Habitatio » HBT: Sporttól az építészetig

Hajós Alfréd sokoldalú ember volt, aki az építészet mellett foglalkozott labdarúgással, úszással, újságírással, ő volt az első magyar olimpia bajnokunk. Hajós Alfréd 1899 júliusában szerzett a Magyar Királyi József Műegyetemen építészeti oklevelet. Az 1924. évi nyári olimpiai játékok művészeti versenyében egy stadion tervvel ezüstérmet szerzett. Munkásságát Alpár Ignác majd Lechner Ödön irodájában kezdte. Több stílusban alkotott, a szecessziótól egészen a modern stílusig.

Az alábbi ábra pár kiemelt tervét mutatja be, időrendbe állítva:

Aranybika szálló

Debrecen városközpontjában, a cívisváros egyik jelképévé vált Nagytemplom közvetlen szomszédságában fekszik a ma már négycsillagos Grand Hotel Aranybika.Az épület 1915-ben eklektikus stílusban épült, ma már műemléki épület. A szálló nemcsak építészeti értéke, hanem társadalmi és kulturális szerepe is kiemelkedő. Debrecenben régen és napjainkban is egy társadalmilag fontos, központi hely az épület.

Az épület homlokzata grandiózus, részletezett, motívumokkal díszített. Homlokzata a városi tér felé a legdíszítettebb, jellemző rá a szimmetrikusság. Belül gazdagon díszített tereket látunk, amelyek nagy létszám befogadására alkalmasak. Alaprajza U alakú, amely a földszinten társasági tereket - étterem, kávéház és rendezvényterem - az emeleti szinten vendéglakosztályokat foglal magában.

Jelenleg átfogó rekonstrukción esik át az épület. A terv szerint lebontásra kerül az épület szocializmus kori szárnya, majd annak helyén új épületrész épül, amely illeszkedik majd a történeti (1915-ös) épületrészhez. A kivitelezés várhatóan 2026-ban veszi kezdetét.

Stílusváltás

Az 1930-as évekre kicsúcsododó politikai, gazdasági, művészeti és technológiai változások az építészetet a pragmatikusabb modernizmus irányába vitték. Hajós építészetében is megtörtént ez az egyszerűség felé törekvő fordulat. A sport iránti szeretete azonban továbbra is megmaradt, folytatta Magyarország sportlétesítményekkel való gazdagítását.

Az első magyar versenyuszoda megszületése

A margitszigeti uszoda a magyar sportlétesítmény‑építészet egyik meghatározó állomása, amelyet Hajós Alfréd tervezett és 1930 decemberében adtak át. A Nemzeti Sportuszoda megépítése lehetőséget biztosított az olimpiai reményekkel készülő úszóknak és vízilabdázóknak, hogy Budapesten először versenymedencében edzhessenek. A korábbi medencékhez képest az új uszoda funkcionálisan és méretében is előrelépést jelentett, és lehetővé tette akár 3000 néző befogadását.

Az épület tömegformálása és homlokzata az évek során nem változott: letisztult, mégis karakteres és egyedi. A lapostető, a horizontális tagolás és az egyszerű nyílások rendszere a modern építészet eszköztárát alkalmazza, miközben a Margitsziget zöld, parkos környezetéhez meglepően jól illeszkedik. Hajós legelső tervjavaslatához képest a kivitelezés során a tömegformálást egyszerűsítették, de az arányrendszer és a nagyvonalú megjelenés megmaradt.

Az uszoda teljes szerkezete vasbeton vázas, külső falai vasbetonba falazott téglából készültek. A tetőszerkezet öt, egyenként 31 méteres fesztávolságú elliptikus vasbeton ívre támaszkodik, amelyek egyszerre biztosítanak statikai stabilitást és vizuális lendületet. A medence feletti 14 méteres belmagasság a tér monumentalitását hangsúlyozza, miközben a belső tér átláthatóságát és világosságát is fokozza.

