A félév során az M3-as metró állomásainak képzőművészeti alkotásaival foglalkoztam. A művek azonos méretű (50x50 cm) zománctáblákból állnak, ezek képét gyűjtöttem.
1954-ben a Képzőművészeti Alap ösztönzésére határozatot hoztak, hogy minden új beruházás összköltségének 2 ezrelékét képző- és iparművészeti alkotások elhelyezésére kell fordítani. Az 50-es évektől a rendszerváltásig folyamatosan készültek a közösségi célú közterekre és középületek külső vagy belső falára elhelyezett alkotások.
A rendszerváltás után, állami megrendelések híján az új murális alkotások készítése szinte teljesen megszűnt. A meglévő művek ugyanakkor folyamatosan tűnnek el, az új komfortigények és negatív jelentéstartalmak miatt, kevéssé gondolnak úgy az emberek ezekre, hogy ez is egy rétege a kornak. Csak kevés alkotás került olyan szerencsés helyzetbe, mint az M3-as metró muráliái, melyeket az elmúlt években felújítottak. A művek alkotói szoros kapcsolatban állnak a BME építészkar rajzi tanszékével.
Ahogy elindul a metró, elmosódnak az alakok, színek kavarodnak egymásba. A színdinamika erre a metróvonalra és építése korára jellemző. A földalatti építmény a mozgásról, a dinamikáról szól. A nagyváros megállást nem ismerő közlekedési ütőerének alkotásai gondolatainkat is elmozdulásra késztetik.
Újpest-Központ: Nemcsics Endre - Földalatti karnevál /zománckép/ (1990)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.