Soha nem kedveltem a kerítéseket. A félreértés elkerülése végett, illetve tisztázásul: európai kultúránkat azt hiszem jogosan alapul véve nem tartom elítélendőnek és haszontalannak a kerítés intézményét, nem gondolom, hogy baj lenne a telek határát jelölni. Ennek viszont vannak módjai, szintjei, kéne hogy akadjon valahol határa a határnak is. Problémám elsősorban a fal jellegű, minden bizonnyal birodalmakat ölelő példányokkal van. Személy szerint nem tudom, mégis kitől félünk, illetve kinek bizonyítunk? A kérdések természetesen amolyan költőiek. A gyűjtés során Budakeszi egyik szegletét járva igyekeztem összeszedni egyfelől a teljesség igénye nélkül, másfelől pedig önkényesen, a mondandómat alátámasztandó kerítéseket.
Nincs kegyelem. A fenti darabhoz személyes sérelem társul, srégen szemben lévő szomszédunk emelte. A mögötte lévő kilátás ezzel magántulajdonba került.
Nem, a pénz a kerítés építésére sem fogyott el, illetve az ízlés sem jött meg valahonnan útközben. Gondolkoztam mit írjak még, de a ház lebénít.
Kerítés lőrésekkel, kész erődítmény. Nincs az a vaddisznó, amelyik bevenné! Békeidőben azért egy kis világítás belefér, na.
!!!5!!!2!!52!!2!!5!!!
A témához kapcsolódóan egy kapu, de ez mindössze ürügy. : - )
Csak úgy árad belőle a ”problémamegoldás szeretete”….
Végül pedig a ”kerítés”, amiért ez lett a témám, gondoltam ezt meg szeretném mutatni, ebbe az utcába még a streetview-s autó sem jár.
+1 ráadás a streetviewról.
Basa Máté
A képek saját fotóim, az első és utolsó kivételével, melyek a streetviewról származnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.