Végtelen magas emeleteket mászok meg, természetesen sietek valakihez, vagy a falhoz lapulva araszolok a körfolyosón. Nem vagyok se kint, se bent. De mindig úgy érzem, történni fog valami nagyon fontos, vagy épp hazaérkezem.
Amikor elsőévesként az első óránkon ültünk építész hallgatóként, azt mondták nekünk, hogy a városi sétáink során nézzünk fel, mert az épületek teteje megannyi izgalmas részletet rejt.
Ezt a szokást folytattam akkor is, amikor besurrantam egy-egy épületbe, mert észrevettem, hogy az ajtók mögött rejtőző ívek és csigában kanyargó lépcsők legalább ennyire különlegesek.
Oleár Viktória
Források:
Fent és lent. Pest-budai lépcsőházak 1835-1945 - Somlai Tibor - Székely Péter
Ferkai András: Pest építészete a két világháború között
Minden felhasznált kép saját fotó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.