A félév során nagyon sok szép történetet hallottam a gyűjtésről, és annak már művészeti szintre emeléséről. Így a feladaton sokat töprengtem, de nem tudtam rávenni magamat egy csempe-, kilincs-, küszöb- vagy erkélygyűjtésre, én nem szoktam ilyen fotókat gyűjteni.
Barátnőm szülei biatorbágyiak, így sokszor megteszem a várost átszelő gyalogtávot. Egyik ilyen séta közben jött a gondolat, hogy milyen fura ez az utca, nem is csak azért, mert tulajdonképpen két utca, de mégis egy, középen egy nagyon keskeny park területtel. Inkább azt jelenséget tapasztaltam, hogy mintha már láttam volna ezt a házat, így kapva kaptam az alkalmon és végigfotóztam az utcai homlokzatokat, majd elkezdtem őket egymáshoz társítani. Végül érdekesmód párok jöttek ki ebből, mintha ők is hatalmasra nőtt biatorbágyi falu falusai lennének.
Érdekes volt megfigyelni, hogy a kis díszítőelemek, frazírok, vagy maguk a funkcionális részek megoldásai is hajaznak egymáséira. Ez nem egy unikális építeszeti vagy emberi jelenség, mindenhol ott van, a mintakeresés, a tudatalatti tápláléka. A Dózsa György utca mikroklímája is rendelkezik egy láthatalan építészeti könyvtárral, adatbázissal. Jó szórakozás volt ezt felfejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.