A 20. század első felének magyar építészetében sokféle út vezetett a modernig. Voltak, akik historizáló formákból indultak, mások a népi építészet felől közelítettek, és akadtak olyanok is, akik különböző stíluskísérletek után jutottak el a letisztult, funkcionalista szemlélethez. Fischer József pályája ebből a szempontból szokatlanul homogén. Nála a modern építészet nem egy elérendő állapot volt, hanem kezdettől fogva természetes közeg.
Fischer nem építészmérnöki diplomával, hanem építőipari gyakorlattal érkezett a pályára, ami egész gondolkodásmódját meghatározta. Az építés számára nem elsősorban formai kérdés volt, hanem szervezési, gazdasági és társadalmi feladat. Korán kapcsolatba került a nemzetközi modern mozgalommal, a Bauhaus és a CIAM szellemiségével, és gyorsan világossá vált számára, hogy az új építészet nem stílusválasztás, hanem állásfoglalás. Egy később sokat idézett mondatában így fogalmazott: „az új építészet nem formalista kísérletezés, nem stílus mozgalom, hanem az egyetlen módszer, amellyel a nagytömegek lakásszükséglete kielégíthető egy magasabb színvonalon.”
Miközben aktív szerepet vállalt a modern építészet hazai szervezésében, publikációkban, kiállításokban és várospolitikai feladatokban is részt vett, tervezőként következetesen ugyanazokra az alapelvekre épített. A lakás mérete, alaprajzi racionalitása, benapozása és szerkezeti tisztasága minden esetben elsődleges volt számára. Épületei nem kívántak feltűnni, inkább magától értetődően illeszkedtek egy elképzelt, racionálisan működő világba.
Fischer magyarországi munkái – a kisebb családi házaktól a reprezentatívabb villákig – ennek az egységes gondolkodásnak különböző léptékű megfogalmazásai. Ezek az épületek nem egymástól független alkotások, hanem egy következetes vízió állomásai. A Napraforgó utcai kísérleti lakótelep egyik háza, a Pusztaszeri úti Schächter-villa, a Szépvölgyi úti Hoffmann-villa vagy a Baba utcai Járitz-villa mind ugyanarra a kérdésre adnak választ: hogyan lehet modern eszközökkel élhető, logikus és hosszú távon működő tereket létrehozni.
A kérdés azonban nem áll meg az építés pillanatában. Ezeknek a házaknak a sorsa az elmúlt évtizedekben jól mutatja, mi történik egy következetesen modern gondolkodású életművel, amikor a társadalmi, gazdasági és használati környezet megváltozik körülötte. Fischer épületei ezért nem elszigetelt alkotások, hanem egy gondolkodás különböző léptékű megnyilvánulásai, amelyek az idő múlásával eltérő sorsot futottak be.
A modernizmus nála nem eszköztár, hanem következetesen alkalmazott szemlélet volt. Ez a szemlélet már korai munkáiban is jól felismerhető, még akkor is, ha a megbízások léptéke és társadalmi háttere eltért egymástól.
Napraforgó utca 20.
Ennek az egységes gondolkodásnak egyik legletisztultabb példája a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepen megépült háza. A telep maga is egyfajta kísérlet volt: különböző építészek keresték a választ arra, hogyan lehet korszerű, gazdaságos és élhető családi házakat létrehozni. Fischer háza ebben a sokféleségben nem harsány, inkább visszafogott. Nem új formákat akar bemutatni, hanem működő tereket.
A Napraforgó utca 20. szám alatti épület mértéktartó méreteivel és tudatos térszervezésével ma is korszerűnek hat. A nagyobb belmagasságú nappali miatt kialakított szinteltolás, a tetőterasz, valamint az íves külső lépcső mind funkcionális elemek, amelyek egyben az épület karakterét is meghatározzák. A részletek nem díszítő szándékkal jelennek meg, hanem a használatból következnek.
Az idő múlásával azonban ez az egység fokozatosan megbomlott. Az átalakítások, funkcióváltások és eltérő használói igények nyomot hagytak az épületen. A változások nem egyetlen drasztikus beavatkozás eredményei, hanem sok apró döntés következményei. A ház története így nemcsak építészeti, hanem társadalmi lenyomat is.
Pusztaszeri úti Schächter-villa
Hasonló folyamatok figyelhetők meg Fischer későbbi villáinál is. A Pusztaszeri úti Schächter-villa már nagyobb léptékű megbízás volt, de az alapelvek itt sem változtak. A lejtős terepre állított épület oszlopokra emelt földszintje és az íves lépcsőház a modern térfelfogás egyértelmű jelei. Ezek a könnyed, átjárható terek azonban az utólagos beépítések során karakterüket vesztették.
Szépvölgyi úti Hoffmann-villa
A Szépvölgyi úti Hoffmann-villa Fischer egyik legismertebb munkájává vált. Az épület későbbi átalakításai rontottak az arányokon és a részleteken, de nem rombolták le teljesen az eredeti koncepciót.
Baba utcai Járitz-villa
A Baba utcai Járitz-villa Fischer késői korszakának nagyvonalú példája. A tágas terek, a teraszok és a kerttel való kapcsolat egy reprezentatív életforma igényeire reagáltak. A háborús sérülések, majd az államosítás és az utólagos bővítések azonban itt is átírták az eredeti elképzelést. Az oszlopokra állított terek beépítése különösen jól mutatja, hogyan vész el egy modern épület egyik alapvető térbeli gondolata.
Fischer József életművét így nemcsak a következetes modern szemlélet köti össze, hanem az is, ahogyan ezek az épületek az idő során átalakultak. A változások mögött ritkán állt tudatos rombolás. Sokkal inkább a környezet, az igények és a gondolkodás módosult körülöttük. Ezek a házak ma egyszerre hordozzák az eredeti víziót és annak sérüléseit.
Talán nem véletlen, hogy Fischer szobájának falán hosszú éveken át egyetlen mondat függött: „A szabadság titka a bátorság.”(- Periklész)
Angi Nóra, Hajós Dorina, Hüttner Dorina
Források:
Budapest100, https://budapest100.hu/house/szepvolgyi-ut-88-b/ (Utolsó elérés: 2025. 11. 24.)
MagyarEpitomuveszet_2001-1619220817__pages92-93.pdf
Képek forrása:
kép_01:
PestBuda:Az egykori Járitz-villában nyílik meg a Szent János kórház új részlege
kép_02:
kép_03:
kép:04
kép_05:
Budai Polgár: Régi villák, történetek - A Schächter-villa
kép_06:
bal oldal: Budai Polgár: Régi villák, történetek - A Schächter-villa
jobb oldal:
kép_07:
kép_08:
bal oldal: Budai Polgár: A kétarcú ház
kép_09:
kép_10:
bal oldal:
jobb oldal:
A 20. század első felének magyar építészetében sokféle út vezetett a modernig. Voltak, akik historizáló formákból indultak, mások a népi építészet felől közelítettek, és akadtak olyanok is, akik különböző stíluskísérletek után jutottak el a letisztult, funkcionalista szemlélethez. Fischer József pályája ebből a szempontból szokatlanul homogén. Nála a modern építészet nem egy elérendő állapot volt, hanem kezdettől fogva természetes közeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.