Olasz módra

A Csalogány utca 26. szám alatti, a Nagybátony-Ujlaki Rt. iparvállalat nyugdíjintézete által építtetett bérház Árkay Bertalan olaszos hatású, különösen elegáns és letisztult formájú alkotása. Első ránézésre talán ki sem tűnik az elegánsabb budai bérházak sorából, ám tüzetesebben szemügyre véve feltűnnek egyszerre modern, s mégis klasszikus viselkedései. Sok rejtélye van ennek a háznak: különös helye az épp kiszélesedő utcában, a környéken egyedülálló földszinti árkádsora, gazdag belső világa, korában haladó szerkezetei, és még lehetne sorolni. Ebben a posztban ezeknek eredünk utána.

Árkay és a Római Iskola

Árkay Bertalan, a ház tervezője - apja Árkay Aladár, aki maga is építész volt, a magyar szecesszió és a XX. század eleji korai modernség neves képviselője - diplomáját 1925-ben szerezte a Műegyetemen, majd párizsi és bécsi tanulmányait követően Rómában, a Collegium Hungaricumban volt ösztöndíjas. Pályája kezdetén apja műtermében dolgozott, együtt tervezték többek között a városmajori Jézus Szíve Plébániatemplomot, mely a Csalogány utcai bérházhoz hasonlóan stílusjegyeiben hordozza az olasz tanulmányok lenyomatait, s csatlakozik a Gerevich Tibor művészettörténész és egyetemi tanár által kezdeményezett, a francia és német befolyástól elszakadni kívánó, s fő vezérfonalát az itáliai művészetekben meglelő Római Iskola irányzatának képviselőihez.

1928-ban a magyar állam ösztöndíjat hozott létre fiatal magyar művészek számára Rómában. Árkay Bertalan is az ösztöndíjasok egyike volt, hasonlóan további jeles építészekhez és művészekhez, mint Aba-Novák Vilmos, Mattioni Eszter, Molnár C. Pál és sokan mások. A hazatért művészek körében kibontakozó stílus a neoklasszicizmuson alapuló olaszosságával, modernségével és katolicizmusával kiválóan alkalmas volt mind polgári, egyházi és történelmi művészi munkák kivitelezésére, mely szempontok akkoriban a magyar közéletben fontosak voltak.

Árkay 1926 és ‘44 között körülbelül 100 lakóház, középület és templom terveit készítette el, a háború után pedig főképp műemléki munkákkal, illetve néhány egyházi építkezéssel bízták meg.

Az épület formavilága, elrendezése és tartalma

Kívülről a legfeltűnőbb elemei a látványnak a roppant időtálló, még ma is jó állapotban lévő kőburkolat, a homlokzati nyílások kőkeretezése és az állópálcás fém korlátok. A földszinti árkádsor az idők folyamán több helyben neves étteremnek (Vásárlóbár, Csalogány 26) is otthont adott, jelenleg Fermento néven pizzázó működik az ívek alatt.

Annak ellenére, hogy a ház 1942-43-ban, a háború éveiben épült, a szintenként négy darab 2 szoba-hallos és 2 garzon lakás kialakítása szellős és nagyvonalú. A ház különlegessége, hogy építésekor központi melegvizes fűtést alakítottak ki az előtérben, a konyhában és a fürdőszobában, míg a nappaliban hagyományos cserépkályhák biztosították a meleget. A nagyobb lakásokban cselédszobák is kialakításra kerültek.

A földszinten csupán két szoba-hallos lakás, a házmesterlakás és üzletek találhatóak.

Különleges, Z-t formázó alaprajza van a háznak, ám nem ez az egyetlen furcsaság, amit észrevehetünk: az utcában szokatlan megoldás az árkádos földszint is. Minderre az utca éppen megváltozott szabályozása ad magyarázatot, melyre később bővebben kitérek.

A lépcsőház egykarú lépcsőjét szegélyező tágas, lekerekített orsótér gyönyörködteti az elhaladót. Itt sajnálatos és szembetűnő veszteség, hogy a sík és hajlított üveglapokból álló korlátlapokat - valószínűsíthetően az üveglapok kitörése miatt - fémhálóra cserélték.

Épületszerkezeteit a korban haladó, mára viszont meghaladott technológiák jellemzik: salakos lapostetőt és bauxitbeton tartószerkezeteket (a födémeket Ujlaki kompozit kivitelben) alkalmazó mérnöki munka, mely azonban arányaiban és részleteiben is minden centijéig jól megtervezett.

