A szépség

Janáky a szépséget kereste, mi pedig ennek a szépségnek a kézzelfogható bizonyítékai után kutatunk. Mitől lesz egy ház „szép”? Talán a szemünkkel érzékelhető esztétikumon túl a tervező belső indíttatásában és moráljában rejtőzik a keresett válasz. 

A kortárs építészetre gyakran jellemző egyfajta hiúság, ahol a vizuális vágyaink kielégítésén túl valós értéket nem hordozó alkotások készülnek, melyek olykor nagyon harsány önpropagálásba folynak át. Valószínűleg mindenkivel történt már olyan, hogy ránézett egy épületre, és egyből az jutott az eszébe, hogy na ezt biztos az „xy” tervezte. Tehát valami olyasmit keresünk ami nem csak a szemnek szép, hanem a fizikai tulajdonságain túl olyan belső erényekkel rendelkezik, amelyek szellemi értéket is társítanak az épülethez. 

A képen a somogygeszti Dózsa György utca 8. szám alatti mezőgazdasági épület látható. A keresett szépséget olyan házakban lehet fellelni, melyeknek a megjelenésében és díszítésében egyfajta finomság és őszinteség jelenik meg. Vannak törekvések a vizuális szépségre és az ízlésességre, de ezek lágyan simulnak bele az épület kialakításába és funkcionális rendszerébe.

A tömeg kialakítása és a középen elhelyezkedő kocsibeálló a régi keresztcsűrös beépítési formára emlékeztet, s ilyenformán a múlt visszatükröződése figyelhető meg az épületen. A tömeg további értékes tulajdonságai közé tartozhat a három különböző épület egymáshoz való viszonya: egyértelműen külön rendeltetésű házakról van szó, melyek valószínűleg külön idősávban is épültek, mégis azt érezhetjük, hogy ezek összetartoznak, és létrejön valamiféle ritmika is, ahogy végigsiklik rajtuk a szemünk. Mindezeket a kapcsolatokat vélhetően a középső épület fogja össze. Emellett a homlokzatok függőleges felosztásának fokozatos elgyengülését figyelhetjük meg a tömegek között.

Nem lehet átsiklani a téglaépítésű ház szellőzőin. A megjelenésükből tisztán kítűnik az odafigyelés és a precizitás, amivel készültek, mégis észrevétlenül simulnak bele az épületbe, szerves részeként jelennek meg, mintha csak oda tartoznának. Talán az egyik legértékesebb jellemvonása az, ahogy a szépre való törekvés egyáltalán nem tűnik törekvésnek, hanem teljesen természetesnek vesszük a jelenlétét. Továbbá a kihagyott téglák azért is szép gesztusok, mert úgy viselkednek, mintha negatív falazóelemek lennének, akárcsak egyfajta tisztelgés a hagyományosan rakott fal építési metodikája előtt, és ezzel a „negatív elemmel” tiszta, egyszerű és homogén marad a felület, valamint maga az építési módszer is.

Mindezek mellett szép a ház puszta vizuális megjelenése is. A színek, a textúrák, a finom plasztikák és az árnyékok által létrejött kontrasztos felületek esztétikus megjelenést kölcsönöznek az épületnek.

Az elmúlt évek során a helyszínt felújították, ezzel persze az eddig tárgyalt értékek oroszlánrésze elveszett. A tömeg és annak ritmusa megmaradt, de a megjelenése korántsem hasonlítható az eredetihez. 

Győri Dávid Levente

Források:

Janáky István: Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon

Képek forrása:

Janáky István: Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon, 156. oldal

google street view