 |
A mézelő méh
(Apis mellifera L.) (Hymenoptera, Apidae) magas fokú alkalmazkodó képessége
miatt a mérsékelt övtől a trópusokig számos élőhelyen megtalálható,
Dél-Afrikától Skandinávia északi határáig, illetve Nyugat-Ázsiától Európáig
elterjedt. Napjainkig hozzávetőleg 25000 méh-alfajt határoztak meg, de ezek
közül csak tízet sorolnak a mézelő méhek közé.
 |
A mézelő
méh szociális életmódot folytató rovar. Csoportban él, amelyet családnak
neveznek. A család létezésének alapja az anya, a családban az egyetlen szaporodóképes
nőivarú rovar. Maga a család néhány ezer
dolgozó méhből (nem szaporodóképes nőstények) és néhány száz heréből áll. Tavasszal a családot csak az anya és az a néhány ezer dolgozó méh alkotja,
amelyek túlélték a telet. Ezek a dolgozók az előző nyár végén keltek ki. Ahogy
a nappalok hossza növekszik, az anya elkezd petéket rakni. A megtermékenyített pete diploid, és nőstény méhhé fog fejlődni.
A diploid lárva sorsa a táplálástól függ. A lárvákat először méhpempővel
etetik, amely a dolgozó méhek fehérjében gazdag garatmirigyváladéka, majd
mézzel, és virágporral. Amelyik lárva több és hosszabb ideig kapja a méhpempőt,
abból méhanya fejlődik, amelyiket rövidebb ideig etetik méhpempővel, az dolgozó
méh lesz. Amelyik pete haploid, herévé
fog fejlődni. A dolgozó méhek 21 nap alatt fejlődnek petéből kifejlett rovarrá,
az anyák 16, a herék 24 nap alatt. A méhek teljes átalakulással fejlődnek. A
nyári dolgozó méh átlagos élettartalma 6 hét. A nyár végén kikelt telelő méhek
élettartama 6 hónap. Anya általában 4-5 évig él. Évente
30-50 ezer petét rak. |
A fiatal dolgozók a építik a kaptárat,
gondoskodnak az anyáról és az utódairól. Az idősebbek járnak nektárt és
virágport gyűjteni. Begyűjtés után a heréket kiűzik, hogy ne egyenek.
A méhek
fő fehérjeforrása a pollen. Ezen kívül mézzel is táplálkoznak. Ezeket a lép
hexagonális sejtjeiben tárolják egész évben, így télen és a hordásszegény
időszakokban ebből a raktárból jutnak táplálékforráshoz.
Méhek tápláléka:
 |
| Felirat hozzáadása |
Virágpor: A virágra szálló méh a felnyílt
portokokból a felszínre jutó érett virágport benyálazza, s abból mellső
állkapcsa segítségével apró csomócskákat készít. Ezeket – miközben másik
virágra száll – első lábszárának sarokkeféivel átveszi, majd a második lábpár
sarokkeféinek közvetítésével a harmadik lábpár külső oldalán lévő kiszélesedett
helyre, az ú. n. kosárkába nyomkodja. A méh minden egyes kirepülés alkalmával csak
egy bizonyos növény virágporát gyűjti. A gyűjtött virágport a méhlakásba
érkezve, a méh a virágcsomókat a középső láb sarkantyúival a lép különböző,
erre a célra fenntartott sejtjeibe löki. Amikor
a sejtek félig-meddig megteltek virágporral, a méhek azt fejükkel lenyomkodják,
azután mézzel bevonják s így megóvják a romlástól. Az így elkészített
virágporkészlet a méhkenyér, amely főként a fiasítás táplálására szükséges.
Méhpempő: A méhpempő a
méhkirálynő tápláléka. A méhpempőt a raj dolgozói termelik nyelő mirigyeikkel,
mégpedig életük negyedik napjától a tizenkettedik napjáig. Mint tápszer, a
legtartalmasabb a királynőnek (méhanyának) szánt pempő: sűrű, tejfölszerű,
erősen savanykás ízű és szagú massza. Vizet, ásványi sókat, vitaminokat,
fehérjéket és hormonokat tartalmaz. Ez az értékes, egyedülálló anyag, a
királynő életét mintegy 5 évre nyújtja.
 |
Méz:
Vízben nem kristályosodó (gyümölcs- és nyálkacukor) és kristályosodó
cukorfélék keveréke, melyekhez illó olajok, aromatikus nedvek s hangyasav
nyomok járulnak. A méhek a méznek nyers anyagát (nektár) gyűjtik, mely
nyálmirigyeik és mézgyomruk nedveinek befolyása alatt már átalakul, utóbb
pedig, mikor azt a sejtekbe kiürítik, aztán újra áthordják és befödik, a
kiválasztott hangyasav hatása alatt megint átalakul.
Nektár
víztartalma 15-16% behordáskor. Este szárnyuk rebegtetésével ventilálnak, így
érik el az 5%-ot.
Építkezés:
Természetben
fák ágaira, elkorhadt törzsekbe, nyílásokba építenek.
 |
Viasz: A méhviasz a fiatal méhek által
termelt váladék, amelyet a hasi oldalon található viasztermelő mirigy
segítségével állítanak elő. Az így előállított méhviaszt arra használják, hogy
segítségével felépítsék a lép hexagonális sejtjeit.
A
megtelepedett nép első dolga az építkezés. Jól megkapaszkodva, hosszú láncokban
függnek egymáson az építőméhek, miközben a viaszmirigyeikből termelt s az
építkezés közben fejlődő melegben lágyan maradó viaszlemezkéket addig
illesztgetik, rakosgatják egymáshoz, amíg függőlegesen lógó, jobb- és balfelén
rekeszesen nyitott, nagy viasztáblát nem építenek, amelyet lépnek nevezünk. A
lép mindkét oldalán, vízszintesen, hézagtalanul, szorosan egymás mellett
sorakoznak a szabályos hatoldalú sejtek. Az első lépet még követi több, amíg
hely van, az egyes lépek között mindössze annyi teret hagynak, hogy a
lépfelületeken szabadon járhassanak. Ezeket a hézagokat léputcáknak nevezik, ez
a méhek rendes tartózkodási helye.
A viasz a méh
testének terméke, melynek kiválasztása mindig tetemes méz- és virágpor
fogyasztással jár. Például: Keret 37x16 cm (vékony viaszlappal). Lép kiépítéséhez
3-4 nap és 3kg méz kell.
 |
Propolisz vagy mézszurok: A propolisz olyan gyantás keverék,
amit a mézelő házi méhek gyűjtenek be a fa rügyeiről és alakítanak át. Ezt az
anyagot alkalmazzák a nem kívánt nyílt terek, kisebb hiányosságok tömítésére.
1. Megerősíti
a szerkezet stabilitását a kaptárban.
2. Hogy
a fészek jobban védve legyen, a bejáratokat ezzel szűkítik.
3. A
betegségek megelőzésére, meggátolja paraziták bejutását a kaptárba, továbbá
meggátolja a baktériumok növekedését.
4. Megakadályozza
a méz erjedését. Méhek esetében az erjedt méz általában hulladék.
5. Mindazonáltal,
ha egy kis gyík vagy egér a kaptárba került és ott is halt meg, a méhek nem
tudják kivinni a kaptárból, abban az esetben, akkor inkább lezárják a
szövetvázat. A propolisz, lényegében mumifikálásra alkalmas anyag, és így
szagtalan és ártalmatlan.
Forrás:
http://en.wikipedia.org/wiki/Queen_bee
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.