Ez a Magyarországon akkor egyedülálló létesítmény rengeteg úszni akaró embert vonzott a szigetre, és a hely népszerűsége, ezzel együtt a felhasználók száma az idők folyamán egyre csak nőtt. Az uszoda később több bővítésen is átesett, ezek leginkább az uszoda mögötti területeket érintették, a főhomlokzatot érintetlenül hagyva. Igaz, hogy nem Hajós tervei alapján, de 1937-ben szabadtéri medencével és ugrótoronnyal, majd 2005–2006-ban modern verseny-medencékkel is gazdagodott. Bár ma már Magyarországon több nagyobb és korszerűbb versenyuszoda is működik, egyik sem hordozza magában azt az időtálló szellemiséget, amely ezt a helyet jellemzi.

Elfeledett kincs - Andrássy Hotel

A pesti oldalon nézelődve találhatunk egy kicsiny Hajós-féle szállodát. A neoreneszánsz épületekkel tarkított Andrássy úton megbújva apró, letisztult mozzanatokkal töri meg a környék ritmusát. Egyszerű, kubista tömegformálását a két kiugró hengerszerű homlokzati lezárása egészíti ki. Loggiás, funkcionalista főhomlokzata a modernista elveket hangsúlyozva teszi egésszé az épületet.

A külső tömör megjelenés nem folytatódik belül, ott csupán vasbeton pillérek és 8 ill. 10 cm vastag válaszfalak tagolják az épületet. Ebbe a könnyű, légies közegbe egyszerű alaprajzi elrendezést dolgozott ki: az egyetlen folyosóra felfűzött helyiségsor linearitását a kétszint belmagasságú, galériás előcsarnok ellenpontozza. A szobák egységesen előtér-fürdő-hálószoba modulokból állnak, szimmetrikusan kiosztva a főfolyosó mentén. A hengerszerű épületvégekben szintenként 2-2 lakosztály helyezkedett el.

Belsőépítészetének éke a galériás előcsarnok volt tükrös oszlopokkal és bauhaus bútorokkal. Sajnálatos módon a belső tér nem lett megfelelően dokumentálva, miközben az átalakítások következtében egyre inkább eltávolodott az eredeti megjelenésétől. A II. világháború után Centrál Hotel néven külügyi szállóként működött egészen a rendszerváltásig. 1963-ban a Magyar Szocialista Munkáspárt kezdeményezésére harmadik emeletet építettek rá. 2001-ben - ekkor már nem állami tulajdonként - átalakították butikhotellé (Horváth Ágnes, AMA Creation Budapest) állítólag a bauhaus jegyében, viszont a csővázas székeket nem állították helyre, helyettük “korszerűbb” bútorokat alkalmaztak.

Napraforgó utca

Hajós Alfréd munkája a Napraforgó utca 17. számú ház, a pasaréti kísérleti lakótelep épülete. A ház tömegformálása és arányrendszere a harmincas évek elejének racionális építészeti törekvéseit tükrözi: lapostető, letisztult, ornamentikától mentes homlokzat, funkcionálisan tagolt alaprajz. Mindez pontosan illeszkedik a kísérleti törekvéshez – az egységesen, tervszerűen épülő lakótelep modern, gazdaságos és jól szervezett életmód-modelljéhez.

Hajós épülete inkább a klasszikus arányérzékre, mintsem a radikális formavilágra épít. A homlokzati tagolás visszafogott, az anyaghasználat és az eredeti színezés diszkrét árnyalatú, a kompozíció fegyelmezett. Ez a visszafogottság a házat időtállóvá tette, ugyanakkor megfosztotta attól a dinamikus kísérletező szellemtől, amely például Kozma Lajos vagy Fischer József munkáiban megjelent. A 17. számú ház így a telep modernizmusán belül inkább egy mérsékelt, „polgári funkcionalizmus” képviselője: a modern eszközöket a komfort és a konvenció közötti egyensúlyban alkalmazza.

