Talegallatyúk és homoki ásótyúk, azaz a természetes hőfokszabályozás mesterei

A talegallatyúk (Alecturalathami) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és az ásótyúkfélék (Megapodiidae) családjába tartozó Alectura nem egyetlen faja. Ausztrália északkeleti és keleti részének esőerdejeiben és nedves éghajlatú erdejeiben él.

Testhossza 70 centiméter, súlya 1600 grammig. Nyaka és feje vörös és csupasz. Tollazata fekete rejtőszínű. A tojó kisebb, mint a hím, a nyakán levő lebernyeg sem annyira feltűnő.

Erős lábaival az avarban kapargatva keresgéli rovarokból és lárvákból álló táplálékát, de a gyümölcsöt és a magvakat is megeszi.

Halomkészítés: szaporodás céljából, nem udvarlás miatt

A hím 3-4 méter széles, 1 méter magas halmot készít, növényi anyagokból. A levelek rothadásából felszabaduló hő kelti ki a belerakott tojásokat. A hím nyelvével folyamatosan ellenőrzi és a halom lazításával vagy vastagításával befolyásolja a hőmérsékletet. Amikor a halom belső hőmérséklete eléri a 33 celsius fokot-ot, a tojó 8 hét alatt egyesével akár 20 tojást is elhelyezhet a kupacban. Ezután a hím továbbra is kínos pontossággal szabályozza a halom belsejében uralkodó körülményeket. A fiókák 10 hét alatt kelnek ki, teljes tollazattal és azonnal röpképesek. Nincs tojásfoguk amivel a tojást belülről fel tudnák törni, ezért kirúgják az oldalát. A fiatal madarak a kikelésüket követő második napon már szárnyra is kapnak. Mivel a tojó folyamatosan rakta le tojásait, a tojások kelése nagyon elhúzódhat, így a halom fenntartási munkálatai 7-8 hónapig egy helyhez kötik a hímet.

A homoki ásótyúk, homoki lábastyúk vagy máleó (Leipoa ocellata) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a ásótyúkfélék (Megapodiidae) családjába tartozó Leipoa nem egyetlen élő faja.

Ausztrália déli részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi száraz erdők, mérsékelt övi erdők, száraz szavannák és bokrosok.

Átlagos testhossza 60 centiméter, testtömege 1700 gramm. A tollruhája barnás földszínű, mellyel jól beolvad a környezetébe.

Inkább mag-és virágevő, de elfogyasztja a rovarokat és kisebb gyíkokat is.

A hím egy gödröt ás, növényi anyagokból tölti fel, mígnem egy nagy halmot nem kap, középen található maga fészek. A levelek rothadásából felszabaduló hő kelti ki a belerakott 2-34 tojást, melyre olyan magasságú homokréteget szór, hogy 34 °C-hőmérsékletű legyen a fészek belsejében. A külső hőmérséklet függvényében, a költési idő, lehet néhány naptól, akár több hónapig is. A feltételezések szerint a máleók előre megjósolják az időjárást, mert előbb kezdik el a fészek megváltoztatását, minthogy az időjárás változna. A kikelt fiókák kiássák magukat a fészekből, melyből kifejlett tollazattal jönnek elő és szüleikkel nem is találkozva, azonnal önálló életet kezdenek. ( A kiásási idő 2-15 óra, elképesztő bravúr.)

Kovács Máté