A magyar modern építészet kiemelkedő alakja, Gerlóczy Gedeon (1895–1975) a Budapesti Műegyetemen szerzett építészmérnök diplomát 1917-ben. Pályája kezdetén az eklektikus stílusból indult, de külföldi tanulmányai hatására gyorsan a hazai modern építészet egyik élharcosává vált, munkáit a letisztult formák és a racionalitás jellemezték.
Főbb alkotásai közé tartozik az OTI Baleseti Kórház, és részt vett a Napraforgó utcai lakótelep, a Magyar Rádió stúdiópalotája és a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok tervezésében is. Építészeti örökségén túl azzal a tettével írta be magát a kultúrtörténetbe, hogy 1919-ben megmentette Csontváry Kosztka Tivadar teljes életművét az elkallódástól, ezzel biztosítva a világhírű hagyaték fennmaradását.
Magyar Rádió stúdiópalotája 1928
Kevés olyan épület akad a hazai építészettörténetben, amely valóban világelsőségre tarthat igényt, a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai Stúdiópalotája azonban ilyen ritka kivétel. Gerlóczy Gedeon tervei alapján - karrierje elején - itt valósult meg 1928. október 25-én a világ első, kifejezetten rádiós célokra épített stúdiókomplexuma: egy korszakváltó építészeti-tértechnikai együttállás, amely Budapest városszövetébe rejtve, az utca felől szinte szerényen húzódik meg.
A stúdiópalota magja nem maga az utcai épület, hanem az udvar mélyére helyezett új, kétemeletes eklektikus alkotás, amelyet az 1871-ben emelt, egymás mellé fűzött bérházak összenyitásával és két szinttel való megemelésével kapcsoltak a rádió működéséhez az utcafront felől. A beavatkozás Gerlóczy korszerű szemléletét tükrözi: a meglévő historikus struktúrát úgy szerkesztette át, hogy az egyszerre őrizze a városszövet kontinuitását és teremtsen helyet egy teljesen új, technológiai igényekre szabott intézménynek.
Az udvari épület homlokzatát egy ión oszlopsorra emelt földgömb koronázta, a világot összefogó rádiózás szimbóluma - egyfajta modern kori embléma. A kompozíció egyszerre volt reprezentatív és rejtőzködő: a világ első stúdiópalotáját Budapest egy sűrű belvárosi tömbjébe süllyesztették, mégis karakteres építészeti gesztussal különítették el a város hétköznapi tereitől.
Az épület belső szerkesztése világos és funkcionálisan fegyelmezett. A főbejárattól balra került a lépcsőház, jobbra pedig a tágas várakozó-előtér, ahonnan közvetlenül nyílik a hosszú, keresztfolyosós rendszerű belső közlekedő. A zenészek számára külön dohányzó és nemdohányzó szobákat, hangszerraktárt és pihenőhelyiségeket alakítottak ki - a rádiózás új műfajainak megfelelően részletesen rétegzett kiszolgáló struktúrával. A folyosóról nyíló kisebb és nagyobb stúdiók akusztikai kialakítását már a rádióműsor-gyártás specifikus követelményeire tervezték: hangszigetelő rétegrendek, sűrű lezárások és egymástól elválasztott légterek készültek.
Napraforgó utca 19. (1931)
A ház a Napraforgó utca északi végén, az utolsó telken kapott helyet az utca és az Ördög-árok között. A korábbi helyszínrajzokon, valamint látványterveken az épület más homlokzati tervvel szerepelt, így feltehetően Gerlóczy Gedeont csak a beépítési koncepció második felében választották ki a tervek elkészítésére, véglegesítésére. A látványosan keskeny telken egy kétszintes ház tervezésére kapott megbízást, amely épület építménymagassága nem haladhatta meg az utca többi épületének magasságát. Ezen körülmények is keretezték az épület karakterét, arányait és funkcionális térstruktúráját.
