Janáky legtöbb terve nem valósult meg, a tervezési fázisokban alkotott vázlatai és skiccei, homlokzati rajzai, metszetei és perspektív látványai azonban önállóan is teljes értékű képzőművészeti alkotásoknak tekinthetők.
Féléves beadandómat egy olyan fametszet formájában készítettem el, ahol a végeredmény maga a dúc. Két mozdulat választ el attól, hogy beteljesedjen a mű, a várt végeredmény, a lenyomat azonban sosem készül majd el, nem lesz papírra nyomva, mondhatni, a babér nem lesz learatva. A munka nagy része már megvalósult, én kivettem belőle a részemet, a többi számomra már sokkal kevésbé lényeges.
Véleményem szerint és az órai beszélgetések alapján úgy gondolom, Janákynak nem volt célja a sokszorozás, egy egész építész-nemzedék megreformálása, ő is csak a dúcot faragta ki saját meglátásai, és a gyakran emlegetett ízlése szerint. Lenyomatokat ő maga nem készített, követői és tanítványai tették meg helyette.
Célom egy olyan Janáky által fotózott ház megtalálása volt, amely valamilyen formában magában hordozza a választott anyagom, a fa tulajdonságait. Választásom azért esett épp ezen épületre, mert funkcióját (mezőgazdasági épület) és térbeli elhelyezkedését (egyedül, szabadon álló) tekintve ezen épületben a fa-analógia véleményem szerint erősen érvényesül. Az élő fa vertikalitásának és ezen ház erőteljes horizontalitásának kontrasztja mélyíti ezt a párhuzamot.
ps:A fénykép a kifaragott metszet elkészülte előtti utolsó pillanatot mutatja. A fotó mint eszköz mivolta is a lenyomat-készítésben rejlik, így, ha a befejezett dúcról készítettem volna a fényképet, az majdnem olyan, mintha valódi lenyomatot készítettem volna róla.
Polgár Benedek Márk
Források:
Janáky István: Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon, TERC kiadó, 2004.
Képek forrása:
Janáky István: Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon, 66. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.