Az alaprajz - az emeletes elrendezésű, kis alapterületű családi ház tipológiájának megfelelően - jól szerkesztett, de mai szemmel zártnak tűnik. A tervezett alsó szint kiszolgáló terei (konyha, éléskamra, cselédszoba) a korszak társadalmi rendjét és a háztartási munkamegosztást tükrözték. Ez azonban idejét múlt térszerkezetnek bizonyult, és a későbbi felújítás során az ott lakók számára is használható konyha illetve gardróbszoba/vendégszoba kapott helyet. A konyhában lévő bejárati ajtót megszüntették, valamint a gardrób bejárata is új helyről nyílik. Az emeleti tervrajzokon szereplő gardróbszoba szintén nincsen jelen az épületbe, helyette egy tágasabb előteret kapott a felső szint, valamint egy innen nyíló erkély is épült hozzá. A változtatások hozzájárultak ahhoz, hogy logikus, és a mindennapi használathoz alkalmasabb alaprajzot kapjon az épület.

Építészeti értéke a precíz szerkesztésben rejlik. A kerttel való kapcsolat, a természetes fények gondos vezetése, a visszafogott lépték egy harmonikus, a környezetébe jól illeszkedő lakóház képét adják. Hajós épülete nem a formai újítás, hanem a fegyelmezett rendszerezés építészete: a modernitás technikai és térszervezési eszközeit alkalmazza. Jelenlegi állapota - a kísérleti együttes többi házának sorsát elnézve - egészen közel áll eredeti megjelenéséhez. A kerítést visszaállították az eredetihez hasonló formában (fa helyett fémből), színezésében is a régihez legközelebb állóra lett festve, valamint igyekeztek minden megőrizhetőt megtartani benne: az egyedileg tervezett előszobabútort, a nappali és a szobák parkettáját, a lámpákat és az azokat díszítő rozettákat, az összes ajtót és kilincset, az ablakokat a redőnyeikkel, a különleges lépcsőkart és az emeleti közlekedő egyedi könyvespolcokkal beborított falait, és minden olyan részletet, ami a karakterét adja.

A Napraforgó utcában talán nem ez a leghivalkodóbb épület, feladatát azonban maradéktalanul betöltötte: otthonná vált, amelyhez a benne élők kötődni tudtak. Az egész utcában egyedülálló módon ez az egyetlen olyan ház, amelyik sosem cserélt gazdát, több generáción át az eredeti tulajdonos leszármazottai élik benne mindennapjaikat, és gondozzák, ügyelve arra, hogy megőrizzék az eredeti elemeit és állapotát a kísérleti lakótelep egyik legautentikusabb épületének.

Bálint Zsófi, Katona Boglárka, Farkas Zsuzsa

Hajós Alfréd főbb épületei google térképen jelölve:

https://www.google.com/maps/d/u/0/viewer?fbclid=IwY2xjawOSytVleHRuA2FlbQIxMQBzcnRjBmFwcF9pZAEwAAEePHTeLR3k9xVTHNrf-uiIZ2XbPw32cRvBAAHIsrKsE1f8ZpK-v0sB55Ct4jc_aem_WqldWkVxEeHNHE9Y0L9WFA&mid=1lRN3BpvKAlWs1u8w-f9c1GP9OoPeJvo&ll=47.58342445203892%2C19.080005799999977&z=7

Források:

HU_BFL_XV_17_d_329_029644_001

Budapesti Főváros Levéltára. Építési engedélyezési tervdokumentáció

Déry Attila: Terézváros – Erzsébetváros VI.-VII. kerület. TERC Kft., 2006. 62. o.

Ferkai András: Pest építészete a két világháború között. Pipacs Könyvek, 2001.

https://dokkozpont.hu/cikk/az-aranybika-szallo-epitesenek-es-bontasanak-rovid-tortenete

https://www.octogon.hu/epiteszet/tervezte-hajos-alfred-zsitva-tibor-fotoival/

https://lasdbudapestet.blogspot.com/2012/10/andrassy-hotel.html

Nemzeti Sportügynökség NZRT. https://nsu.hu/letesitmeny/hajos-alfred-nemzeti-sportuszoda-es-szechy-tamas-uszoda-nemzeti-uszo-es-vizilabda-olimpiai-kozpont/