A falazat nagyméretű tömör tégla, a födémek, valamint a terasz fölé nyúló árnyékoló tető vasbetonból készülhettek. Az épület homlokzatain a Bauhaus irányzat hatása érzékelhető: „a homlokzat tiszta, nyugodt szerkesztésű, vízszintes és függőleges fa nyílászárók jó arányúak, az ebédlő jó tájolású, ívesen kialakított falmezőjében és a felette levő emeleti háló falsarkán a korabeli szerkesztési elveknek ellentmondó, provokatív kialakításúak”. Homlokzatai közül az északkeletiben érezhető megbicsaklás, “ezen visszaköszön a korábbi építészeti stílusok zavaros formavilága, az új stílusban tervezésbizonytalansága” - szerepel a 2016-ban készült Építéstörténeti kutatási tervdokumentációban. Az emeleti terasz árnyékolója légies könnyedséggel, mintegy lebegve koronázza meg az épületet.
A tervdokumentáció megemlíti, hogy valószínűleg a lakótelep tervezési koncepciója miatt kapott eltérő festést az épület homlokzata szintenként: feltehetőleg az alsó szint fehér, a felső pedig sárga festést kapott.
A földszinten található cselédszoba, a hozzá tartozó helyiségekkel az udvari terepszinttel egy magasságban kerültek kialakításra, a cseléd a főbejárat helyett a hátsó oldalon lévő ajtón keresztül mehetett a házba. Ehhez képest a tulajdonos terei 3 lépcsőfokkal magasabban helyezkedtek el és az utca felől nyíló főbejárat adta a fő közlekedési tengelyt.
Az előtérből nyílt vizesblokk, gardrób, illetve a közel négyzet alaprajzú hallon keresztül az ebédlő, amellyel egybenyitható volt. A tömegből kinyúló lépcsőház egy korára jellemző stílusjegyként jelent meg kívülről, míg a közlekedést tekintve minden szint elérhető volt általa. Az emeleten északi oldalon gyermekszoba, déli oldalon a szülők hálószobája kapott helyet, a két lakótér között fürdőszobával és a lépcsőházzal. A tágas erkély a szülők hálószobájából nyílt, mely fölé - árnyékolási céllal - egy filigrán fém szerkezetű oszloppal alátámasztott keskeny vasbeton tető épült. A térszervezés egyszerű és átlátható.
Az épületről készült értékleltár azonosította, hogy a század második felében a telepített növényzet olyan szinten felkúszott a homlokzatra, hogy annak eredeti színe sem kutatható, hiszen a gyökérzet a vakolt homlokzatba kapaszkodott, a nedvesség folyamatos jelentléte teljesen roncsolta az eredeti vakolatot. Kisebb-nagyobb átalatítási munkálatok többször történtek, de a XX. század második felében történt a legsúlyosabb, gyökeres változtatás: az épületetet két különbejáratú lakássá alakították át, így az eredeti alaprajzi rendszer megszűnt. A lépcsőházat részlegesen elbontották, új válaszfalakat, fürdőszobákat alakítottak ki, a terasz fölé emelkedő tető alatti részt könnyűszerkezetű elemekkel beépítették, lehatárolták. Az 1940-50-es évek környékén a ház egy garázs épülettel egészült ki.
A XXI. században - figyelembe véve az épület építészeti, műemléki jelentőségét - megkezdték az átfogó helyreállítást és korszerűsítést. Igyekeztek az eredeti alaprajzi elrendezést visszaépíteni, megtartva viszont a teraszon lévő beépített teret és garázst. A homlokzatok egységes, díszítés nélküli fehér színű vakolást kaptak, a nyílászárók korszerűsítésénél az eredeti koncepció szerinti fa szerkezeteket választottak, kiegészülve árnyékoló rendszerekkel. Az energetikai korszerűsítés nyomán a eredeti rétegrendek megváltoztak.
