Tauszig Béla és Róth Zsigmond életműve érzékeny lenyomata annak az átmeneti korszaknak, amely során a 20. század eleji budapesti építészet lassan, de határozottan eltávolodott a historizmus és a szecesszió formanyelvétől, és a modernizmus felé fordult. Munkáik nem egy hirtelen stílusváltást dokumentálnak, hanem egy fokozatos gondolkodásbeli átalakulást, ahogyan a díszítés visszafogottabbá, a tömegformálás fegyelmezettebbé, a homlokzat pedig egyre inkább a ritmus és a funkció kifejezőjévé válik.
Életük
Tauszig Béla (1883–1973) és Róth Zsigmond (1885–1969) pályája nagyon hasonlóan indult. Mindketten zsidó családban születtek, Budapesten végezték középiskolai tanulmányaikat, majd a Királyi József Műegyetemen szereztek építészmérnöki oklevelet. Szakmai formálódásukban meghatározó szerepet játszott a Lipták Pál vezette iroda, ahol a tervezés szorosan összekapcsolódott a kivitelezéssel és az ipari technológiákkal, valamint a Révész–Kollár tervezőiroda historizáló-eklektikus szemlélete. 1910-ben közös irodát alapítottak, és az első világháborúig szoros együttműködésben dolgoztak.
Az első világháború megszakította pályájájukat, mindketten mérnök-főhadnagyi rangban szolgáltak. A háború után útjaik átmenetileg szétváltak, Tauszig Béla a Magyar Államvasutaknál irányított nagyléptékű lakásépítési programokat, míg Róth Zsigmond Madridban vezetett építészirodát. 1926-ban újra társultak, és 1945-ig folytatták közös alkotómunkájukat, majd irodájuk államosítása után elváltak útjaik.
Közös munkák
Schneller-pékműhely és lakóház (1911, Budapest, Váci út 123.)
A Schneller-pékműhely és lakóház két eltérő funkciót egyesít, ami a korszakban korszerű szemléletet tükröz. A homlokzat még historizáló-szecessziós elemekkel gazdagon díszített, szimmetrikus rendben szervezett. Az alaprajzi kialakítás ugyanakkor már világosan elkülöníti a funkciókat, ami a praktikus térszervezés irányába mutat. A ház jó példája a hagyományos forma és a már modern logikát követő működés együttélésének. Az épületet 2012 augusztusában lebontották, helyén irodaépületeket húztak fel.
Tauszig–Róth (Manninger) villa (1912–1913, Budapest, Hűvösvölgyi út 94.)
A Tauszig–Róth villa tömegformálása klasszikus arányrendszert követ, melyet visszafogott szecessziós részletek egészítenek ki. A homlokzat díszítése nem domináns, inkább a tömeg tagolását erősíti. Alaprajza jól szervezett, a terek hierarchiája világos, ami hozzájárult ahhoz, hogy az épület később korszerű módon átalakítható maradt. Az épület belső tereit és funkcióját a 2010-es évek elején megújították, hogy megfeleljen egy modern irodával szemben támasztott elvárásoknak, miközben a historizáló stílusú villa külső megjelenését nagymértékben megőrizték. A belsőépítészeti munkáért Fülöp Krisztina és Glavanovics Orsolya építészek elnyerték az „Év belsőépítésze 2012” díjat.
Vasas Szakszervezeti Szövetség Székháza (1927–1928, Budapest, Magdolna utca 5–7.)
A Vasas Szakszervezeti Szövetség Székháza tömegében és homlokzati szerkesztésében erősen kötődik a historizáló középületek hagyományához. Szimmetrikus rendje, tengelyes kialakítása és monumentális megjelenése a klasszikus reprezentáció eszköztárát idézi. Ugyanakkor a díszítése visszafogott, a homlokzat tagolását inkább az art deco hatású ritmus, a síkszerű felületkezelés és az arányok játéka határozza meg. A domborművek dekoratív szerepe alárendelt a tömeg egészének, A belső térszervezés logikus, funkcionális elrendezést követ. Az épület így egyszerre őrzi a historizáló középület karakterét és mutatja a modern építészet felé való elmozdulást.
Izraelita kultúrház – Goldmark-terem (1930–1931, Budapest, Wesselényi utca 7.)
