Berlin, Stalinallee

lakóegyüttes

NDK, Berlin // 1952-1962 // Hermann Henselmann, Hans Sharoun, Egon Hartmann, Richard Paulick, Hans Hopp, Karl Souradny, Kurt Leucht

A Stalinallee-t, mai nevén Karl-Marx-Allee-t Európa utolsó nagy sugárútjaként tartják számon, mely egyben Németország első és egyetlen szocialista főútja. Az utópikus eszme szerint ezen az úton a munkásoknak jó életszínvonalat biztosító házakat emeltek.

Az Allee 90 m szélességével, 2,3 km hosszával, monumentális házaival a szocializmus reprezentatív hatalmi szimbólumává kívánt válni az NDK erejét mutatva.

Az út több nevet viselt, az eredetileg Große Frankfurter Straße 1949-ben át lett nevezve Sztálin 70. születésnapja alkalmából Stalinallee-re, majd 1961-ben kapta meg a Karl- Marx- Allee nevet.

Az Allee építése kapcsán több építész nevét is meg kell említeni, elsőként Hermann Henselmann-t, de Hans Sharoun, Egon Hartmann, Richard Paulick, Hans Hopp, Karl Souradny, Kurt Leucht is részt vett az épületek tervezésében.

A 7-9 emeletes épületekben több ezer lakás kapott helyet, melyek általában 2-3 szobásak voltak fürdőszobával, konyhával felszerelve. Az általánosnál magasabb komfortszintet az is növelte, hogy ezekben a lakásokban távfűtés, lift, parketta és meleg víz is volt.

A lakásokon kívül középületek is helyet kaptak az Allee-n, itt épült meg a Deutsche Sporthalle (Német Sportcsarnok), mely csupán 148 nap alatt épült meg, a Café Moskau, a Kosmos, mely az NDK legnagyobb mozijának számított.

Az utat szegélyező épületek építése során munkások tízezrei lettek túlhajszolva a hatalmas politikai nyomás hatására, így nem meglepő, hogy ezen a helyszínen alakult ki a népfelkelés 1953-ban.

A Karl- Marx- Allee tükrözi Németország történelmét, és egy utópikus eszme megvalósulását, mely mind a mai napig látható. Az épületeket ma is szeretik a lakók, ezért renoválták, karbantartják.