Habitatio » HBT: Hongkong - lakótelepi élet pár négyzetméteren

A háború után a 20-as 30-as években nagy bevándorlási hullám indult, amely jelentős lakhatási váltságot generált. Ennek fő oka az volt, hogy jóval kevesebb lakás állt rendelkezésre, mint amire szükség lett volna. Így a Lakásügyi Bizottság 1935-ös jelentésében a gyarmati kormány javasolta, hogy teremtsenek jóval több lakóhelyet a megnövekedett népesség számára, hogy megoldják a válsághelyzetet. Hongkong azonban akkoriban gazdaságilag nem engedhette meg magának ezt, emiatt csak később indult jelentős változásnak a város ilyen szempontból.

1953. december 25-én egy nagy tűzvész Shek Kip Meiben elpusztította a Kínából érkező menekültek rögtönzött otthonait, több mint 50 000 embert hagyva hajléktalanná. Ez követően az akkori kormányzó állami lakás programot indított el, amelynek koncepciója a minél magasabb épületek létrehozása volt, megfizethető áron. Ennek hatására Hongkongban elterjedt a sűrű beépítés.

Az előregyártott paneles épületek kezdetben a sűrű beépítés volt jellemző. Ezeknek az épületeknek „H” alakú alaprajza volt, a családok körülbelül 10 m2-es lakásban éltek, lényegében egy nagyobb szobában. Aktívan használták a közösségi tereket, mert ki akartak szakadni az apró szobák börtönéből, ezért erős közösség alakult ki. Idővel a külső körfolyosókból loggiák lettek, annak érdekében, hogy a szűkös lakások alapterületét növeljék.

Napjainkban a nagyon magas négyzetméter árak jellemzőek Hongkongban, abból kifolyólag, hogy a föld az állam kezében van. A város 80%-a pedig védett természeti terület, ebből adódóan a város főleg csak vertikális irányba tud terjeszkedni. A földhiány és a magas négyzetméter árak miatt a hatékonyság lett az építészeti kialakításban a fő szempont. Olyan szinten törekedtek a hatékonyságra, hogy ebből egy külön szakirány alakult.

Kezdetben a „H” alaprajzú épületek domináltak, amelyeknél középen helyezkedtek a mosdók, mosókonyha és a fürdő blokkok, amit a lakóközösség használt. Az épületet körfolyosó vette körül, ezt alakították át később loggiákká, továbbá egy belső körfolyosó is helyet kapott az épületben. Ezekben a lakásokban több család is együtt élt.

Alaprajzi elrendezés szempontjából jelentős fejlődésen mentek át a lakóépületek, továbbá már nincsenek közös használatú terek a közlekedőkön kívül. A régi H alakú házakban egy szoba egy lakás volt, ez azóta megváltozott, legtöbb esetben két lakás összevonásával keletkezett egy nagyobb. Az utóbbi évtizedek magasházaiban vegyesen kisebb és nagyobb alapterületű, funkcionalista lakások találhatók, amelyek nem tágasak, de még épp megfizethetők.