Az eredeti tervek szerint nem erről a házról írtam volna, hanem egy kedves vietnami étterem belsőépítészeti spontán megnyilvánulásairól. Azonban a minap épp "hagyományos alföldi tanyák" után nézelődtem az interneten, amikor a semmiből jött és rögtön levett a lábamról. Gyorsan végigpörgettem a bőséges képanyagot, majd elégedetten bekönyvjelzőztem.
A ház Orgoványban található, a Bem utcában. Az állapota újszerű, már-már újépítésűnek hat, de a leírásból kiderül, hogy 1980-ban fejezték be a munkálatokat, és 2000-ben egy felújítás történt. Alapterülete 180 m2, az ingatlaniroda szerint akár két generáció is elfér benne. Ha a kert felől közelítünk, érdekes látványt nyújt a ház sziluettje és a (kötelező) kerti tó.
A homlokzat:
Zavarba ejtően gazdag formák és részletek. Mégis az első dolog, amin megakadt a szemem a balusztrád és a tetőidom különös kapcsolata. Egészen figyelemreméltó, ahogy megpihen a tető a teraszkorláton. Az is érdekes, hogy úgy tűnik, mintha a tetőfelépítmény és az alatta lévő épületszárny két különálló egység volna, és csak pillanatragasztóval lennének egymáshoz ragasztva. Fontos részlet még a garázskapu, ahova már nem vezet térkövezett út, és az azt keretező monokróm oszlopok, piramis oszlopfejezetekkel, ellentmondva a pillér, mint tartószerkezeti elem statikai szerepének.
Látványos, ahogy baloldalt az absztrakt formák meghódítják a kúria hétköznapi homlokzatát. Ha a főbejáratot nézzük, megint csak szemet szúrhat a monokróm oszlopok csoportja, illetve balusztrád babák mimikrije is. Őszinte gesztus az is, ahogy a lépcsőfokok megjelennek az utca irányában lábazat gyanánt. A kisméretű téglák jelen esetben szegélykőként funkcionálnak, ahogy néhány virágláda is, elválasztva az előkertet a kerti gyalogúttól.
A belső tér:
Az előtérben izgalmas történés, ahogy egyfajta feszültséget teremt a természetes fa találkozása a szintetikus fa burkolattal.
Vessünk egy pillantást a nappalira, és a kép gyújtópontjában láthatjuk az elektromos kandallót, ahogy büszkén kapcsolódik az elektromos hálózathoz. Jobb kézre tőlünk egy majdnem közönséges ebédlőasztal, de mégsem az, hiszen az asztallap közepén egy beépített sziklakert található.
Nem mindennapi, hogy a homlokzaton megjelenő monokróm elgondolás folytatódik a beltérben is. Külön figyelmet érdemel a főzőlap fölött elhelyezkedő elszívó berendezés "felépítménye". Figyelemreméltó az is, hogy a konyhát egy boltív osztja ketté, mint egy lélektani határ a sütés és a főzés között.
Elegánsan, dupla szárnyú ajtón keresztül lépünk be a nappaliból szülői hálóba. Fülledt, szavannai atmoszféra fogad bennünket. Erre rásegít teljesítményével a méreteivel tiszteletet parancsoló radiátor is.
A hátsó kertkapun távozunk, búcsúzásképpen álljon itt egy kép a kertről. (kommentár nélkül)
Balczó Ákos
A képek és a cím forrása:
https://ving.hu/ingatlan/szep-kuria-a-falu-szelen?fbclid=IwAR3K5Zm5lCAiF6QrCzggJwTxZqf449WTBkfYAFdm9n74sDp_z-gDi7NAwWs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.