Habitatio » HBT: Carlo Scarpa

családi ház
-
Bardolino, Verona, Olaszország // 1974-1978 // Carlo Scarpa
-

A „részletek xx. századi mestere” élete utolsó szakaszában épült a Villa Ottolenghi, Olaszországban a Garda-tó mellett. Scarpára nagy benyomást tett Hoffman, Wright (organikus építészet), a De Stilj és a japán építészet. Ellentétben Scarpa többi épületével a Villa az organikus építészet jegyében épült.

A telek nagyjából 7600 négyzetméter nagyságú az ehhez tartozó szőlő és olajfákkal együtt. Azért, hogy ne bontsa meg ezt a nagy teret, a villát a telek egyik sarkában helyezte el. A tervezését korlátozta a Bardolino település földszintes beépítési előírása. Ezért Scarpa a villa egy részét földbe mélyesztette, így egyesítve a házat a természettel. Scarpa terveinek legfontosabb aspektusa: tér, helyszín és az épület kapcsolata. Apró részletekre különös figyelmet fordít, egyedi kézműves megoldásokkal gazdagítja a házat.

A főutcáról a villa szinte láthatatlan, így olvad bele környezetébe. A ház külseje visszafogott, naturális, belül viszont megjelennek különböző, élénkebb színek is. Az első bejárat, szemben a Garda-tóval meglepi a látogatót, mintha csak látszólagos homlokzata lenne a háznak, a gipsz falak szabálytalan nyílásokat alkotnak egymás mellett, és egy kis bepillantást enged a vastag oszlopok között. A tóra széles ablakok néznek. Szokatlanok a szűk sikátorszerű lejáratok, felettük leomló növényzet teszi emberibbé. Ez a bemetszett folyosó a velencei utcákra emlékeztet, és ez teszi lehetővé a szobák természetes megvilágítását is.

A lakrész közvetlen kapcsolatban van a külső térrel, a tájjal. A külső és belső terek egymásra hatnak, mindkettőt formálja a természetes terep, a táj és a látszólag véletlenszerű helyeken kilenc nagy szerkezeti oszlop, így ötvöződik eggyé. Szintbeli eltérések alakulnak ki a nappali, a konyha, az étkező és a fürdőszoba között. A víz teremti meg az egyensúlyt a belső és külső között, valamint a természetes és az ember alkotta között. A szokatlan szerkezetű ház struktúrájában a koherencia látszólagos hiánya jelenik meg, azonban a kilenc oszlop egymáshoz való viszonya teljesen koherens.