A társasház ügyeit eredetileg intéző Házkezelési Igazgatóság (HKI) észlelte a bauxitbeton használatát, amelyről később kiderült, hogy szilárdsága nem minden esetben megbízható. A HKI ennek felismerése után az egész épületet aládúcolta, és évente statikai vizsgálatokat végzett. Szerencsére megállapították, hogy csak kis mennyiségben, főként az erkélyeknél alkalmazták ezt az anyagot, így a ház szerkezeti stabilitása nem került veszélybe. Körülbelül tíz év elteltével az aládúcolást megszüntették.

A lakóházat a kilencvenes évek végén átfogóan felújították: az erkélyeket megerősítették, és a háború és a forradalom nyomait őrző kőlapokat kicserélték.

Belső burkolataiban a műkő jó kivitelű alkalmazása, a közlekedők cinóberpiros falicsempéje, a színfurnér fallefedés jómódot sugallnak.

Bejárati helyiségének dísze Mattioni Eszter almát szedő nőt ábrázoló hímeskő faliképe.

Az előcsarnokban még olyan “huncut” részleteket is megfigyelhet a figyelmes szemlélő, mint a mennyezetben elrejtett opeion idézet, melynek körvonala a padlóburkolatban is megismétlődik.

A terület korábbi beépítése és a ház formáját alakító tényezők

Ahogy az archív képen is látható, Víziváros korábbi beépítése jóval kisvárosiasabb, alacsonyabb és szellősebb volt, egy-kétemeletes magastetős házakra szorítkozott. A fejlesztési potenciált azonban a korszakban hamar felismerték.

A lakóház különleges Z alakú alaprajza a Víziváros 1937-es rendezési tervének köszönhető. A terv javasolta a többszintes beépítést, kihasználva a városrész kedvező fekvését. Ugyanakkor a korábbi vízivárosi hangulat megőrzésére is törekedtek, ezért előírták kisebb zöldterületek és előkertek kialakítását, amit az utcavonal visszahúzásával értek el. Az épület utcai homlokzata – az új szabályozási vonal mentén – részben előrébb, részben pedig hátrébb került a korábbi beépítési vonalhoz képest, így biztosítva helyet a szélesebb, parkosított területnek. A járdák kényelmes használata érdekében a földszint árkádos kialakítást kapott. Ez a félköríves árkádsor olasz stílust idéz, miközben az itt korábban nem létező formával mégis megidézi a városrész múltját, hiszen a Víziváros egykor jelentős kereskedelmi központ volt.

Csertán Tamás Barnabás

Források:

[1] Ferkai András: Buda építészete a két világháború között, MTA Művészettörténeti Intézet, Budapest, 1995, 44-45. o.

[2] Budapest100 - Csalogány utca 26. lakóház, https://budapest100.hu/house/csalogany-utca-26/, utolsó hozzáférés: 2024. 11. 10.

[3] 24.hu -  Egy darabka Olaszország született a második világháború közepén Budán, https://24.hu/kultura/2018/09/03/arkay-bertalan-mattioni-eszter-bauhaus-ismeretlen-budapest-csalogany-utca-26/, utolsó hozzáférés: 2024. 11. 10.

[4] ÉMI: Bauxitbeton épületek, https://www.emi.hu/emi/web.nsf/pub/bauxitbeton_epuletek.html, utolsó hozzáférés: 2024. 11. 18. 

[5] Magyar Katolikus Lexikon: Római Iskola, https://lexikon.katolikus.hu/R/r%C3%B3mai%20iskola.html, utolsó hozzáférés: 2024. 11. 14.

[6] Kaffka Péter: A Víziváros szabályozási terve. In: Magyar Építőművészet 1943. 42. évf. 10. sz. pp. 224-229.

Képek forrása:

1. kép: saját fotó

2. kép: Fortepan / Faragó György

3. kép: saját fotó

4. kép: saját fotó

5. kép: saját fotók

6. kép: Budapest Főváros Levéltára

7. kép: Budapest Főváros Levéltára

8. kép: saját fotó

9. kép: saját fotók

10. kép: Budapest Főváros Levéltára (bal), Tér és Forma, 1936. 143. (jobb)

11. kép: saját fotók

12. kép: saját fotó

13. kép: saját fotó

14. kép: Fortepan / Széman György

15. kép: Magyar Építőművészet