Favella da Rocinha, Rio de Janeiro

Rio favelláinak száma ma már az óvatos becslések szerint is meghaladja a 700-at. Ezek a tervezetlen, spontán kialakuló struktúrák igen változatosak, ám alapvető adottságaikban mindegyik megegyezik. Ezek a nyomornegyedek rossz infrastrukturális rendszerükkel, hiányzó alapvető higiéniás adottságaikkal, rossz közbiztonsággal és magas munkanélküliséggel rendelkeznek. Kiemelkedő a drogfogyasztás és az erőszakos bűncselekmények száma.

Ezeknek a favelláknak a létrejöttében az 1930-as években kezdődő belső migrációs hullámnak hatalmas szerepe van. A város jelentős része él ezekben a negyedekben.

Kezdetben a hegyoldalak beépülése nem jelentett rossz életkörülményeket. A házak között a levegő átöblítette a negyedeket, átlátható és viszonylag tiszta városrészek voltak az alsó, szegényebb rétegek által lakott területek. A negyedek elég jó, központi helyen találhatóak, így innen könnyű volt munkát keresni a város más részein is, az ingázás nem okozott különösebb gondot.

Amikor ezek a negyedek horizontálisan elérték határaikat, nem maradt más lehetőség, mint a vertikális terjeszkedés, és az összes szabad foltnyi hely beépítése. Ezáltal túlzsúfolttá váltak, az átmenő utak sokszor megszűntek, zsákutcák jöttek létre, és sok lakás csak gyalogosan vált megközelíthetővé. Ez nemcsak az életminőséget határozta meg, hanem a helyi építés lehetőségeit is korlátozta.

Míg ezek a negyedek sokszor csak pár száz méterre vannak Rio turisták által kedvelt partszakaszaitól, az életminőségbeli különbség összehasonlíthatatlan. A legnagyobb favella Rióban Rocinha. Lakosságát nehéz pontosan megmondani, nagyjából 70 ezer főre teszik a legutolsó népszámlálás alapján. A létszám azonban ennek többszöröse is lehet, egyesek szerint a 250 ezret is meghaladja. A feladatot nehezíti, hogy számos kisebb mellékutca nem szerepel semmilyen nyilvántartásban.

A ma már turistalátványossággá vált nyomornegyed fő utcáján turisták sétálnak, akár az itt lévő üzletekben, kisebb vendéglátó egységekben fogyasztanak is. A helyieknek minden rendelkezésükre áll, amire szükségük van, ha nem akarják, el sem kell hagyniuk a negyedet. Rocinha a legjobban ellátott favella a városban, központi elhelyezkedése miatt sokak számára ez a legvonzóbb az összes többi közül.

BARRIO PROJEKT - FAVELLA UPGRADE 1988-2008

INTEGRÁCIÓ, MEGELŐZÉS, OLCSÓ LAKHATÁS BIZTOSÍTÁSA

NAPKÖZIK, FELNŐTTOKTATÁS, ÁLDOZATSEGÍTŐ RENDSZEREK, LEGALIZÁLT TULAJDONJOGOK, TISZTA VÍZ, ELEKTROMOSSÁG, ALAPVETŐ ORVOSI ELLÁTÁS

A fejlesztési projekteknek köszönhetően az itt lakók az eddigi illegális területfoglalókból háztulajdonossá lettek, vezetékes vizet és alapvető emberi jogokat kaptak. Fejlesztették az úthálózatot, a közlekedést, szociális hálót hoztak létre az itt élők számára. Oktatási intézmények jöttek létre és kulturális események sorozata színesíti az itt élők mindennapjait.

Rióban a belső migráció még mindig a favellák irányába tereli az embereket. Rocinha lakossága folyamatosan növekszik annak ellenére is, hogy az újabb házak építését megtiltották. A növekedés így vertikálisan folytatódik, ami teljesen bevett szokás volt eddig is. A több generációs házak földszintjén a legidősebbek élnek, a gyerekek sokszor szüleik házára építenek újabb szinteket.

