Carlo Scarpa - Villa Ottolenghi

családi ház
-
Bardolino, Verona, Olaszország // 1974-1978 // Carlo Scarpa
-

A „részletek xx. századi mestere” élete utolsó szakaszában épült a Villa Ottolenghi, Olaszországban a Garda-tó mellett. Scarpára nagy benyomást tett Hoffman, Wright (organikus építészet), a De Stilj és a japán építészet. Ellentétben Scarpa többi épületével a Villa az organikus építészet jegyében épült.

A telek nagyjából 7600 négyzetméter nagyságú az ehhez tartozó szőlő és olajfákkal együtt. Azért, hogy ne bontsa meg ezt a nagy teret, a villát a telek egyik sarkában helyezte el. A tervezését korlátozta a Bardolino település földszintes beépítési előírása. Ezért Scarpa a villa egy részét földbe mélyesztette, így egyesítve a házat a természettel. Scarpa terveinek legfontosabb aspektusa: tér, helyszín és az épület kapcsolata. Apró részletekre különös figyelmet fordít, egyedi kézműves megoldásokkal gazdagítja a házat.  

A főutcáról a villa szinte láthatatlan, így olvad bele környezetébe. A ház külseje visszafogott, naturális, belül viszont megjelennek különböző, élénkebb színek is. Az első bejárat, szemben a Garda-tóval meglepi a látogatót, mintha csak látszólagos homlokzata lenne a háznak, a gipsz falak szabálytalan nyílásokat alkotnak egymás mellett, és egy kis bepillantást enged a vastag oszlopok között. A tóra széles ablakok néznek. Szokatlanok a szűk sikátorszerű lejáratok, felettük leomló növényzet teszi emberibbé. Ez a bemetszett folyosó a velencei utcákra emlékeztet, és ez teszi lehetővé a szobák természetes megvilágítását is. 

A lakrész közvetlen kapcsolatban van a külső térrel, a tájjal. A külső és belső terek egymásra hatnak, mindkettőt formálja a természetes terep, a táj és a látszólag véletlenszerű helyeken kilenc nagy szerkezeti oszlop, így ötvöződik eggyé. Szintbeli eltérések alakulnak ki a nappali, a konyha, az étkező és a fürdőszoba között. A víz teremti meg az egyensúlyt a belső és külső között, valamint a természetes és az ember alkotta között. A szokatlan szerkezetű ház struktúrájában a koherencia látszólagos hiánya jelenik meg, azonban a kilenc oszlop egymáshoz való viszonya teljesen koherens.

http://en.wikiarquitectura.com/index.php/Villa_Ottolenghi
http://www.designoitaliano.it/plugin/architettura/articles/show/VillaOttolenghi
http://www.domusweb.it/en/architecture/2012/05/17/carlo-scarpa-the-architect-at-work.html
http://www.architectural-review.com/folio/unseen-drawings-of-carlo-scarpas-villa-ottolenghi/8629116.article
http://archidose.org/wp/1999/03/15/villa-ottolenghi/

Pintér Alina Felícia

Goldfinger Ernő - Balfron és Trellick Tower

szociális lakóépületek
-
London Anglia // Balfron Tower - 1965-1967// Trellick Tower - 1966-1972 // Goldfinger Ernő
-

A magyar származású Goldfinger Ernő által tervezett Balfron és Trellick tower az angol brutalista építészet két ikonikus lakóépülete. A Balfron tower eredetileg szociális lakások biztosításaként épült a 60-as évek Londonjában. Legszembetűnőbb eleme a házhoz külön tömegként kapcsolódó közlekedő és gépészeti mag, amelybe három szintenként kötnek a zárt, de az üvegezésnek köszönhetően mégis világos közlekedő folyosók. A házban található lakások többszintes kialakításúak. Az átadást követően maga Goldfinger Ernő is beköltözött a házba két hónapra feleségével, majd az így szerzett tapasztalatokat felhasználta következő nagy lakóház tervénél a Trellick Towernél. A két épület nagyon sokban hasonlít, ám a Balfron Tower hiányosságait igyekezett orvosolni következő művénél, így például a liftek számát növelte illetve a fűtés rendszer is fejlődött, valamint a lakások és a szintek száma is nőtt. A 70-es és 80-as években a környezet szociális problémái miatt meglehetősen lelakottá vált, aminek köszönhetően rossz hírre tett szert, majd a 90-es években felújításon ment keresztül illetve a biztonsági rendszereket is fejlesztették az állagmegóvás és a lakók nyugalma érdekében. Jelenleg mind a két épület műemlékvédelmi státuszban van, valamint további felújítások vannak tervben.

