Habitatio » HBT: Machiya - tradicionális japán lakás és üzlethelyiség

A japán városi életnek több, mint ezer éve hagyományos elemei a machiya kereskedő- és lakóházak, amelyek helyet adnak a munkának, az üzletnek és a lakásnak egyaránt. Napjainkban a legtöbb ehhez hasonló épület Kiotó, Kanazawa, Takayama és Kurashiki területén található, ezek az épületek évszázadokon át meghatározták a belváros építészeti karakterét.

kyo-machiya Kiotóban

A jellemzően hosszúkás telkekre beépült házak szorosan egymás mellé kerültek, ezek határozták meg az utcaképet. A legtöbb machiyát ott építették, ahol a falak vagy közösek voltak, vagy közvetlenül egy szomszédos machiya mellett voltak. A niwa, vagyis a kert nélkülözhetetlen elem volt, hogy elősegítse a levegő keringését és beengedje a napfényt a házba.

Általában két szint készült, de előfordult egy-, másfél- és háromszintes is. Az Edo-korszakban az üzletek az utcára néző kirakat nagysága szerint adóztak. A machiya keskeny felépítését úgy tervezték, hogy a kereskedőknek a lehető legkisebb kirakatot biztosítsák, miközben az üzlet mögött bőséges helyet biztosítanak a lakóhelyiségek számára.

Kiotóban sok machiyát gyakran „unagi-no-nedoko”-nak vagy „angolnaágynak” neveznek. Ez a becenév egyedi építészeti kialakításának köszönhető. Gyakran keskeny előlappal és mély belsővel rendelkeznek, amely egy angolna hosszú alakjára emlékeztet.

(1) koshi, (2) mushikomado, (3) Shoki-san, (4) vakolt falak, (5) tsuboniwa: kisméretű belső kert, (6) füstnyílás a tetőn, (7) okuniwa: hátsó kert, (8) raktárépület

Az általában az utca felőli oldalon látható fa rácsszerkezet a koshi, ezen keresztül ki lehetett látni, de az utcáról be nem. A városi házak jellegzetes rácsos ablaka a mushikomado. Gyakran a háztetőre kerültek (Shoki-san) szobrok, amelyek szerepe a rossz szellemek elűzése volt. Az 1950-es évek előtti machiyák falai kívülről fehérre vakolt burkolatot kaptak.

(1) misenoma, (2) bejárati helyiség, (3) konyha, (4) belső szoba, (5) zashiki: családtagok összegyűlésére alkalmas szoba, (6) itama: fapadlós szoba, (7) japán ajtó gyakran festéssel díszítve, (8) lépcső, (9) tokonoma: szentély, díszítő funkciót ellátó beugró, (10) shoji, (11) tooriniwa, (12) miseniwa: az üzlethelyiségbe nyíló folyosó, (13) genkan no niwa: a lakóhelyiségbe nyíló folyosó, (14) hashiriniwa: nyitott folyosó, általában itt volt a kályha, (15) tsuboniwa, (16) okuniwa, (17) raktárépület

Az építmény alapvetően öt részre tagolódik. Az utca felől az első helyiség a misenoma, az üzlethelyiség. Itt napközben kiállíthatták az áruikat a tolóajtók vagy a redőnyök kinyitásával. Ezt egy kisebb kert (tsuboniwa) választja el a lakóhelyiségtől, majd ez utóbbit tűzvédelmi okokból egy újabb kert (okuniwa) a raktárépülettől. A szobák padlója általában tatamival, a tetők fedése cseréppel borított. A bejáratttól a hátsó kertig vezető folyosó (tooriniwa) általában földpadlóval készült.

folyosó és szoba kapcsolat, shoji

A lakóegység moduláris részei a konyha, belső szobák, hagyományos japán nappali fogadószoba és a hálók. A tereket papírral fedett falak (shoji) választják el.

eladó machiya Kiotóban, belső terek, tatami

A machiya karbantartása költséges, emellett tűzvédelmi, akusztikai, hővédelmi és (az erős földrengések miatt) statikai okokból sem előnyös. Télen meglehetősen nehéz fűteni, nyáron hűteni. Ma már (egy az egyben) hagyományos mochiya nem épül, nem adnak rá építési engedélyt. Ugyanakkor megfigyelhetünk a mai igényekhez alkalmazkodó újragondolt típusokat, vagy akár más, különböző funkciókra is átalakított hagyományos épületeket.