Janá-ki?

Fél évet beszélgettünk róla, mégsem ismertük ki. Talán nem is kell kiismerni, vagy talán nem is lehet igazán. Így nem tudok válaszolni arra kérdésre, hogy ki is volt Janáky, mit keresett pontosan, és mi volt ezzel a célja. Könnyen lehet, hogy rajta kívül senki nem tud erre felelni. Így nekem is inkább csak benyomásaim vannak. Talán így érdekesebb is az örökség, amit ránk hagyott: mindenki fejtse meg, ahogy maga gondolja…

A természetben is előfordul, hogy valami, ami alapvetően a haszna miatt épül, kedves lesz a szemnek. Ha nem szól bele tanult esztétika, olyan harmónia jöhet létre, amely egyszerre nevezhető unalmasnak, semmilyennek és tökéletesnek a maga akaratlanul logikus egyszerűségében.

“Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon” című könyvben olyan fotókat találunk, amelyeken ez a fajta szépség fedezhető fel. Ezek mellett az épületek mellett talán elmennénk, nem méltatnánk őket figyelemre. A könyv azonban lehetőséget ad erre, azt mondja: “Nézd, ott is találsz értéket, ahol nem is keresnéd.”

Én egy Drégelypalánk nevű településen fotózott házat választottam. A képben megfogott az arányok nyugodt harmóniája. Tiszta esztétikájában benne van az emberi kéz kemény munkája, az ebből fakadó természetes és egyszerű forma, az idő által ráfestett változás. A feldolgozás során ezt az arányrendszert szerettem volna felfejteni az akvarell segítségével, amely ugyanúgy textúrát hagy maga után, az amatőr kéz által nyomot hagy rajta az ügyetlenség, így nem lehet tökéletes, de őszinte igen.

Bartók Szilvia

Források: 

Janáky István - Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon

Képek forrása:

Janáky István - Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon, 55. oldal, Drégelypalánk

saját képek