Habitatio » HBT: Pezo von Ellrichshausen Architects

A Pezo von Ellrichshausen építész stúdió egy Chile-i városban, Concepción-ban alakult és folytatja munkásságát a mai napig. Az alapítótagok, Mauricio Pezo és Sofia von Ellrichshausen építészek, a 2000-es évek elején diplomáztak a Santiagói és Buenos Aires-i egyetemen.

Önálló irodájukat 2002-ben alapították, a 2008-as Velencei Biennálén pedig ők voltak a chilei pavilon kiállításának kurátorai. Megvalósult épületeik és installációik következetes építészeti szemléletet tükröznek: megfigyelhető a tiszta, erőteljes geometria használata, az egységes felületkezelés és anyaghasználat. Ezek a sajátosságok köszönnek vissza például a Casa Solo (2010) vagy a Casa Pael (2009) munkáik esetében is.

A Parr ház Concepción városának egyik négyzethálósan darabolt, párhuzamos és merőleges utcák alkotta városrészében helyezkedik el. A telket egy tömör, falszerű kerítés határolja, a ház zárt, befele forduló tömege pedig tovább erősíti az utcától és szomszédoktól való elszakadást.

Az építészeti koncepció által "kimondott" legnagyobb ellentmondás az, hogy az épület egyszerre olvasható egy nagy házként, vagy több kis ház alkotta együttesként is. A folyamatos léptékváltások játékának köszönhetően az az érzésünk támad, hogy az épület valójában egy "ház a házban". Ez az alapelv úgy az alaprajzi mint a tömegformálásban is érvényesül.

A telken a meglévő fák megőrzése elsődleges szempont volt, melyhez a megrendelő ragaszkodott: ezek a fák már a szülők, nagyszülők életének is szemtanúi voltak, így ők a téremlékezet eszközei. Ezért a ház funkcionális térelemei a fák által meghatározott belső udvarok köré szerveződnek. Minden belső tér legalább egy udvarral határos.

Minden egyes szoba önálló "házként" jelenik meg. A különböző funkciók különböző tetőformákat kapnak, az adott funkcionális követelmények és a benapozás függvényében. Ennek eredményeként a tető- és a mennyezeti síkok nem azonosak, a bevilágítók pozíciója pedig szintén csak a belső rendet követi.

A többszörös belső udvaros rendszernek köszönhetően a kültér a beltér meghosszabbításává válik, és az egymás mellé sorolt szobák finom vizuális és téri rétegeket alkotnak.

A terek komplex kapcsolatait és sajátos formálását tükrözi a tetők tartószerkezeti megoldása is. Minden tetőforma egyedi, melyeknek különböző elemeit egyenként kellett megtervezni, és megépíteni.