Az épület tömege látszatra igyekszik Gerlóczy eredeti elképzeléseit tükrözni, ám a részleteket vizsgálva számos helyen tettenérhetők változtatások, amelyek műemlékvédelmi oldalról ellenszenvet és hiányt válthatnak ki. Ennek az épületnek a felújítása is beleillik abba a kánonba, amely a XX. századi épületállomány energetikai és épületszerkezettani megfeleltetésekor létrejövő problémasorozatot generálja: a megváltoztatott vastagságok okozta arányelcsúszások, standard részletek használata az egyedi finom megoldások helyett.
Országos Társadalombiztosítási Intézet Baleseti kórháza (1940)
1081 Budapest, Fiumei út 17., Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ
Az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) az 1920-as évektől zászlajára tűzte a növekvő számú sérültek miatt, főként az ő ellátásukra rendszeresített kórházi osztály létrehozását, amelyet akkor az Uzsoki utcai kórházban teremtettek meg. Mivel a kórház fekvése, kialakítása nem felelt meg a korszerű sebesült-ellátásnak, az OTI egy új kórházat kívánt építtetni a főváros egy központi helyén, így jelölték ki az OTI palota melletti Fiumei út 17. szám alatti telket.
1940. június 18-án adták át az OTI Baleseti Kórházat Gerlóczy Gedeon, Grundböck Béla és Körmendy Nándor tervei alapján, amely a magyar kórházépítészet paradigmaváltását jelentette: a korábbi, szerteágazó pavilonrendszerrel szakítva, egy puritánnak mondható, mégis elegáns vonalvezetésű, éles, tömör, többszintes vertikális elrendezésű magastömb-rendszert választották, szem előtt tartva az egészségügyi szakirodalom javaslatait. A kis méretű telek, valamint a már akkor is forgalmas Fiumei út miatt az út menti, keleti-északkeleti homlokzatot szűkre szabták, a sávszerű épület tömege a telek belsejébe nő. Bár az épület jellege és tömege eltér(t) a környező épületektől, házaktól, a visszafogott, világos színek és a letisztult forma igyekezett enyhíteni a monumentális jelleget.
Az épületet kibetonozott acélvázszerkezettel tervezték, amely megadja a stabilitást és lehetővé teszi a belső tér rugalmas térszervezését. A szerkezet-választás tükrözi a racionalitást, a homlokzat tudatos és szabad szerkeszthetőségét, amelyben kiemelt szerepet kapott a természetes fény, így nagyméretű üvegfelületek bontják meg a homlokzat geometriai szigorúságát. A funkciók vertikális sorrendje logikus rendet mutat: az alsóbb szinteken diagnosztikai és sürgősségi funkciók helyezkedtek el gyors megközelítési lehetőséggel, a középső szintek adtak otthont az intenzív osztályoknak és a műtőknek, a felsőbb emeleteken pedig a kórtermek helyezkedtek el, amelyek így a legjobb tájolást és kilátást kapták meg.
A főbb funkciókat az észak-déli tengelyre merőleges rendszerben alakították ki, így a dél-délkeleti homlokzaton található a betegszobák többsége, beengedve a sok napfényt, segítve a betegek felépülését. Ezekből szobákból érhetők el az épület dél-délkeleti homlokzatán körbefutó üvegpaneles erkélyek, hogy a felépülés során a betegek a szabadban is tartózkodhassanak, még akkor is, amikor nem tudják elhagyni az épületet. Az észak-északnyugati homlokzaton a kórtermek mellett orvosi szobák és rendelők kaptak helyet. A két épületrész szintenként egy közös középfolyosóról érhető el, szétválasztva ezzel a betegeket és dolgozókat.
