Varrómadár

latin nevén: Orthotomus sutorius

A madarak (Aves) osztályán belül a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása: Kelet-Ázsiában, azaz Indiában, Kína déli részén, valamint a Maláj-félszigeten és Jáva szigetén él.

A madár hossza 10-14 centiméter, testtömege 6-10 gramm.

Színe: tollazata túlnyomórészt barna árnyalatú, a hasoldal világosabb, fejtetőjük rozsdabarnába hajlik. Farka hosszú, felálló, zöldes-barnás színű, amit jellegzetesen billeget.

A két ivar hasonló megjelenésű.

A varrómadár magányos vagy párokban él.

Tápláléka rovarokból és virágnektárból áll.

A fiatal madár az ivarérettséget egyéves korban éri el.
A költési időszak március-december, de leginkább június és augusztus között van.
Évente kétszer-háromszor költ.

Fészek:
Ez a legspeciálisabb fészeképítő szaktudás a madarak körében.
Mivel fészkének elkészítése igazán kényes feladat, munka közben elmélyült figyelemösszpontosítás jellemző.

Vasárnapi Könyv illusztrációja, 1914.

Gondos megfigyelés és aprólékos vizsgálat alapján választja ki a helyet, ahol dolgozni szándékozik.

Leginkább a mangó- és a fügefa leveleit kedvelik.
Olyan ágra van szüksége, melyen két/három, egymással szembe néző levél található, ezek fogják fészke alapját képezni. A leveleket ugyanis egymáshoz közel húzva – mint azt neve is előre jelzi – össze fogja varrni.

Van hogy egy nagy levél alkotja a fészket.

Munkamegosztás jellemző: a hím gyűjti össze a fészekanyagot, a tojó építi a fészket.

A munkafolyamat első részeként kicsit „megdolgozza” a leveleket, sodorgatja, hajlítgatja, hogy kedvező formát vegyenek fel.

Utána csőrét árként használva átszúrja széleiket, és keresztülvezeti a lyukakon a gyapottal (pamutcserjéből tépett szállal) és nyállal összedolgozott fonalát, vagy esetleg növényi rostokat (fűszálat) is használhat erre a célra. Van, hogy pókháló szálát használják, olykor a kokonokat(pók peték) borító selyemmel varrnak.

Az akkurátus öltésekkel ilyen módon kialakított kis batyut/ tölcsért/bölcsőt pedig kis fajsúlyú anyagokkal: tollal, lószőrrel, pamuttal, gyapjút, pehellyel vagy növényi rostokkal (finom szálú fűvel) béleli a madár.

Végső formáját ez a feltehetőleg természetes odút imitáló fészek akkor nyeri el, mikor a madár mintegy terhelési tesztként beleereszkedik. Az állat súlya húzza teljesen feszesre a fonalat, és fedi fel az esetleg kiigazításra szolgáló hiányosságokat.

Előfordul, hogy nincs mód ilyen fészek építésére, ilyen esetekben képes hagyományos fészket is rakni, megfelelő levelek híján egy ágvillában is képes megépíteni lakhelyét.

Ezek a madarak azzal, hogy varrófonalat alkalmaznak, tulajdonképpen már előálltak egy példával az állatvilágban igen ritka eszközhasználatra.

A fészekalj 3-4 különböző színű tojásból áll, melyeket a szülők közösen költenek ki.

A fiókák 11-12 nap múlva bújnak ki a tojásból.

A fiatal madarak 12-14 napos korban repülnek ki.

Ennél a fajnál is előfordul, hogy a kakukk parazitizálja a fészket.

Hangos hívószavuk messze hallik - tudtul adja hollétüket, angol szakirodalom így írja: a cheeup-cheeup-cheeup variációit hallani.

hangját hallani a videón
további videó
még videó

Irodalmi jelentőssége. Kipling: A dzsungel könyve című novellagyűjteménye, ami az indiai őserdőben játszódik, szerepel egy varrómadár pár.
Darzee és párja a Tikki-Tikki-Tavi meséjében.


Felhasznált források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Varr%C3%B3mad%C3%A1r
http://en.wikipedia.org/wiki/Common_Tailorbird
http://blogol.hu/comment.php?log=3579438
http://zoldujsag.hu/epitkezo-madarak/
http://mygreenspace.nparks.gov.sg/tailors-at-work-2/

Vasárnapi Könyv, Országos Közművelődési Tanács,1914. Első félév 12. füzet


Kóródy Márta