AVAGY A VILÁG, AHOGYAN ÉN LÁTOM
gyűjtemény a fentről
ha tízszer ennyi ujjam lenne, sem tudnám megszámolni, hányszor hallottam gyerekként, hogy “ne bámészkodj felfelé, mert orra esel!” - mondanom sem kell, hogy ezek a szavak nem tántorítottak el, másképp nem készülne ez a gyűjtemény.
aztán az évek során elkezdtem megörökíteni a bámészkodásom tárgyait. talán azért éppen felfelé, mert arra nincsenek zavaró tényezők: nem sétál be senki, nincsenek szétdobált szemetek, csak az ég van, egy örökké változó háttér, ami valahogy mégis mindig ugyanaz.
a félév folyamán igyekeztem felfedezni a rendszert abban, ami eddig csak a tudatalattimban műkődött. egy gyűjtemény, amit úgy gyarapítottam a fotóim között, hogy észre sem vettem.
jelen válogatást az ég-épített környezet arányának változása határozza meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.