„1936-ban nyertem meg a Koltóy-baleseti kórház tervpályázatát / a Kerepesi úti temetővel szemben / az OTI-nak építettem. Csontváry magányos cédrusának selymes zöld hátterének színében készített zománcos pyrogránittal festettem és csak rozsdamentes acél és nagy üveg felületek voltak rajta.” – fogalmazott Gerlóczy barátjának, Lehel Ferencnek címzett levelében (Budapest, 1966. február 2.). A külső és belső felületeken egyaránt megjelenik az üvegtégla használata.
Az épületet bauxitbeton szerkezetei miatt 1984-ben átépítették, de külső megjelenése és térszervezése alapvetően megmaradt. Az eredeti Zsolnay kerámiaburkolatot hasonló zöld színű, de nagyobb elemes homlokzatburkolatra cserélték, ezzel elvesztve az eredeti kerámia adta finom architektúrát. Bár az épület anyagai az idők során cserélődtek, az eredeti koncepció szigorú, letisztult területhasználata érvényesül.
Gerevich Aladár Sportcsarnok - 1941
A Nemzeti Sportcsarnok tervpályázatát 1938-ban írták ki. Az egykori lóversenytér területén, az Istvánmezei út melletti részre egy bővíthető, ötezer fős csarnokot, egy kisebb, ezerfős csarnokot és egy gyakorlótermeknek helyet adó épületet terveztek. Először a kiscsarnoknak nevezett létesítmény készült el Rimanóczy Gyula és munkatársai – Gerlóczy Gedeon mellett Müller Miksa, Sinkovits Lajos, Tóth Imre – tervei szerint, ezt 1941. december 6-án adták át, a kormányzó, Horthy Miklós nevét vette fel és egy olasz–magyar ökölvívó-mérkőzéssel nyitották meg. A nagycsarnok végül a világháború miatt nem épült meg, így ez vonult be a köztudatba Nemzeti Sportcsarnokként, amelyben küzdőtér, tornacsarnok, vívó- és birkózóterem kapott helyet. 2010-ben vette fel Gerevich Aladár nevét a létesítmény, amely az évtizedek alatt számos rangos sporteseménynek adott otthont.
A funkcionalizmus és a két világháború közötti modernizmus eszmei alapjai határozzák meg, amelynek lényege a forma szigorú alárendelése a célnak. Ez a megközelítés a csarnok külső megjelenésén is tetten érhető: a szerkezetet letisztult, egyszerű tömegformálás, szimmetria és visszafogott homlokzati kialakítás jellemzi. Az építészeti terv a sportfunkció optimális kiszolgálását helyezte előtérbe, elkerülve a korszakban gyakori túldíszítettséget, így a csarnok a korai magyar modern építészet egy markáns, bár klasszicizáló elemekkel is átszőtt darabjává vált.
A funkcionalista elv leginkább a csarnok belső szerkezetében és elrendezésében érvényesül. A központi elem a többfunkciós küzdőtér (kb. 400 négyzetméter), amelyet a korabeli, fejlett vasbeton technológia tett lehetővé. A vasbeton szerkezet biztosítja a nagy, pillérek nélküli szabad fesztávolságot, ami elengedhetetlen a teremsportok (kosárlabda, kézilabda, vívás) zavartalan lebonyolításához, ezzel maximális rugalmasságot garantálva a tér használatában. A belső kialakítás puritán, a lelátók (kb. 1200 fős befogadóképességgel) és a kiszolgáló terek (öltözők, bejáratok) elrendezése is a gyors átjárhatóságot és a praktikumot szolgálja.
Építészeti értékét tekintve a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok abban a tekintetben képvisel jelentőséget, hogy hiteles lenyomata a magyar sportinfrastruktúra modernizációs törekvéseinek. Bár a létesítmény több átfogó felújításon esett át, például 2015-ben és 2019-ben, az eredeti térbeli elrendezés és a vasbeton fő tartószerkezet lényegében változatlan maradt. Ez a szerkezeti integritás teszi lehetővé, hogy a csarnok ma is betölthesse eredeti funkcióját, miközben építészeti szempontból megőrizte a magyar modernizáció egyik meghatározó, racionális szemléletű épületének szellemiségét.
