Ricardo Bofill híres spanyol építész és művész teoretikus, a posztmodernizmus egyik legszembetűnőbb alakja. 1939-ben született Barcelonában. Gyermekkorától kezdve tudta, hogy egész életében építészettel fog foglalkozni. Szakmai tapasztalatait először az építész apja stúdiójában szerezte. 1956-ban született meg az első projektje: vendégház Ibizán. Apjával együtt Bofill sokat utazott Spanyolországban, gyakorlatilag az építészet és az építkezés alapjait tanulmányozta. A barcelonai egyetem Építészeti Iskolájában tanult (Barcelona School of Architecture), de a marxista tüntetéseken való részvételéért kiutasították az egyetemről és Svájcba kellett menekülnie. Később a Genfi Művészeti Egyetemen (Université de Beaux-Arts Genève) folytatta tanulmányait.
1963-ban megalapította a Taller de Arquitectura építészeti stúdióját. Pályafutásának elején a legtöbbet Katalóniában épít. Az épületeket manuálisan, ipari módszerek alkalmazása nélkül építik fel. Ezek közé tartozik a Gaudi District (1968), a Walden-7 (1975) és a La Muralla Roja (1968). Az 1970-es évektől kezdve posztmodern stílusban tervez, az időszak legnagyobb projektjei Franciaországban valósultak meg. Fontos helyet foglalnak el közülük a "szociális" lakótelepek : "Les Espaces D’Abraxas" (1982) vagy a Port Juvenal (1989). Stílusuk a klasszikus mediterrán építészet elemeinek eklektikus használata a neoklasszicizmus kombinálásával. Építészeti stílusa idővel a racionalitás felé fordul, nagyszabású, nagy presztízsű megrendelésekkel foglalkozik. Így bizarr képekből és groteszkekből, valamint különböző stilizációktól a hi-tech mellett kötött ki. Erre a korszakra a kompozíció teljessége és zártsága jellemző. (Dearborn Center, W Hotel, Terminal 1 Barcelona).
Bofill építészeti tevékenységét, mint Picasso festészetét, korszakokra bonthatjuk. Strukturalista gondolkodását és munkásságát a kezdeti (1968-82) többlakásos lakóépületein tudjuk tetten érni, ekkor készült a most bemutatásra kerülő Kafka's Castle is.
Ricardo Bofill az Archigram Iskolában kezdett foglalkozni a gondolattal, hogyan lehetne olyan futurisztikus struktúrát építeni, amely a lehető legjobban gazdálkodik a hellyel; amelynek egyszerű a tartószerkezete és vertikális irányban igény szerint bővíthető. Matematikai számításokra hagyatkozva a négyzetes tér a legalkalmasabb ilyen struktúra készítésére.
Innen ered az alapgondolat, hogy a Kafka's Castle minden lakása azonos méretezésű, egy nagyobb, körülbelül 36 négyzetméteres (nappali, konyha) és egy kisebb, 9 négyzetméteres (vizesblokk) négyzetes hasábból áll. A változó szintű alapozásnak köszönhetően a lépcsőző traktusok (spirálok) különböző magasságokról indulnak, így a négykarú lépcsőt bejárva, pihenőiről egy-egy 70 centiméteres szintkülönbséggel elhelyezett lakást tudunk megközelíteni. A lépcsőn felfelé haladva 2,8 méterenként ülnek egymásra a lakások, a homlokzaton pedig a kisebbik négyzet elhelyezésével játszva, egyik lakás az alatta levő vizes blokk födémén kap erkélyt.
A földszinten egy nagy szociális tér fogad minket (zöld szín) különböző funkciójú terekkel, mint bolt, iroda, mosókonyha vagy szauna. Mellette a megfelelő kilátású területeken lakások helyezkednek el. 10 darab lépcsőház (piros szín) indul változó szintmagasságokról, a pihenőkről nyílnak a lakások (kék szín) 5 szinten keresztül, összesen 90 darab. Felfelé haladva csökken az elhelyezett lakások száma, külső szemlélőként ezért hasonlít az épület egy tornyokkal tarkított várra.
Az eltolt szintmagasságoknak és az elszórtan elhelyezett tömböknek köszönhetően izgalmas átmeneti tereket kapunk. Az elemzés során az alaprajzokat bújva sokadik bogarászásra sikerült felfedni honnan éppen hova érkezünk és mi mire épül.
Zárásul egy érdekesség, Bofill eredetileg egy homlokzati rajzból, egy metszetből és egy alaprajzból szerette volna megépíteni az épületet, minden pontos dokumentáció nélkül. Esetleg még a helyszínen, építés közben rajzolt volna egy magyarázó ábrát a szintek eltolásáról. Ezzel is azt akarta reprezentálni, hogy a strukturális elképzelése könnyen kivitelezhető, egyértelmű, és kedv szerint bővíthető vertikális irányban.
Popadinec Amália, Szűcs Mihály
Források:
Képek forrása:
[1]
[2]
[3]
[4.1]
[4.2]
[4.3]
[4.4]
[5]
[6]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.