Nincs is annál szebb, mint amikor a kellemeset összekötjük a hasznossal. Ez a ház is ilyen. Bár teljes egészében nem látszik, mégis egésznek mondható a finom rétegekkel és a tökéletes arányokkal. Az „alkotó” erre biztosan nem gondolt, mégis sikerült valami gyönyörűt létrehoznia, annak ellenére, hogy csak abból dolgozott, amije éppen akkor volt.
Az időtállóság és az örök szépség jelenik meg ezen az épületen is. A laikus szemek biztosan nem vennék észre először, beleértve azt az embert is, aki saját kezével építette, mégis, jó ránézni.
Az élet is ehhez hasonló: különböző időszakokból áll össze, és mindegyik korszak másmilyen. Vannak finomabb, kellemesebb hetek, akár évek, amikor az ember elmondhatja magáról, hogy boldog és szinte gondtalan, de vannak nehezebb, szűkebb, göröngyösebb és erőt próbáló idők is. Ezekben az a közös, hogy az ember épül belőle, és ezeknek köszönhetően válik azzá a tökéletlen, mégis fantasztikus emberré, akin az idő foga bár meglátszik, de úgy, ahogy van, tökéletes a maga módján.
Rátosi Noémi
Források:
Janáky István: Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon
Képek forrása:
Janáky István: Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon 93. oldal
saját fotók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.