http://www.housingprototypes.org/project?File_No=GB010
http://modernarchitecturelondon.com/pages/trellick-tower.php
http://tervlap.hu/cikk/show/id/1519
http://en.wikipedia.org/wiki/Balfron_Tower
https://www.youtube.com/watch?v=So74FO4PFng

Pákh Andor

Egy megújult tárgy

Több év kihagyás után újra elindítjuk Masznyik Csaba választható tárgyát, a címe Lakásépítés 1900-tól napjainkig. A "tanári kar" ugyanaz lesz, mint Lakóhelyeken, a félévet is hasonló előadásos-blogolós-kiselőadásos módon képzeljük, egy különbséggel: sokkal inkább beszélgetős, kifejtős, ráérős délutáni elfoglaltságra számítsatok. Jó házak most is lesznek, de nem lesz az a durva letámadás, mint az elmúlt félévben : )

Minden félévben kicsit más lesz a téma, a mostani a XXI. század. Pontosabban: a közelmúlt és a jelen kapcsolata az építészetben. Persze nem fogjuk megállni, hogy ki ne tekintsünk más területekre. 

Az alapkérdést így is megfogalmazhatjuk: mi van ma? Mi jellemző a kortárs építészetre? Mik a kapcsolódási pontok régebbi korok építészetével? A válaszok nem egyértelműek. A téma sokakat foglalkoztat, minket is. Aki kész válaszokra számít, csalódni fog!

Josef Hoffmann - Stoclet-ház

családi ház

-

Belgium, Brüsszel // 1905-1911 // Josef Hoffmann

-

A Josef Hoffmann főművének tartott szecessziós palotát a bankár és műpártoló Adolphe Stoclet megrendelésére tervezte. A ház Brüszel egyik fő közlekedési útvonala, az Avenue de Tervuren mellett helyezkedik el. Angliai hatásra ekkor fordult a figyelem a használati tárgyak felé, ezekben az években bontakozott ki az ipari design, ez rányomja a bélyegét erre az épületre is. A ház külső formálása, az egyszerű márványborítás már-már a modernizmust idézi, de a részletképzések szecessziós hatást mutatnak.

A kor legtöbb építésze különös gondot fordított nemcsak a ház tömegformálására, de a belsőépítészetre is. A berendezéseket, bútorokat és a használati tárgyakat Hoffmann és osztrák szecessziós mesterek álmodták meg, az ebédlő falán Gustav Klimt mozaikja látható, a ház külsejét díszítő rézmunkák Franz Metzner munkái. Hoffmann az íves, geometrikus díszítések helyett inkább a szögletes formálást részesítette előnyben, a nagy üvegfelületeket is négyzetes rendszerre osztotta.

A házat a legutóbbi időkig ugyanaz a család lakta, amely 1905-ben megrendelte. 1976. óta műemléki védelem alatt áll. Stocklet örökösei közül többen külön szerették volna értékesíteni a házban található műalkotásokat, elsősorban a Klimt-mozaikot, ezt megelőzendő a belga francia közösség kormánya 2006-ban műemléknek nyilvánította a ház belsejét is. 2009-ben a ház felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

https://www.youtube.com/watch?v=He94o57J4CA

https://aaaarchitetturacercasi.files.wordpress.com/2012/03/palais-stoclet1.jpg

http://www.greatbuildings.com/buildings/Stoclet_Palace.html

http://whc.unesco.org/en/list/1298

Miklós Bernadett

Nissen hut, Quonset hut

ideiglenes szállás

-

Nagy-Britannia, USA // 1916, 1941 // Peter Norman Nissen, US Navy

-

Nissen hut

Az első világháború alatt szembesült Nagy Britannia az elszállásolási és raktározási problémákkal/N1/. A problémát több okos ember, köztünk Peter Norman Nissen orvosolta [innen a név], ahol három prototípust követően megszületett a végleges kunyhó.

Földbe ásott, acélból készült körívek adták a szerkezet vázát/N2/, melyek nem félkörök voltak, hanem a vízszintes tengely alatt metszették el őket, így növelték a belmagasságot.

