Európában a világháborúk közötti két évtized volt a modern építészet kialakulásának és elterjedésének fantasztikus időszaka. Budapesten sem volt ez másképp, akkoriban épültek ki olyan, zömmel modern területek, mint az Újlipótváros vagy Lágymányos. Azt várnánk, hogy a házak jellemzően Bauhaus vagy nemzetközi modern stílusúak, a hófehér homlokzatokon semmi dísz, semmi esetlegesség. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk!
Amit látunk, nem ilyen puritán és elvszerű. A homlokzatok általában színezett nemesvakolatot kapnak, de nem ritka a tégla, a kő és a műkő sem. Karakteres részletekkel, dús ornamentikával, lendületes formálással találkozunk lépten-nyomon. Honnan kerülnek ezek az elemek az alapjában véve racionálisan szerkesztett modern épületekre?
Egy részük a múltból öröklődött. Az épp elmúlt szecesszió emléke még itt van, ahogy az eklektikus Budapest hatása sem elhanyagolható. Vannak kortárs áramlatok is, mint a szertelenül díszítő art deco és az ívekkel operáló streamline modern. Meghatározó az olasz eredetű, klasszicizáló novecento és mérsékelt párja, a racionalizmus is. És vannak a magyar motívumokból táplálkozó nemzeti építészeti törekvések. Mi a közös ezekben? Leginkább a végeredmény sűrűsége, az építészeti történések mennyisége, és az ebből következő befogadhatóság, szerethetőség. Ezekben az épületekben nagy eséllyel nem csak a laikusok, az építészek is örömüket lelik.
Ezt a jelenséget, a modern építészet megszelídítését próbáljuk meg feltérképezni a félévben. Lesznek városi séták, előadások, műhelymunka, lesz hallgatói feladat is konzultációval. Izgalmas lesz!
A részleteken még dolgozunk Dévényi Tamással, aki a félévben végig velünk lesz, mármint a házigazdákkal: Jancsó Miklóssal, Máthé Dórával és Peitl Péterrel.
kép: Budapest, Fő utca 37/cgrafika: Máthé Dóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.