MEZ bérház (Petőfi Sándor utca 12.) 1943
A Petőfi Sándor és a Párisi utcák találkozásánál álló bérpalota 1941–43 között épült, és ma is a belvárosi modern építészet egyik legkifinomultabb példája. Gerlóczy Gedeon tervei egy átmeneti korszakot ragadnak meg: azt a pillanatot, amikor a reprezentatív üzletház és a nagyvárosi bérház típusa egyetlen, szerkesztésében tökéletesen fegyelmezett, modern építészeti gesztussá olvad össze.
A telek három, többször átépített barokk ház összevonásával jött létre, ami eleve komplex tömegszerkesztési feladatot jelentett. A kialakuló sarokhelyzetre adott válasz ma is iskolapélda: a második emelet felett konzolosan előreugró, finoman lekerekített sarokív egyszerre oldja a kereszteződés szűk geometriáját és hangsúlyozza a ház modern, áramvonalas karakterét. A felső két szint teraszos visszalépcsőzése nem csupán arányos tömegképzés, hanem tudatos építészeti gesztus: a meglévő tetősíkokhoz való illeszkedés finom dialógusba vonja az épületet a környező belvárosi szövet ritmusával.
Ezzel szemben az alsó két szint kifejezetten nagyvárosi, kereskedelmi jellegét hangsúlyozza. A nagy belmagasságú üzlet- és passzázsterek acél–üveg portálszerkezetei a korszak technológiai csúcsteljesítményei voltak. Az üvegbeton felülvilágítók, a sávos természetesfény-beeresztők és az ezekhez igazított mennyezeti kiosztás olyan enteriőrt hoztak létre, amely egyszerre volt reprezentatív és funkcionális – a modern üzletház atmoszférája a pesti városmagban. A burkolati koncepció szintén tudatosan szerkesztett: a travertin és mészkő síkfelületei a portálokhoz igazodó fugarendben jelennek meg, míg a Jungfer-műhely kapui és a Haas és Somogyi portáljai a modern anyaghasználat mellé finom, kézműves részletkultúrát hoznak be.
A lakószinteken a modern nagyvárosi életmód komplex tervezői válaszai jelennek meg. A bérlakások eredeti felszereltsége – beépített gardróbok, üvegcsempés vizesblokkok, központi rádióantenna – nem csupán komfortnövelő elemek voltak, hanem a korszak gépészeti és elektromos integrációjának előremutató példái. A lépcsőház rejtett neonvilágítása és a gyorsjáratú felvonó a téri orientációt és a közlekedőrendszert tette modernné és elegánsan áttekinthetővé. A felső szintek közös használatú mosókonyhái, a gőzzel fűtött szárítószekrények, valamint a falba süllyesztett páncélszekrények a beruházó – a nagyatádi MEZ Rt. – által feltételezett bérlői kör igényszintjére adnak pontos tervezői választ: ez a ház a korszak modern, jól szervezett városi életének infrastruktúráját kínálta.
A Petőfi utca 12. ma is ezt a kettősséget hordozza: városi léptékű kereskedelmi tér és elegánsan szerkesztett, modern lakóépület egyetlen kompakt, finoman arányolt architektúrában. Gerlóczy Gedeon itt nem egyszerűen bérházat tervezett, hanem egy olyan, részleteiben is kimunkált modern városi kompozíciót, amely a két világháború közötti magyar modernizmus legletisztultabb gesztusai közé tartozik. Az épület máig bizonyítja, hogy ez a modernizmus nemcsak radikalitásában, hanem mértékletességében és eleganciájában is példaértékű.
