-20m mélység a legelterjedtebb), ezért az épület funkcionális elrendezése is más. Legtöbb esetben nincs belső udvar, helyhiány miatt hátrafelé nem tud bővülni (az óvárosi házak a mai városszerkezetben sem tudnak már hátra bővülni, de egészen az 1950-es évekig még igen, így addig ezen a területen nem volt jellemző a plusz emelet felhúzás, csak hátrafelé építkeztek). Az utcai keskeny házak többsége emiatt már a kezdetekben többemeletes épületek volt, és később a bővítések is felfelé nyúltak.
A lakók főleg kézművességgel foglalkoztak. Az épület utca felőli részén üzlethelyiség vagy műhely kapott helyet, a lakóegység pedig hátul és az emeleten helyezkedett el. A házak az utca felé nyitottak, a közösségi élet színtere felé. A hosszú telkek miatt a lakóépületek több részre tagolódnak, a részeket közbenső udvarok kötik össze. Az udvarok eltérő szerepet töltenek be: az utcától befelé a közéletet szolgáló vendégfogadó udvar helyezkedik el, beljebb egyre intimebbé válnak a családtagok számára. Gyakran kettő vagy akár három generáció is együtt él ezekben a házakban.
A vietnámi kultúra fontos része a családi oltár elhelyezése is a házban, mely külön helyiséget kapott. Itt az ősök előtt tisztelegnek a családtagok.
Giap Thi Minh Trang előadása alapján összeállította:
Bertalan Alexandra, Héder Júlia, Molnár Eszter
Források:
Képek forrása:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.