Az így kialakult spontán, látszólag külső rend nélküli lakónegyednek megvannak azonban a saját, szigorú belső szabályai is. A néhol lavinaszerűen, nehezen kontrollálható folyamatok mégis rendezik saját magukat, és beáll a saját önszabályozó rendszerük. Az íratlan szabályok minden lakosra vonatkoznak. Furcsa módon alapja az emberek kölcsönös tisztelete, de legalábbis a másik életterének tiszteletben tartása. Ez inkább az építésre vonatkozik, mint a bűnözésre.

A helyi szabályok és lehetőségek mentén haladva megtalálhatjuk Rocinha alapvető építési rendszerét, kialakulásának módját, mely több generációra visszamenőleg nyomon követhető. Az építőanyagok, és azok felhasználásának módja a szűk utcák, a legtöbbször gyalogszerrel megközelíthető helyszínek miatt elég homogén képet mutat. Az anyagoknak így könnyűnek, olcsónak, akár kézzel szállíthatónak kell lenniük. Ez legtöbbször a hullámlemez, tégla és előre gyártott beton elemek, mivel helyszíni betonozásra nemigen van lehetőség. Ugyanakkor a több szint egymásra építése miatt szükség van erős építőanyagra.

Kívülről így elég hasonló felépítésű és igényszintű, legtöbbször vakolatlan házak alkotják a városi szövetet. A házak igen közel helyezkednek el, sokszor csak 1 méter távolságra, mely átjárhatatlan, még sikátornak sem nevezhető réseket hoz létre. Ez azonban nem véletlenszerű. A másik ház ablakát eltakarni nem szabad, ez a minimális távolság, amit meg kell tartani, hogy a szomszédot ne sötétítsék le teljesen, és a természetes szellőzése is részben megmaradjon.

A belső tér kialakítására már nagyobb gondot fordítanak. Színezik és csempézik a belső falakat. A légkondi és a TV létszükségletnek minősül, ezek nélkül nincsen lakás Rocinhában.

Jan Kudlicka Regeneration of Rocinha című kutatása igen érdekes lehetőséget vet fel a favellák újrahasznosítására a szinte lehetetlennek tűnő bontással szemben.

Az első lépésben nyílt terek létrehozását célozza meg. Ez részben a Barrio projekttel is átfedésben van. Az így létrejövő új, városi terek átláthatóbbá, tisztábbá teszik a negyedeket, kisebb átalakítást igényelnek csak.

A negyedet nem rombolni, hanem átépíteni kell, azok értékeit megkeresni, és erősíteni. A vertikalitás kihasználása is fontos eleme a revitalizációnak. A hiányzó zöldfelületek pótlására a tetőkön kíván összefüggő kerteket kialakítani, amely így egy újabb rétege lehet a favellának. A földszinten üzletek és közösségi funkciók létrehozása a cél, ez is részben megvalósult már Rocinha főutcáján, amely tapasztalhatóan működőképes életteret adott az ott lakóknak.

A favelláknak megvan a maguk szépsége és érdekessége a mesterséges, sokszor rideg lakóstruktúrákkal szemben. A jelenlegi, túlnépesedett forma visszabontásával, a régi, vélhetően jól működő struktúra visszaállításával értéket teremthetnénk. Számos ősi kultúra építési szokásaival mutat párhuzamot Rió favelláinak kialakulása. Algír Casbahja, a kínai sziklaházak, a mexikói pueblók mind mutatnak formai és tartalmi hasonlóságot. Mennyivel jobb egy gépezethez hasonlító, kényszerű rendszer létrehozása?

A túltervezett, már nem emberi léptékű vertikalitással szemben a favellák lakóstruktúrájának, mint értéknek a megtalálása és feltárása igen fontos feladat lenne azok lerombolása helyett. Erre számos építész és művész is próbálja felhívni a világ figyelmét. Ilyen projekt a Haas&Hans graffiti művészek által életre hívott favella színezési kampány is.