Dézsi Dániel, Pocsai Bálint, Szabó Dániel
Források:
„Gerlóczy Gedeon.” Wikipedia. Magyar Wikipédia. Utolsó módosítás: 2025. május 2. Elérhető: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gerl%C3%B3czy_Gedeon
F. Nagy, Veronika: A Csontváry-hagyaték megmentője, egyben a modern magyar építészet neves alakja – 125 éve született Gerlóczy Gedeon. (PestBuda, 2020. július 7.) Elérhető: https://pestbuda.hu/cikk/20200707_a_csontvary_hagyatek_megmentoje_egyben_a_modern_magyar_epiteszet_neves_alakja_125_eve_szuletett_gerloczy_gedeon
Pleskovics, Viola. „Gerlóczy Gedeon, a Csontváry képek megmentője.” Építészfórum, 2020. május 15. Elérhető: https://epiteszforum.hu/gerloczy-gedeon-a-csontvary-kepek-megmentoje
Magyar Rádió épületek bontása, Pázmány Katolikus Egyetem, civilek tüntetés.” Euronews Magyarország, 2023. november 30. Elérhető: https://hu.euronews.com/2023/11/30/magyar-radio-epuletek-bontas-pazmany-katolikus-egyetem-civilek-tuntetes
Magyar Rádió Újság. „Az új Stúdió palotája.” V. évf., 44. sz., 1928. október 28 – november 3.
Közreadja: Nemzeti Archívum.
Domonkos, Csaba. “A Magyar Rádió új épülete a Józsefvárosban.” PestBuda, 2023. október 25. Elérés: 2025. november 16. https://pestbuda.hu/cikk/20231025_a_magyar_radio_uj_epulete_a_jozsefvarosban
Vinyári Zsolt - Napraforgó u. 19., 11489/4 hrsz-ú ingatlanon álló lakóépület felújításának, energetikai korszerűsítésének engedélyezéséhez szükséges építéstörténeti dokumentáció (2016. március)
NAPRAFORGÓ UTCAI BAUHAUS EGYESÜLET - Napraforgó u. 19. (eredeti házszám: 21.)
Egykor.hu. „Petőfi Sándor utca 12., Budapest.” Április 21, 2010. https://egykor.hu/index.php/budapest-v--kerulet/petofi-sandor-utca-12--budapest/900
Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ története
https://obsi.hu/tortenetunk/
Pálinkás János: Egy pompáját vesztett épület a Fiumei úton (Józsefváros Újság, 2021. április 26.)
Vincze, Miklós. „Ismeretlen Budapest: A II. világháború alatt épült modern bérház, ami egykor a Csontváryk jó részét is megvédte a bombáktól.” 24.hu. Április 8, 2016. https://24.hu/belfold/2016/04/08/ismeretlen-budapest-a-ii-vilaghaboru-alatt-epult-modern-berhaz-ami-egykor-a-csontvaryk-jo-reszet-is-megvedte-a-bombaktol/
Gömöry, Judit. „Újjáéledő passzázs a Petőfi Sándor utcában.” Építészfórum.
December 18, 2014. https://epiteszforum.hu/ujjaeledo-passzazs-a-petofi-sandor-utcaban
Képek forrása:
0. kép: Az OTI Baleseti Kórház tömbje, 1937-1939.
Forrás: MÉM MDK, Gerlóczy Gábor, Gerlóczy Gedeon. A képmentő építész. Holnap Kiadó, Bp. 2019. 77.
1. kép: Bródy utcai homlokzat.
Forrás: PestBuda. „A Pázmány Egyetem Piliscsabáról a Belvárosba költözik.” 2020. március 5.
URL: https://pestbuda.hu/cikk/20200305_pestbuda_hu_a_pazmany_egyetem_piliscsabarol_a_belvarosba_koltozik
2. kép: A stúdiópalota földszinti alaprajza és metszete.
Forrás: Műsor, 1928. 44. hét (1928. november 4–11.).
3. kép: A stúdiópalota belső udvari homlokzata.
Forrás: Rádióélet, 1930. november 28-i szám.
