„Fontosabb felismerni, hogy minden Makovecz-ház mögött ott van egy másik, és minden háza mögött további házak, együtt: az egész alkotó élet – mind az antropozófia építészének imaginációja.”
/Szegő György/
Makovecz Imre 1935. november 20-án Budapesten született, de élete első 10 évében sok időt töltött apja szülőfalujában a zalai Nagykapornakon, itt ismerte meg a paraszti életforma ritmusát, mértékeit, rítusait.
Meghatározó esemény volt életében az 56-os forradalom, ekkor 21 éves volt. Az egyetemi ifjúság tagjaként aktív forradalmi tevékenysége miatt egyetemi tanulmányait felfüggesztették, így csak 1959-ben szerzett a Műegyetemen építészmérnöki, majd 1962-ben az Iparművészeti Főiskolán építőművészi diplomát.
1964-ben Svájcban járt, hogy meglátogathassa a Goetheanumot, és közelebbről megismerkedjen Rudolf Steiner munkásságával és szellemiségével, az általa útjára indított szellemi mozgalommal, az antropozófiával. A hatvanas és hetvenes évek fordulóján az antropozófia szellemi alapjain dolgozta ki az organikus építészet tervezési elveit, formavilágát. Ekkor kezdte el tanulmányozni a népművészeti és népi építészeti mintákat, így lelt rá a magyarság ősi vallására, a sámánizmusra, amely művészi és szellemi útját ettől kezdve mindvégig meghatározta.
1969-ben Ybl díjat kapott.
Farkasréti temető ravatalozója (1975)
Ugyanebben az évben kezdődik egy új szemlélet kialakulása, először a Mozgásforma-vizsgálatok (1969), majd a Minimáltér-kísérlet (1972), és kezd kristályosodni a makoveczi antropomorf tér, amelynek első nagy hatású rögzítése a Farkasréti ravatalozó (1975) a mellkast idéző-nagyító bordázattal.
Sárospataki művelődési ház (1983)
A Művelődési házat a világ tíz, 1983-ban átadott legszebb épülete közé sorolták. A ház előtt álló 8 méter magas oszloppáros tetején két ősi motívum ábrázolását tartalmazó körplasztika: a Csodaszarvas - lábai alatt az életfával, a másikat, az Égberagadás jelenetét egy avar-kori medalion lelet mintája ihlette.
Ezen épület minőségének érdekében végzett hajthatatlan munkája miatt került konfliktusba feletteseivel, amelynek 1977-ben a Pilisi Parkerdőgazdasághoz való távozása vetett véget. Az épület kivitelezési munkáiban a Parkerdőgazdaság is részt vett, így volt alkalma a ház kivitelezését a Váti utáni időkben is felügyelni.
Paksi templom (1988)
A paksi templom karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetű, ívelt kapubejáratú épülete országos hírnevet hozott számára.
Az épület egy ősi jel térbeli megfogalmazása. Az alaprajz két szimmetrikus helyzetű S-szimbólumból áll. A két jel, noha egybevágó, ellentétes helyzeténél fogva a világosság-sötétség, férfi-nő, nap-hold, valójában a jang-jin dinamikus egyensúlyban álló ellentétét jelenti. Ezért hordoz a torony holdat és napot, ezért áll az egyik oldalon a sötétség, a másik oldalon a világosság angyala.
Sevillai Világkiállítási pavilon (1990)
A templomhoz is hasonlítható héttornyos épület bárkaszerűen bordázott fa tetőzetrendszere különleges látványt nyújtott, akárcsak a földszint üvegpadlója alá nyúló, így gyökérzetét is megmutató csupasz tölgyfa. A csónakforma az Újvilágot 500 éve felfedező Kolumbusz emlékét, a tornyokba zárt harangok a nándorfehérvári diadalt idézték meg. A falakból - hol halkabban, hol hangosabban - beszéd hangjai szűrődnek ki. A látogató közöttük sétálva - elvonatkoztatva a felette levő hét toronytól - úgy érzi, egy élő faltestben halad, amely magát Magyarországot jelképezi. E művéért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt a Csillaggal kitüntetést. 2007 óta üresen áll és nem használják, szerkezeteit kezdi tönkretenni a hőség.
1990-ben megkapja a Kossuth díjat.
Makói Hagymatikum (2012)
Ez az utolsóként megvalósult nagyszabású épülete egyben a legnagyobb alapterületű is. Még az építések közben kigyulladt az épület, de nem égett le teljesen. Az épület belsejében egy tíz méter magas organikus életfa-oszlop található. Ez Makovecz eredeti tervei szerint vízesésként szolgált volna, ez azonban vetemedést okozhatott volna a ragasztott fa tetőszerkezetben, ezért az oszlop belsejében végül a légcserélő-rendszert rejtették el.
Makovecz Imre saját háza (Az antropozófus ház):
Egy ház, amelyet megépített, de be nem költözhetett abba. Az építészet drámájának utójátéka – valahol az életmű felett, azon túl. Házának jelentősége nem a funkciók és a forma egysége, hanem a szellemfilozófia felől közelíthető, ezért a funkciók akár alá is rendelődhetnek a formának. Makovecz látva, hogy a szellemtudományt itthon diszkreditálták, kilépett az Antropozófiai Társaságból. Végül mégis Steiner nyomán értette meg a világot és tanítása szellemében épített, építette saját családi házát is.
A szárny-szem szimbólum a saját házon is kifejező, szinte ótestamentumi „jel”. A nyíláskeret őse ott van már Makovecz Csipke utcai hétvégi házán (1972), a Sárospataki Kultúrközponton (1974), illetve a Richter-házon Budapesten. A szárnyak – beleértve a közrefogott gömbformát is – Sevillában (1992) és a százhalombattai templom kapuján (1993) fölfelé „mozdultak”, az operaházi Csodálatos Mandarin díszletben (1993) és a budapesti Expo terveiben (1996) immár tornyok főmotívumává emelkedtek.
A tetőt földanyagú, hódfarkú cserép fedi. Új motívum Makovecz Anna betonlevél kerti burkolata az udvar öblében. Az alaprajz súlypontjára szerkesztett a bejárat: az érkező rögtön tájékozódni képes, ettől azonnal otthonos a térérzet.
Az ív egyik végén kerek, közösségi teret formáló, opeionos kupola, amely a dornachi előkép szerint a Makovecz-pálya legerősebb, visszatérő eleme: égi sátor architektúra. Túloldalon a körterem csóvájaként megfogalmazott műterem áll, ami Marianne-nak, a művészfeleségnek készült. A közösségi nagy térhez tartozik egy érintő pozíciójú konyha és kandalló. A belső fedés deszkazsindely, amely finoman vált át csúcsíves nyíláskeretté, amint a héj a kupola oszlopaihoz közelít.
A végpontok között, az udvar felé néző „hajlított tornácról” nyílik a két, galériázott háló. Ennek lépcsője mögé került a kétfelől megközelíthető fürdő. A csillagba, négyzethálóba rakott kerámiapadló nem teljesen szervesül, nehezíti az íves falak egyedi bútorozását. Fontosabb felismerni, hogy minden Makovecz-ház mögött ott van egy másik, és minden háza mögött további házak, együtt: az egész alkotó élet – mind az antropozófia építészének imaginációja.
Büki Dávid
Források:
Képek forrása:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.