Valami, amibe lépten-nyomon belefutunk, valami, ami minden nap körülvesz minket,
valami, ami megvéd, ami tart, eltakar. De vajon érzékeljük egyáltalán?
Budapesten az otthonunk, munkahelyünk, kedvenc szórakozóhelyeink mind el vannak
határolva egy többnyire láthatatlan entitással, amely a védelmünkre szolgál. Ám mi történik, ha
eme ,,kimondatlan titkok” felszínre kerülnek?
A nyomasztó űr, ami egy nagyvárosban keletkezik egy épület elbontásával, néha erősebb
hatást kelt, mintha az eredeti épület tornyosulna felénk. A csupasz hagyaték, amely elénk
tárul, az ijesztő valóság, hogy néha micsoda távok választanak el minket szomszédainktól.
Mindezt persze megszokjuk vagy emberi szokásunk révén magunkévá formáljuk,
megszelidítjük. A csupasz felületet felszabdaljuk, nyílásokkal tarkítjuk, emberibb léptékűvé
tesszük, amennyire lehetséges.
Ám mi lenne ha minden más elbontásával Budapest egyszer csak eme óriások
labirintusává válna? Meg tudnánk változtatni? Vagy megleljük a szépséget bennük, és
magunkat formáljuk át…
A sok kérdés közül nehéz mindre választ találni, de építészettel foglalkozóként van egy
ami mindnél fontosabb:
Szeretjük a tűzfalakat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.