Habitatio » HBT: Paul Rudolph - LOMEX, Lower Manhattan Project

Paul Rudolph a XX. századi amerikai modern építészet kiemelkedő alakja, aki 1918-ban született. Édesapja vándor prédikátor volt, a közös utak során ismerkedett meg az USA déli területeinek vernakuláris építészetével. Tehetsége igen korán megmutatkozott a festészet és a zene területén. Tanulmányait többek között a Harvard Graduate School of Design-on folytatta, ahol a Bauhaus nagy mestere, Walter Gropius is tanította.

Munkáira nagy hatásst tett az európai modern, azon belül is a Bauhaus eszméje, valamint a gyermekkorát is meghatározó déli területek formakincse. Ezek ötvözete alkotta a "Sarasota Modern" eszméjének alapját, amely egész munkásságát meghatározta.

Az 1950-es években a Yale építészkarának élére került, amelynek 1963-ban felépült épületét is ő tervezte. Ünnepelt építésznek számított az Egyesült Államokban egészen a posztmodern megjelenéséig, amelynek eszméjét már nem fogadta el. Életművének végét többnyire Ázsiában megépült tervei alkotják. 1997-ben bekövetkezett halála után tiszteletből a korábban Yale Art and Architecture Buildingnek nevezett épület 2008-ban a Rudolph Hall nevet kapta.

Kiemelkedő munkái:

- Wisma Dharmala Sakti toronyház, Jakarta (Indonézia)

- Riverwiew Középiskola, Sarasota (USA)

- Yale Art and Architecture Building (ma Rudolph Hall), New Haven (USA)

- Milam Residence, Jacksonville (USA)

- University of Massachusetts Dartmouth T Carney könyvtára, Massachusetts (USA)

- A Concourse toronyház első tervei (Szingapúr)

- Lippo Centre (Hong Kong)

LOwer Manhattan EXpressway (röviden LOMEX)

Már az 1930-as évek óta foglalkoztatta a tervezőket egy, a Manhattan nyugati oldalán elhelyezkedő, a 'Holland Csatornát' a keleti parton lévő Manhattan és Williamsburg Híddal összekötő autópálya létesítése. Robert Moses - aki több száz mérföldnyi New York környéki autóút megépítésénél vállalt fontos szerepet - egy megemelt, tíz sávos autópálya kiépítésében látta a megoldást. A hatalmas költségeket a tervet alátámasztó tanulmányok sorozatával kívánták indokolni, de a fedezethiány és a lakossági ellenállás következtében a projekt egyre elhúzódott. Több variáció merült fel az autópálya elhelyezésére, voltak süllyesztett, illetve részben fedett változatok. Az 1960-as évekre Moses befolyása egyre csökkent. Jane Jacobs újságíró vezetésével a gyorsforgalmi út megépítésének hatalmas ellentábora szerveződött a lakosságból. Ez azonban nem vetett teljesen véget a LOMEX további tervezésének.

1967-ben a Ford Foundation Paul Rudolph-ot kérte fel egy a projektről szóló tanulmány kidolgozására. Javaslata szerint a Manhattan és Williamsburg Híd, mint a város kapuzata működhetne. Az autóút mentén hatalmas lakó és vegyes funkciókat magába foglaló tornyok sorozata húzódna. A hidaktól a Delancey és a Chrystie utak kereszteződéséig az elemelt út egyre süllyedne, s ezen a ponton már a meglévő utak szintje alá kerülne.

Itt, ebben a metsződésben helyezkedik el a HUB, egy közlekedési csomópont, amely összekapcsolná az autóút két keleti nyúlványát a nyugat felé haladóval, illetve az itt áthaladó gyalogos csapásvonalakat és egyéb utakat, tereket. A HUB nagy multifunkcionális tornyokkal körülvett csomópontként működne, ahol mind kereskedelmi, mind lakóépületek létesülnének.

Paul Rudolph olyan tervet dolgozott ki, amely nem csupán egy kelet-nyugat irányú, a városon áthaladó közlekedést segítő fedett-nyitott autópálya, amely tőle függetlenül is működő épületekkel övezett, hanem egy összetett rendszer, amelynek egyes részei az adott pontokon összekapcsolódva egymás működésébe befolyhatnak.