A Pozsonyi út 53-55. alatt található lakóépület 1942-ben készült el, tervezője Hámor (Hamburger) István, statikusa Rados Kornél, kivitelezője pedig Strausz Sándor volt. Munkájukból egy elegáns, hatemeletes, lapostetős, vasbetonvázas bérház született. A szokatlan formájú telekhez igazodva az épület alaprajza hegyesszögű körcikk alakú. Az épület hegyesszögű sarkával néz a Szent István parkra, egy horizonton felbukkanó hajó látványára emlékeztetve az arra járókat. Vagy éppen egy vasalóra, mely miatt az épület a vasalóház becenevet viseli a helyiek körében, utalva ezzel a neves new yorki sarokházra is.
A kör alakú lépcsőházból minden szinten egy 2 szoba-hallos és egy 1 szoba-hálófülkés lakás nyílik, kivéve a földszinten, ahol eredetileg a hegyesszögbe eső lakás helyett két üzlet és a házmesterlakás került kialakításra. A hatodik emelet fölött minden irányból visszahúzott tetőemelet található, itt helyezkedett el a segédházfelügyelői lakás és a gazdasági helyiségek. Az épület mindhárom sarkát lekerekített, pálcás korlátok hangsúlyozzák, melyeket a lekerekített ablakok még elegánsabbá tesznek. A pálcás korlátok árnyéka a homlokzatra rávetülve folyamatosan változóvá, dinamikussá teszi az épület megjelenését.
A Pozsonyi út felőli homlokzat szimmetrikus, a szimmetriatengelyben elhelyezkedő lépcsőház finoman kidomborodik a középen hátrahúzott homlokzati síkból. Az épületbe ez alatt nyílik a háromtengyelyes bejárat, mely felett figurális dombormű található. Az épületbe belépve az elénk táruló belső tér íves elemei finoman idomulnak az épület egészébe és játékosságot kölcsönöznek neki.
Az épület formálásában megjelenő modernista elegancia az anyaghasználatban is tetten érhető. A földszinti üzletek fa portálszekrényét lekerekített kőkeret veszi körül, a földszintet travertin burkolja, de még az emeletek fugákkal tagolt vakolt homlokzata is kőburkolatot utánoz. A lekerekített formákban bővelkedő előcsarnok padlóját ruskicai márvány, falát részben ruskicai, részben zöldes-barnás siklósi márvány, míg a pihenőket sakktáblakockás mintában rakott mettlachi borítja.
Fel-feltekintve a közlekedőtér különböző pontjaiból nézve a körlépcső más és más alakúnak tűnik és a bennünk keltett térélmény is dinamikusan változik. A lépcső és a pihenők egyértelműen struktúrált rendje burkolataival, színeivel kontrasztos, mégis harmonikus egészt alkotnak. Az épület az idő elteltével is őrzi és ünnepli a régmúlt modern világát és eleganciáját.
Puszti Dániel, Puszti Kincső
Források:
Ferkai András: Pest építészete a két világháború között (Szerk. Ferkai András), Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht., Budapest, 2001
Képek forrása:
kép00: Tér és Forma folyóirat 1943/11. 178. oldal
kép01-02: saját kép
kép03: Tér és Forma folyóirat 1943/11. 178. oldal
kép04-13: saját kép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.