A Balaton-felvidéken található Vöröstó egy sváb alapítású település, amely igazi ékszerdobozként bújik meg a régió dombos tájában. Az egyutcás falu különlegességét a nagyfokú településrendezési szerkesztettség és szigorú rendezési elv adja, mely magában foglalja a telkek beépítésének szabályozását, a telkek végét lezáró pajtasort, mely egyedülálló hazánkban, illetve a kötött utcaképet, amely gyűjtésem témájául is szolgált. A hazánkban megszokott falusi parasztházak utcára néző, oromfalas homlokzatai két nyílászáró axissal rendelkeznek. Ezen a településen a tehetős háztulajdonosok gazdagságát jelezte, hogy a főhomlokzat három ablakkal lett kialakítva, mely magával vonzotta a szélesebb beépítést is. A Vöröstón található 56 eredeti állapotában fennmaradt ház túlnyomó többségén ez a homlokzatképzés figyelhető meg. Ezen felül kötelező elem az oromfal, jellemző motívumok a macskalépcső, az oromzati stilizált virágdíszítések, valamint egy címer, amelyen az építés évét, valamint az építtető család nevét tüntették fel. Bár az épületek egy része áldozatául esett az idő múlásának, a felújításokat nehezíti ás drágítja a műemlékvédelmi szabályozás, ezek ellenére változatlan formában őrződtek meg az utókor számára bemutatva egy régen idetelepített nép sajátos kultúráját és építészetét.
Mintaértékű homlokzat a falu határában minden „kötelező” elemmel.1850, a Holzhauser család „szőlős” háza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.