Habitatio » HBT: Amikor a dísz elhalkul

A 20. század elején a magyar építészet gyors átalakuláson ment keresztül: a díszes szecessziót lassan felváltotta a letisztult, modern szemlélet. Vágó László pályája különösen jól mutatja ezt a változást. A korai, részletgazdag villáktól a Napraforgó utcai modern házakig vezető út nemcsak stílusváltás, hanem egy építész személyes alkalmazkodása is volt egy új korszak ritmusához.

A korszak hangulata

A két világháború között, ha jót akart magának az építész, neobarokkban tervezett. Ez volt az állami reprezentáció nyelve, a biztos karrier útja. A húszas évek végére azonban új ritmus bontakozott ki: a modernizmus. A lapostetők, fehér homlokzatok, egyszerű formák lassan meghódították Budapestet is. Ez a váltás késztette elgondolkodásra azokat a mestereket is, akik korábban a szecesszió fénykorában, annak nyelvén alkottak.

Attila út 35. 1912-ben

Attila út 35. 1945-ben

Attila út 35. – jelenlegi utcai homlokzat

Attila út 35. – lépcsőház

A Vágó testvérek szecessziós világa

A századfordulón Vágó László és testvére, József a magyar szecesszió kiemelkedő alakjai voltak. A Schiffer-villa (1912) és a Gresham-palota belső terei az anyaghasználat, az ornamentika és a kézműves részletek gazdagságát mutatták. Ezek az épületek a kor luxusát, a formai játékosságot és az emberléptékű díszítést ünnepelték.

Schiffer-villa

Gresham-palota belső tér

Csend a neobarokk árnyékában

Az I. világháború után az építészeti közízlés a historizáló, neobarokk formák felé fordult. Az állami megbízások, melyek korábban a modern szecesszió képviselőit is elérték, most elkerülték a Vágó testvéreket. Vágó László ebben az időszakban keveset épített – a stílus, amelyet képviselt, idejétmúltnak számított.

Gutenberg-otthon

Az átmenet

Ez az egyik utolsó munkája a háború előtti korszakból, már kevés ornamentikával, de még nem modernista. Az első világháború alatt kevés megbízást kapott, kisebb középületekkel, átalakításokkal foglalkozott. Az 1920-as évek közepétől az új stílus felé fordul, már nem szecesszióban, hanem letisztult, historizáló vagy modernizálódó stílusban tervez.

Bartók Béla út 52. – Urbs Építkezési Rt. bérháza

Napraforgó utcai mintatelep

1930-ban új lehetőség kínálkozott: a Napraforgó utcai mintatelep. Ez a kísérleti lakónegyed a korszerű, modern családi házak prototípusait kívánta bemutatni. Vágó László a Napraforgó utca 1. alatt egy lapostetős, fehér homlokzatú, teraszos villát tervezett, amely merőben eltért korábbi, díszesebb munkáitól. A hangsúly a funkcionalitáson, a fényen és a térkapcsolatokon volt, nem a dekoráción. A mintatelep egy másik épületét, a Napraforgó utca 11. szám alatti házat szintén ő tervezte. Tagolt tömegű, letisztult formavilágú családi ház, amely a korszak modern lakóideálját józan, kísérleti módon fogalmazta meg.

Napraforgó utca 11.- alaprajz

Napraforgó utca 11. – archív fotó

Napraforgó utca 11. – udvar felőli homlokzat

Napraforgó utca 11. – utca felőli homlokzat

Napraforgó utca 1. – alaprajz

Napraforgó utca 1.

Napraforgó utca 1. – homlokzat

A ritmusváltás jelentése

Vágó esetében ez a váltás nem folyamatos fejlődés, inkább hirtelen törés. A Napraforgó utcai villa nem egy új korszak kezdete az életműben, hanem egy rövid, de fontos epizód: kísérlet arra, hogy a korábbi díszítő építész új hangot találjon. Ezzel a munkával bebizonyította, hogy nyitott a modernizmusra, hogy érti a kor ritmusát.

Vágó László műteremlakása: hálószoba és kijárat a tetőteraszra

Olasz stílusú tetőkertje medencével

Utóhang

Vágó László pályája az 1930-as évek elején lassan lezárult. A Napraforgó utcai házak és a Rassay-villa bővítése (1932–1933) már a modern építészet szellemében születtek, de megőrizték korábbi munkáinak arányosságát és nyugalmát. A mintatelepen nemcsak házakat, hanem az egységes utcaképet is formálta: a vasbeton pilléres, faelemes kerítések egyszerűsége jól tükrözte késői stílusát. Ezekkel a munkáival Vágó lezárta életművét – csendesen, de következetesen, hidat teremtve a szecesszió és a modern építészet világa között.