Habitatio » HBT: Antoni Gaudí

Antoni Gaudí (Reus, 1852. június 25. - Barcelona, 1926. június 10.) egy kézműves családba született. Először kovácsinasként tanult, majd a barcelonai Építész iskolába jelentkezett. Korai épületeire jellemző a mór, majd a gótikus stílus, arab-perzsa, illetve francia neogótikus elemek, ám jellemzően az organikus építészet képviselője. Egyes szakírók ezt "katalán modernizmusnak" nevezik.

Első nagy sikerét a Casa Vicens hozta.

Több épülete a világörökség részét alkotja, köztük a Casa Batlló is, amely egy meglévő épület átalakítása. A szerkezetet érintetlenül hagyva, csupán a balkonokat és a tetőt építették át, mely pikkelyszerű borítása által egy óriási hüllőre hasonlít.

Másik híres épülete a Sagrada Família, amely egy római katolikus bazilika. A tervek összetettsége miatt az építkezés nagyon lassan haladt, a munkálatok még ma is folynak. Gaudí élete főművének tekintette az épületet.

A Casa Míla 1905-1910 épült. A barcelonaiaktól a La Pedrera, azaz Kőbánya becenevet kapta. Az épületben nincsenek egyenes vonalak. Gaudít a természet inspirálta, ami megmutatkozik a növényzetszerű kovácsoltvas erkélyekkel díszített, hullámzó homlokzaton is.

Az épület acélvázas szerkezetű, s a kőburkolat függönyfalként van felhúzva elé. Így lehetségessé vált az erkélyek szabad formálása, nagy ablakok nyitása.

Az alsó szinten a kor első mélygarázsát alakították ki. Esernyő alakú fémszerkezetének mintáját követi a felette levő belső udvar mintázata is.

A vázas szerkezet lehetővé tette a válaszfalak szabad elhelyezését, ezáltal az épületet későbbi szállodává alakíthatóságát is.

A belső udvarok nyitásának köszönhetően a lakások benapozása jobb lett, ami szintén innovációnak számított. A szellőzőket és a vizesblokkot is egy helyre csoportosította Gaudí.

Az első szint a Míla család lakosztálya volt, ide külön lépcső vezetett, mely az egyik belső udvar felett húzódott. A többi lakáshoz egy másik lépcsőházban, illetve lifttel lehetett feljutni.

A lakások belső terét, a bútorokat, a mennyezetet, az ablakokat, az ajtókat maga Gaudí tervezte.

A tetőtérből lépcsők vezetnek a sétányszerű tetőteraszra, amely játékossága összefonódik a téglaívekkel kirakott tetőtér magasságkülönbségeivel, a két forma egymást követi. A tetőterasz szoborszerű kéményekkel (boszorkányűzőkkel) díszített.