4. kép: A stúdiópalota belső terei.
Forrás: Műsor, 1928. 44. hét (1928. november 4–11.).
5. kép: A villa délnyugati homlokzata, főhomlokzata
Forrás: Tér és Forma 1931/10, 305-326, Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ-MDK Fotótár (leltári szám: 020.532N)
6. kép: A villa eredeti alaprajzai
Forrás: Tér és Forma 1931/10, 305-326, Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ-MDK Fotótár (leltári szám: 020.532N)
7. kép: A villa homlokzata, ráfuttatott növényzettel
Forrás: Wikimedia, File: ”Bp.II.Napraforgó u.19 lakóáz.jpg”, Budapest,II.Napraforgó utca 19 villa. 2008-ban, feltöltés: 2008.09.10., feltöltő: Rimanóczy Jenő (Rimanóczyjeno) (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Bp.II.Napraforg%C3%B3_u.19_lak%C3%B3%C3%A1z.jpg)
8. kép: A villa északkeleti homlokzata
Forrás: Budapest100, Fotó: Gyulai Szilvia (2019) https://budapest100.hu/house/napraforgo-utca-19
9. kép: A villa délnyugati homlokzata, főhomlokzata
Forrás: Budapest100, Fotó: Gyulai Szilvia (2019) https://budapest100.hu/house/napraforgo-utca-19
10. kép: Az épület acélváza (gyártó: Ganz és Társa Rt. és Márkus Lajos Rt., statikus: Pécsi Eszter)
Forrás: Tér és Forma, 1940. 7. szám
11. kép: Baleseti Intézet déli- és keleti homlokzatai
Forrás: Fortepan - Magyarország, Budapest VIII., Fiumei út 17., Baleseti Intézet (1941); fotó adományozó Miklós Lajos, Képszám: 153343 (https://fortepan.hu/hu/photos/?id=153343)
12. kép: Baleseti Intézet kerámiaburkolat homlokzata
Forrás: Fortepan - Magyarország, Budapest VIII., Fiumei út 17., Baleseti Intézet (1941); fotó adományozó Miklós Lajos, Képszám: 153342 (https://fortepan.hu/hu/photos/?id=153342)
13. kép: Az Országos Traumatológiai Intézet épülete a Fiumei út 17. szám alatt 2020-ban
Forrás: PestBuda (2020.07.07.), F. Nagy Veronika: A Csontváry-hagyaték megmentője, egyben a modern magyar építészet neves alakja – 125 éve született Gerlóczy Gedeon; fotó: Both Balázs/pestbuda.hu
14. kép: Nemzeti Sportcsarnok főhomlokzata
Forrás: Zöller Enikő (https://budapest100.hu/house/istvanmezei-ut-3-5-2/)
15. kép: BuildEXT pontfelhő felmérés a Nemzeti Sportcsarnok belső tereiről
Forrás: https://buildext.com/projektek/gerevich-aladar-nemzeti-sportcsarnok/
16. kép: A Nemzeti Sportcsarnok lábazatának jelenlegi állapota
Forrás: Zöller Enikő (https://budapest100.hu/house/istvanmezei-ut-3-5-2/)
17. kép: MEZ-bérház homlokzata napjainkban.
Forrás: 24.hu Ismeretlen Budapest: A II. világháború alatt épült modern bérház, ami egykor a Csontváryk jó részét is megvédte a bombáktól 2016. 04. 08. Fotó: Vincze Miklós
18. kép: Petőfi Sándor utca – Párisi utca sarok, Divatszalon, Budapest, 1971
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára, Fortepan #103868. https://fortepan.hu/hu/photos/?id=103868
19. kép. Bérház passzázsa.
Forrás: Tér és Forma, 1944–1945. 5. szám
20. kép. Gerlóczy Gedeon választott épületeinek ábrázolása idővonalon.
Forrás: saját szerkesztés
Irodalom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.