Merevítésről a vízszintesen futó szelemenek gondoskodtak, melyek fából készültek. Fedését hullámlemezzel oldották meg, mely kellően merev volt és az íve három egységre bontva került lefedésre általa/N3/.

Az angol példányok nem rendelkeztek hőszigeteléssel, így meleg időben üvegház, hidegben pedig hűtőként is megállták a helyüket [a katonák körében ezért sem voltak népszerűek].

Belső burkolata deszkázat vagy azbeszt lemez volt, padlóját pedig gerendázat alkotta. Végeit függőleges falakkal zárták be, melyen helyet kapott az ajtó és az ablak. Ablakot az íves felületre is illesztettek, csak az persze nagyobb kihívással járt/N4/. Funcuójukat tekintve: barakk, latrina, raktár, és néhol még sportpálya szerepeket töltöttek be.

Quonset hut

Eljött a várva korán sem várt második világháború/Q1/. Az Egyesült Államokat is elérték a korábban említett problémák, ők azonban egyszerű megoldást találtak, megvették Nissen szabadalmát és elkezdték fejleszteni azt.

A vázat teljesen acélra cserélték, beleértve a szelemeneket is, melyekből csak 2 maradt/Q2/. Nagy előnye a hőszigetelés, melyet szendvicsként fogott közre a külső és belső burkolat, mely természetesen a csodálatos hullámlemez maradt/Q3/.

Nagy turpisság az ív megváltoztatása, mely mostantól félkör alakú, ez persze a belmagasság csökkenésével jár, de ezt a méretek növelésével kompenzálták [számokkal nem szeretnék senkit sem untatni, de így 6m lett a sugár a korábbi 4.9 helyett, ami persze nem is sugár volt, hanem a keresztmetszet alsó szélessége]/Q4/.

Készült teljesen fából készült változat is, ő volt a Pacific hut. Többségében beton talapzatra vagy földre helyezték.

Utóélet

A Quonset hutot meglepő, de ma is használják olcsósága és gyors építhetősége révén. A régi példányokból a szerencsésebbek boltokká és gyorsétkezdékké, kávézókká változhattak/L1,L2/. Új sorstársaik pedig házakként vagy éppen kápolnaként üdvözlik őket/L4,L5,L6/.

http://en.wikipedia.org/wiki/Nissen_hut
http://en.wikipedia.org/wiki/Quonset_hut

Mészáros Ádám

Ludwig Wittgenstein és Paul Engelmann – Haus Wittgenstein

családi ház

-

Ausztria, Bécs // 1925 – 1929 // Ludwig Wittgenstein, Paul Engelmann

-

A ház tervezését az előkelő származású Margaret Wittgenstein felkérése Paul Engelmann kezdte meg. Engelmann Adolf Loos tanítványa volt, ezért Loos modernista elvei több helyen is felfedezhetőek a házon. Az épület a Ringen kívül helyezkedik el, az utcaszint fölött 4 méterrel, így kerül ki a városias környezetből. Wittgenstein később csatlakozik a tervezéshez. Ő elsősorban filozófus, nem építész, így a tervezést is mint egy filozófiai alkotást értelmezi. A ház jellegét meghatározza Wittgenstein tökéletességre, harmóniára törekvése. Később maga is beismerte, hogy a funkció elveszett a részletekben. A szobák mérete és a belmagasságok egy arányrendszert követnek, a színekkel az átláthatóságra és diszkrécióra törekedett, anyagválasztásnál pedig a tartósság volt a fő szempont. Két év alatt a teljes belsőt újratervezték, egy-egy évet szántak csak a kilincsekre illetve radiátorokra. A házban új, addig Bécsben soha nem használt anyagok és technikák jelennek meg, ilyenek például a Wittgenstein által tervezett, a földből kiemelkedő 150 kilós fém „függönyök”. A ház ma a Bolgár Nagykövetség Kulturális Intézeteként funkcionál. 

http://en.wikiarquitectura.com/index.php/House_of_Wittgenstein's_sister

http://www.theguardian.com/books/2002/jan/05/arts.highereducation

http://dprbcn.wordpress.com/2009/12/08/philosophy-and-architecture-wittgenstein-house/

http://www.metalocus.es/content/en/blog/increasing-idea-reality-juan-d-l%C3%B3pez-arquillo#

Simon Zsófia