A Wesselényi utca 7. alatt álló Izraelita kultúrház klasszikus tömege és arányrendszere a modern formaalakítás hatásával egészül ki. A homlokzaton megjelenő szalagablak‑motívumok előrevetítik a korszerűbb, letisztultabb megjelenést, az utcára néző oldalhomlokzat hangsúlyos kialakítása pedig eltér a hagyományos, főhomlokzat‑központú szerkesztéstől.
A bélletes kapu történeti utalásként kapcsolja az épületet a zsidó közösség hagyományaihoz, Strasszer István domborművei pedig a hely szimbolikus jelentőségét erősítik, héber feliratokkal és szimbólumokkal idézve a kulturális identitást. Az építészpáros előrelátó térszervezéssel biztosította a közösségi funkciók optimális működését. A második emeleten található, Goldmark Károly nevét viselő hangversenyterem nemcsak akusztikailag és vizuálisan kiemelt tér, hanem kulturális jelentőségében is meghatározó, hiszen a magyar zsidó közösség számára fontos eseményeknek adott otthont, többek között a „száműzöttek színházának” is 1939-ben.
Az épület ma is aktív közösségi és kulturális térként működik, koncerteknek, előadásoknak ad otthont, miközben a budapesti zsidó közösség kulturális hagyományainak megőrzésében továbbra is kiemelkedő szerepet tölt be.
Napraforgó utca 16.
A építészpáros is tervezett egy közös lakóházat a Napraforgó utcai mintalakótelepre. Az épület homlokzata síkszerű, vakolt és téglával burkolt részekkel. Az ajtó fölötti téglából kirakott háromszög-formában és a kiugró, fedett erkély fehér korlátjában egy kevés díszítettség jelenik meg a házon, de ezek az apró részletek nem bontják meg az összkép egységét.
A nyílászárók az alaprajzi elrendezés szerint vannak elhelyezve, hogy kellő bevilágítást adjanak a helyiségeknek. Maga az alaprajz jól szerkesztett, a funkciók elkülönítése egyértelmű, a külső tömeg a helyiségek geometriájából következik.
Napraforgó utca utáni közös munkák
Sarokház (1936. VIII. kerület Horánszky utca 1.)
A Napraforgó utcai házuk után még említésre méltó a Horánszky utca 1. házszám alatt található négyemeletes saroklakóház. Az épület a Palotanegyedben helyezkedik el, ahol jellemzőek a historizáló paloták, bérházak. Építésekor a környéken már eklektikus házak sorakoztak.
A házon jól látható az építészpáros modernizmus felé hajlása, ami az elmúlt években már felfedezhető volt a terveiken. A külső homlokzat síkszerű, rendezett, tömege geometrikus és zárt. Az Horánszky utcai házuk homlokzata – az art deco-jellegű korlátok kivételével – díszítéstől mentes, ami a korábbi 30-as években épült házaikról nem mondható el. Az épület modern külseje akkor is vonzotta a progresszív gondolkodású otthonra vágyó lakókat, és napjainkban is aktív lakóközössége van, akik figyelnek a ház külső és belső karbantartására, építészeti értékének megőrzésére.
A második világháború után, 1945-ben államosítják a tervezőpáros közös irodáját, ezzel véget ér közös munkájuk is. Róth Zsigmond állami tervező cégeknél, a MEZŐTERV-ben, majd az IPARTERV-ben dolgozott, Tauszig Béla pedig önállóan dolgozott tovább, részt vett például a Dohány utcai zsinagóga restaurálásában.
Bakos Anna, Solti Blanka, Karvasz Sándor
Források:
Képek forrása:
kép01: saját kép
kép05: saját kép
kép06: saját kép
kép07: saját kép
kép08: Tér és Forma 1931/10, 305-326
kép09: saját kép
kép10: saját kép
kép11: saját kép
kép12: saját kép
Tauszig Béla és Róth Zsigmond életműve érzékeny lenyomata annak az átmeneti korszaknak, amely során a 20. század eleji budapesti építészet lassan, de határozottan eltávolodott a historizmus és a szecesszió formanyelvétől, és a modernizmus felé fordult. Munkáik nem egy hirtelen stílusváltást dokumentálnak, hanem egy fokozatos gondolkodásbeli átalakulást, ahogyan a díszítés visszafogottabbá, a tömegformálás fegyelmezettebbé, a homlokzat pedig egyre inkább a ritmus és a funkció kifejezőjévé válik. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.