Besorolásuk:
törzs: csalánozók
osztály: virágállatok
A CITES II. függelékébe több
mint 200 korallfaj tartozik. A fontosabb csoportjaik a
következők:
- Kék korallok (Coenthecalia)
- Orgonakorallok (Tubiporidae)
- Feketekorallok (Antipatharia)
- Kőkorallok (Scleractinia)
- Tűzkorallok (Milleporidae)
- Hidrokorallok (Stylasteridae)
- A sekély trópusi tengerekben
elő óriás kagylók (Tridacnidae) 9 faja került be a CITES II. függelékébe.
Élőhely
A
virágállatok minden trópusi és szubtrópusi tengerekben,
valamint a mérsékelt öv tengereiben megtalálhatók. Korallzátonyok főleg a kontinensek
melegebb, keleti oldalán fordulnak elő, mert a nyugati részen hideg áramlatok
vannak. A leghíresebb korallzátony az ausztráliai Queenslandtől
északkeletre található Nagy- korallzátony.
Megjelenésük
A virágállatok a tengerfenékbe kapaszkodnak, és
egyesével vagy több ezer korallpolipból álló kolóniákban élnek. A korallok 20-200
méteres mélységben találhatók. Évente körülbelül 1cm-t nőnek. A korallok alakja, színe vagy keménysége a fajtól és az élőhelytől függ. Korallzátonyokat a mésszel rendelkező kőkorallok alkotnak.
Táplálkozás
Táplálékuk állati plankton,
melyet tapogatóikkal fognak meg. A kőkorallok az algákat és a bennük szimbiózisban
élő algák termékeit is fogyasztják.
(A Francia-Polinéziában található Mo’orea
szigetének vizéből 37 korallfajból vettek mintát, és az eredmények azt
mutatták, hogy néhány korallfaj mindössze egyetlen algafajjal él
endoszimbiózisban. Ezek a korallok, illetve azok, melyek csak néhány, bizonyos
algafajjal élnek együtt, sokkal jobban ellenállnak a káros környezeti
hatásoknak.)
Szaporodás
A virágállatok kétféleképpen szaporodhatnak. Az ivartalan szaporodás esetében, bimbózással új
korallpolipok keletkeznek. Az ivaros szaporodás esetében, a korallpolipok spermiumot és petesejtet lövellnek ki. A
megtermékenyített petékből létrejövő lárvák
letelepednek és új kolóniákat alkotnak. Az így kilövellt petesejtek és hímivarsejtek hetekig is úszhatnak a víz felszínén. Vannak egyivarú és több ivarú telepek is. A szaporodási időszak általában egy időpontban megy végbe az egyivarú telepeken.
Korallzátonyok lakói
A koralltelepeken tüskésbőrűek, kagylók, csigák, szivacsok, sokféle hal és
rák él. Ezek az állatok többnyire feltűnő színűek, aminek feltehetően a
fajtársak egymásra találásában van szerepe.
Korall kifehéredés
A korall halálát jelenti, mikor már csak a fehér mészváz marad meg. A korall és az algák stabil kapcsolatán múlik a
korallok túlélése, ugyanis, amennyiben a korallok elvesztik „társbérlőiket”,
kifehérednek, és általában elpusztulnak.
A korallok igen érzékeny virágállatok. Mindössze 21-29 Celsius fokos, meghatározott sótartalmú vizekben képesek megélni. A legújabb tanulmányok szerint igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a korallok
elég gyorsan alkalmazkodnának a világtengerek hőmérsékleti ingadozásaihoz, így a jóslat szerint a XXI. század közepére a
korallzátonyok mindössze 5 százaléka maradhat életben. A korallzátonyok pusztulását ezen kívül a nagy turistaforgalom és az olajszennyeződések is okozzák. (Ha valami probléma történik a természetben, azt a korallok mutatják először.)
Új korallfaj felfedezése
A különleges új fajokra december elején bukkantak rá a Csendes-óceán mélyén,
a Hawaii-szigetek északnyugati partjaitól mintegy 190 kilométernyi távolságra.
Források:
http://m.origo.hu/tudomany/20081118-census-of-marine-life-merfoldkovek-a-tengeri-elovilag-megismereseben.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.