A SZEM A LÉLEK TÜKRE

A szem a lélek tükre, tartja a mondás. Szerintem pontosabb lenne úgy megfogalmazni, hogy a lélek ablaka. Az embernek van egy olyan tulajdonsága, hogy képes akármibe belelátni arcokat, ilyenné tett minket az evolúció millió évek alatt.

Sokak szerint nem vonzó az egybenőtt szemöldök, angolul egy szóval, elegánsan: unibrow. Ennél a példánál nem taszító, inkább csak nem értem. A visszafogott színkompozíció kárpótol.




Ha már színkompozíció, látszik, hogy a tulaj tisztában van önmagával, ízlésesen választja meg a kiegészítőket. Sápadt, fehérre vakolt arca kitűnő hátteret ad a vörös árnyalatainak.

Tudjuk, hogy korosodó egyénről van szó, mégis láthatóan fiatalos szeretne maradni, halad a korral. Szépen rétegződik a felújított lábazatra a klasszikus halványpiros-okker színűre vakolt fal, melyen a még vakolatlan téglák már egymáson sorakoznak. Ő az a nagymama, aki a füléhez teszi a telefont, amikor az unokákkal szkájpol.

Visszafogott, a természet, és a természetesség híve. Illetve ezt szeretné sugallni a zöldre lakkozott fa ablakkerettel, a fehér fallal, és az oldalról be-belógó, rügyező ágakkal. A klíma külső egységét talán szerencsésebb lett volna jobban elrejteni, öreg hiba.

Álmodozó, aki többet jár a gondolatai között, mint köztünk, ebben a világban. Igazi különc. Sokszor hiába szólítgatja az ember, mindig valami érdekesebb dolog van a figyelme középpontjában. Látszólag rendben van a belső békéje, és ezt nem is kívánja véka alá rejteni, csinos kis zen kertecske figyel az ablakok mögül. Már három alkalommal volt jógázni a hónapban!
Tinikora óta szereti a Led Zeppelintől a Stairway to Heaven-t.

Elment a városba, a vásárba, majd hazajött valami széppel, mégis egy nagy fenyő mögött alszik szerényen.


Varga Péter


a képek Törökbálinton készültek általam, 2019. április 14-én, ha jól emlékszem.