Mit keresett Janáky? - és mit találtam én?

Amikor megláttam a könyvben a saját településem nevét, úgy határoztam, teszek egy sétát a faluban. Olyan utcákon haladtam végig, amelyeken az elmúlt 22 évem során már jó néhányszor jártam. Hiába jártam erre, sosem figyeltem meg igazán, mi vesz körül, sietnem kellett mindig valahová. Így vettem észre, hogy jobban ismerem azokat a házakat, amelyek előtt el szoktam menni busszal, és az ablakból rengetegszer láttam már elsuhanni a fő utca homlokzatait. Most nyitott szemmel sétáltam, és percről percre meglepődtem: hogy lehet, hogy eddig ezt nem vettem észre? 

A félév során minden órán előkerült a nagy kérdés: Mit keresett Janáky?. Ahogy teltek a hetek, egyre jobban beleláttunk a munkásságába, életébe és hagyatékába. Néztem a képeket, lapozgattam a könyvet, és láttam, hogy a gyűjtés különleges, észrevehetetlen alkotásokat tartalmaz, amelyekre sokszor úgy hivatkoztunk, hogy spontán építészet. Vajon mi alapján válogatott? Volt-e egyáltalán válogatás, vagy minden, amiben meglátta a szépet, a könyvbe került? Gondolkodtam, hogy mit keresett, de mi van, ha nem is keresett - csak talált? Én úgy képzelem el, hogy ha meglátott valami különlegeset, ha egy házon csak egy kis elem, vagy egy különleges megoldás felkeltette a figyelmét, megörökítette. Talán azért, hogy azok az alkotások, amelyeket nem sokan vesznek észre, figyelmet kapjanak.

Tehát sétáltam, fotóztam. A képeket csak utólag soroltam két kategóriába, mivel nem kerestem különösképpen semmit, csak találtam. Az első csoportba olyan képeket válogattam, amelyeken egyszínű homlokzatú házak vannak, egyszerű, festett mintával. Valahol a régi tornácbejárat kontúrja díszeleg a falon, valahol csak játékos geometrikus formákat festettek a szemöldökök fölé, mintha csak egy terítőt hímeztek volna ki.

Aztán észrevettem, hogy a befejezetlenség olyan helyzeteket szülhet, amelyekből valami egészen egyedi, különleges alakul. Ilyen annak a szűk, kissé sötét mellékutcának a saroképülete is, amelyen csupán 3 apró nyílás van, különböző magasságokban elhelyezve. Ami pedig félkésszé teszi az épületet, az a burkolata. Vagy jobban mondva, annak a hiánya. Se burkolat, se vakolat, csak a csupasz szerkezet áll csúful azon a sarkon, és mintha ezt az ott lakó gyerekek észrevették volna, színes krétákkal firkálták össze a falat. Elgondolkoztam, ha ez egy hasonló helyzetben graffitivel történt volna meg, vajon hogy fogadja a közösség. Mert, ha úgy nézzük, összefirkálták az épületet, más szempontból pedig észrevettek egy hiányosságot, és saját történetükkel, rajzaikkal, nevükkel kiegészítették, így pedig talán jobban is sajátjukká, szerethetővé tették a falat, amiről mások megfeledkeztek már.

A másik nagyobb csoportot az anyagok különfélesége alkotja. Az első képet akár a befejezetlenséghez is sorolhattam volna, de azt hiszem legtöbben Az építészeti kivitelezés rejtekei-be tennék. Valószínűleg megosztó kép, de én minél tovább néztem, annál jobban megkedveltem. Ha nem épületszerkezettani szemmel nézzük, hanem laikusként - és be kell látni, az épületeket laikusoknak tervezzük - ez egy különleges “összetákolt” megoldás. El tudom képzelni, hogy amikor készült ez a hozzáépítés, mintha a család minden kis tégláját összegyüjtve, saját kezűleg tette volna egymásra a darabokat. Persze lehet, hogy ennek semmi köze a valósághoz, de épp ez tetszett meg a sétám alatt: hogy a házaknak történetük van, mesélnek magukról, és tetszett, hogy találgathatok is, vajon miért alakult úgy, ahogy. Egy befalazott nyílás, egy más anyagból való hozzáépítés - mind arról mesél, hogyan alakította a használó saját igényei szerint a környezetét. 

Janáky szerintem nem útmutatásnak szánta a gyűjteményét, nem követendő vagy kerülendő példák vannak benne. Arra van, hogy észrevegyük azokat a kis elemeket, amelyeket lehet, hogy meg sem tudunk nevezni, csak az összképet kedveljük, de mégis ott vannak, és lehet, hogy sokszor elmentünk már mellettük, csak a cipőnk orrát bámulva. Nekem ez a félév, és Janáky gyűjteménye azt mutatta meg, hogy számtalan olyan hely, ház, környék van, ahol talán nem a legjobb építészeti megoldásokat vagy legmodernebb elképzeléseket látni, de mégis szépek, és szerethetők.

Dócs Bernadett

Források:

Janáky István: Az építészeti szépség rejtekei

Képek forrása:

Janáky István: Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon,128. oldal

saját fotók